Egy taláros lány tűnt fel a fülke ajtajában:

- Fiúk, készülődjetek már! Mindenki kész van, csak ti vagytok ilyen gyerekesek! – szólt Lily Evans.

- Igenis, prefektus kisasszony! – vihogott Sirius.

- Sirius, fogd be! – mondta James, mosolyogva.

- Mert mi lesz? Rám uszítasz egy vérfarkast?

Remus idegesen leporolta talárját, megigazította prefektusi jelvényét és kiment Lily után, aki fintorogva otthagyta őket.

- Jaj, Sirius, miért vagy ilyen szemét?!

- Ugyan James, csak vicceltem! Szegény te! Pont ebbe az iskolaelső, eminens kiscsajba kellett belezúgnod?!

James sóhajtott, és kibámult a vonat ablakán.

- Srácok, szerintem is kapkodjuk fel a talárokat, mert öt perc, és megérkezünk! – szólt Peter.

- OK! – felelték kórusban.

A Roxfort Expressz megérkezett és a diákok serege özönlött le a vonatról. Mivel már hatodévesek voltak, Sirius és James megfogadta, hogy az elsősöknek nem kegyelmeznek…

Besiettek a nagyterembe, a beosztást unottan végighallgatták, amikor Dumbledore professzor felállt:

- Idén karácsonykor egy kellemes bált fogunk tartani! Megkérem a fiúkat, hogy szedjék össze magukat, és kérjék fel a bájos hölgyeinket! – kacsintott az igazgató és csettintésére az ételek betöltötték az asztalokat, a két fiú pedig borsóháborút indított.

- Black és Potter! Nem nyugodnátok le?! – őrjöngött Lily.

- Mert mi lesz, Evans? – feleselt Sirius és egy borsóval eltalálta a lányt, homlokon, ami a talárjába begurult. A hosszú feketehajú fiú vihogni kezdett, és hozzátette:

- Ha akarod, kiveszem, Evans, de csak, ha James barátom nem bánja!

A griffendélesek mind Jamesre pillantottak, aki elvörösödött, és valami olyat motyogott, hogy ezért meghalsz…

Lily felállt, és duzzogva elsietett, James pedig utána rohant.

- Ez az idióta James leállíthatatlan – súgta Sirius Peternek.

- Hagyd rá, szerelmes! – fűzte hozzá Remus.

Eközben James utolérte Lilyt, és elkapta a karját.

- Lily, Sirius csak viccelt, hagyd a francba!

- Nem érdekel sem Black, sem te Potter!

- De te engem IGEN! – vigyorgott James.

- Eressz el… – mondta halkan Lily.

- Nem, amíg meg nem mondod, mi bajod van velem?!

- SEMMI KÖZÖD! – vetette oda és kivágta magát a fiú karjából. Bemondta a Kövér Dámának a jelszót és felsietett a hálókörletbe. Ledobta magát az ágyra. Olyan idióta vagy, James Potter. Nem érdekelsz egy cseppet sem… – duzzogta magában és kinyitotta az utazóládáját. Bepakolta szekrényébe ruháit és a kis zenedobozkáját kitette éjjeliszekrényére. Kitárta a játékszert, ami egy gyönyörű dalt játszott. Ebben egy boszorkány jelent meg, aki egy bűbájos estélyi ruhában volt, és felkérte egy szmokingban lévő varázsló táncolni. A zenére lassúzni kezdtek. Lily a dobozka pici fiókjába nyúlt és egy arany nyakláncot pillantott meg, rajta pedig egy szíves medált. Szétnyitotta a szívecskét, és egy kis papír röppent a kezébe, rajta: „Szeretlek, Lily Evans!”

- Hjaj, Potter! Sosem adod fel, igaz?!

James, Sirius és Peter félvállról vették a tanulást, de Lily és Remus bevetették magukat a könyvekbe. Lily RBF-jei mind K-k (kiválóak) lettek (ehhez Sirius hozzáfűznivalója „a kis stréber” megjegyzés volt, amiért egy pofon járt Lilytől, Jamestől pedig egy oldalba bökést). Jamesnek SVK és átváltoztatástan K, a többi pedig várakozáson felüli, kivéve jóslástan és mágiatörténet lett hitvány. Siriusnak három kiválója lett (amihez Lily annyit jegyzett meg: lám-lám, valakinek nem csak T-je van): SVK, átváltoztatástan és asztronómia (az összes csillagjegyet tudta a vizsgán, mivel a családban mindenki csillagról kapta a nevét), a többi pedig olyan lett, mint Jamesnek, csak nem H, hanem T. Peternek elég rosszul sikerült, de SVK K lett. Remus pedig csak jóslástanból kapott elfogadhatót, a többi K…

Elég sok lyukas órájuk volt, amit a tó mellett töltöttek szunyálással vagy a mardekárosok ellen párbajoztak, főleg a kis zsíros feketehajú fiú baját látták el legtöbbször…

- Ááá, Pipogyusz! – kiáltott fel Sirius egy alkalommal - örülök, hogy újra látlak. – Itt egy hányás jelenetet színlelt, azután pedig Piton képébe röhögött.

- Kuss, Black! Senki sem kérdezte a szánalmas véleményedet! – Bella és a többi mardekáros elégedetten bólogattak.

Ekkor James is odapillantott és Sirius mellé állt.

- Pipogyusz! És a te véleményedre ki kíváncsi? A talpnyalóid? – mutatott Piton „seregére”.

- Potter – szorította össze fogait és vicsorgatta, mint egy veszett kutya –, a levegőszennyezés nem jó dolog, főleg ne Roxfort birtokain bűzölögj!

- Fogd be! – csitította James, és már Remus is felkapta a fejét.

Lily tűnt fel a gyepen és odaszólt:

- Hagyjátok már abba a veszekedést! Tilos párbajozni! – tette hozzá, mikor megpillantotta a fiúk kezében a pálcát.

- És téged ki kérdezett, koszos kis sárvérű? – köpte oda Piton.

James Piton torkához szegezte a pálcát:

- Vond vissza!

- Tán véded a sárvérűcskédet?! – gúnyolódott tovább.

- James! HAGYD ABBA, MOST! – kiabálta Lily. – Bűntető munka lesz!

A szemüveges fiú gumiláb-rontást küldött ellenfelére. A körbe állt emberek tapsoltak és „Hajrá, James”-szel ujjongtak.

- Undorító vagy, Potter! – sziszegte Lily.

A fiú hirtelen leengedte a pálcáját, de szúrós pillantást vetett Pitonra, akihez Lily és Bellatrix szaladt, hogy segítsenek felállni. Piton ellökte Lilyt, és egy koszos-kis-sárvérű-t motyogott. Bella felvihogott, és a mardekárosok elmentek. Lily a jobb könyökét dörzsölte, amiből vér eredt ki. A fiatal Potter a lányhoz sietett, hogy felsegítse, de mikor kezét nyújtotta neki, Lily pofonvágta és azt ordította:

- BÜNTETŐMUNKA, POTTER! – És ezzel elszaladt.

James a fájós arcához kapott, Sirius pedig odalépett mellé és vállára tette kezét. Majd mosolyogva hozzátette:

- Nők…

James barátságosan visszamosolygott, és az elviharzott lány után nézett, akinek már se híre, se hamva nem volt. Összeszedték táskájukat, és korgó gyomrukat mentek csillapítani.

Következő fejezet >