Válasz nélkül

Író: Betty
Tartalom: "Halk zörej. Nyikorgás. Cipő kopogása a hideg, piszkos padlón... "
Szereplők: Egy fiú és egy lány.
Helyszín: Padlás
Előzmény: Veszekedés. Fájdalom. Csalódás. De továbbra is szerelem.
Megjegyzés: Nem is tudom véleményezni ezt a... szösszenetet. Talán csak annyit, hogy pillanatnyi felindulás, érzések, és egy pici romantika. Kíváncsi vagyok arra, hogy bele tudtátok-e élni magatokat? ;)

A vége talán egy kicsit érthetetlen, de igen, úgy értsétek, ahogy az le lett írva *kis titokzatos*

~*~

Halk zörej. Nyikorgás. Cipő kopogása a hideg, piszkos padlón.

Felnézek. Tekintetem találkozik egy meleg tekintettel. Remegek. Pedig csak biztonságot érzek.

- Miért jöttél ide? – kérdezem tőle undok, száraz hangon.

Nincs válasz. Szinte borzongok a zöld szemeitől. Istenem, tépd ki őket! Tépd ki… könyörgöm… nem akarom, nem akarom látni!

- Válaszolj… - Elcsuklik a hangom. A remegés egyre erősödik.

Most sem érkezik válasz. Nem veszem le róla a szemem. Ő a sarokban lévő ágyat nézi. Poros, rugói kiállnak… eljárt már felette az idő, ahogy az én szívemen is. Istenem, miért van itt? Menjen el… vidd innen, valahova, el… messze… távol… oda, ahol nem láthatom a szemeit…

Térdemre hajtom fejem, majd lehunyom szemem. Érzem, hogy Ő már engem néz.

Halk mocorgás. Feszeng. Ő is fél.

Itt vagyok, Daniel, itt vagyok…

Nem mozdult a szám, mégis mintha meghallotta volna. Meggondolatlan lépések. Egy kar a derekamon. Egy ajak a nyakamon. Aztán feljebb… számat égeti már…

Gyengéden próbálom eltolni magamtól. Nem engedi.

Csókok. Érintések. Vad játszmák. Sóhajok. Ruhák a padlón. Nyikorgás… még több csók… még több ki nem mondott érzés…

- Daniel…

Még mindig semmi válasz. Erőszakosan rátapadok szájára. Félek. Félek, hogy újra elvesztem. Félek. Istenem, de félek! Félek… félek… félek…

- Daniel… - suttogom újra.

Fejemet mellkasára hajtom. Egyre erősödő szívdobogás.

- Da…
- Csitt – szakít félbe, aztán végigsimít hátamon.
- Szere…
- Ne mondd ki…
-… tlek.

Oldalra billenti fejét. Kíváncsi tekintetek fúrják be magukat az enyémbe. Ő is… Ő is engem… Tudom. Érzem.

Beszédre nyitom a szám, de egy csókkal elnémít.

Lüktetés a mellkasomban. Kiesik, kiugrik, kiszakad mindjárt… kész… vége… ennyi…

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2009.02.13. 23:48 Melissa Hmmm, nem rossz, nem rossz :D Tetszik. Csak szerintem kicsit.. sok volt benne a tőmondat. Pl ez "Csókok. Érintések. Vad játszmák. Sóhajok. Ruhák a padlón. Nyikorgás…" Végülis nem nagy baj, de ha összetettebb mondatokban írsz, sokkal jobban át lehet érezni, amit írsz ^^ Ettől függetlenül bele tudtam élni magam :D Betty válasza: hehe, én is mindig ezt tanácsolom másoknak :P de ebben a történetben pont ez a lényeg volt :D am ez amit kimásoltál, épp a kedvencem :)) na mind1, azért nagyon örülök, h írtál ^^ köszi a tanácsot :]