Perfect

Író: Betty
Tartalom: Kivételesen nem romantikus, hanem egy kis lelkizős egyperces (vagy inkább félperces). Egy fiatal nő ellátogat édesapja sírjához... a többit pedig olvasd el ;)
Magyarul: Tökéletes
Korhatár: nincs
Szereplők: egy lány
Helyszín: temető
Megjegyzés: Nos, a történetet Simple Plan Perfect című száma ihlette meg, amit meg lehet hallgatni.
Írtó jó, én egyszerűen imádom, és elég sokszor könnyeket csalt a szemembe :S
Véleményeknek örülnék... ^^

~*~

Szomorú novemberi nap a mai. Az eső apró szemekben csepereg, én pedig a temetőben sétálok egy sírt keresve. Az apámét.

Hónapokkal ezelőtt hunyt el, és én azóta is szenvedek, és gyötör a lelkiismeret. A temetésére természetesen eljöttem, de akkor nem tudtam mondani semmit, csak álltam, és sírtam. Vigasztalhatatlan voltam napokig, hetekig, ráadásul el is szöktem otthonról, mert édesanyám és a testvérem megőrjítettek a sok faggatózásukkal.

Most viszont itt vagyok egy fekete márványból készült sír előtt, melyen az ő neve áll. Odaléptem, aztán a kezemben tartott virágcsokrot a sír elé tettem.
- Szia, Apu. A kedvenc virágodat hoztam. Kék ibolya… - Egy hatalmas mennydörgés szakított félbe. Mintha csak egy jel lett volna; apám haragja, mely a halála után is kísértett, és kísérteni fog.
- Sajnálom, Apu. Én… én mindent megpróbáltam, hogy az elvárásaidnak megfeleljek. Rengeteg hibát követtem el az élet során, de mégis az fájt a legjobban, mikor elvesztettem a bizalmad. Sokáig rettegtem tőled, minden egyes kis törvényedet, amit azért találtál ki, hogy megleckéztess, én teljesíteni akartam. De nem ment. Minden nap sírtam, és kínoztak a gondolataim, mert tudtam, te sosem bocsátasz meg. Pedig én mindent elkövettem; iskolaelső voltam, ahogy szeretted volna, és láttam, mikor büszkén kihúztad magad a ballagásomon, szemeddel azt súgva: az én lányom. – Egy fájdalmas könnycsepp szaladt végig orcámon az emlék hatására.
- De aztán minden megváltozott egyetlen félrelépés végett. Bocsáss meg nekem ezért. Tudom, hogy most már késő, de az eddigi évek során sosem tudtam volna eléd állni egy bocsánatkéréssel. Visszahajtanám az időt, Apu, és nem úgy tettem volna, de a szívem azt súgta. Nem tehetek róla, de ezen nem változtathatok már. És te sem.

Rám tört a keserves zokogás, közben pedig minden elnyomott haragom, elkeseredettségem, bánatom feltörni akaródzott.
- Nem lehetek tökéletes! – üvöltöttem a semmibe, és a szél magába is szippantotta kegyetlen kitörésemet. – Mondd, miért nem tudod elfogadni, hogy mindenki tévedhet? – Kicsit csendesebbre vettem a hangom, és megtörten folytattam: - Sosem értettél meg engem, és nem is akartál, csak parancsolgattál, én pedig végig tűrtem. Tűrtem azért, hogy szeress, hogy büszke legyél rám!

- Annyira szeretlek, Apu, de nem tudok hibátlan lenni… Remélem, most már megbocsátasz nekem, és ott fent, az angyalok közt eszedbe jut a te angyalkád is, akinek hiányzol, és aki nagyon szeret téged…

Az eső percekkel ezelőtt állt el, és az égen is szétoszlottak a felhők. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, és letöröltem az utolsó könnycseppet az arcomról. Majd elindultam arra gondolva, hogy ezentúl minden rendben lesz, mert valaki odafent figyelt rám, és az ő szemében is könnyek csillogtak, büszkén kihúzva magát és a többiekhez fordulva kiáltotta:
- Igen, ez az én lányom!

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2009.03.08. 22:12 Lolle Annyira jó lett, imádom ezt a számot, de egy ilyen ki novellával még jobb. MÁr a novelládtól is bekönyeztem, a szám csak ráadás.nagyon jó lett. Betty válasza: jaj, de aranyos vagy :)) nem is láttam a véleményt, de most nagyon megörültem, mikor véletlen ide kattintottam ^^ én is imádom ezt a számot, és téged is, amiért írtál :) sokat jelentett! :)