Pihegve borulok a válladra. Olyan érzésem van, mintha ez lett volna az utolsó szeretkezés, az utolsó csók… A nyakadat kezdem csókolgatni, mire te elmosolyodsz és végigsimítod az egész testem.
- Szeretlek, James. Mindennél jobban. – Semmit nem mondasz, csak a szemembe, nézel. Látom benne a fájdalmat, a vágyat, hogy valaki más feküdjön melletted. Valaki, aki nagyon hasonlít rám…
- Most mennem kell… - Felkelek mellőled, felkapkodom a ruháimat, mindezt lehajtott fejjel. Nem akarom, hogy gyengének láss. Végül mégis a szemedbe nézek. Látom rajtad az összezavarodottságot. Kérdőn nézel rám, mire én egy csókot lehelek az ajkaidra. Ez volt az utolsó csók. Nem teheted ezt velem… Többé nem…
- Szerettelek James, még ha te nem is akartad a szerelmem.
- Klaudia, ne csináld ezt! - A hangodban kétségbeesés cseng. -Tudom, hogy kellek neked…- Állsz mellém, és közel húzod magadhoz, de én a szádra nyomom a mutatóujjam.
- Kérlek, engedj el…- suttogom, mire a kezeid szabad utat adnak nekem… Elindulok a torony felé, pedig a szívem majd széthasad. Érzem, hogy végig nézel engem.
- Sajnálom James… Így jobb lesz mindkettőnknek. - suttogom az éjszakába, és eltűnök a sötétségben…