Gwendolinn emlékére

Úgy hiszem, azokat is megrázta a hír, akik nem ismerték őt, vagy írásait. Ilyen vagyok én is, nem ismertem a műveit, eddig. Talán épp ez a hír késztetett rá, hogy elolvassam őket. Ettől talán még szomorúbb leszek, ha rá gondolok.

Én tegnap (jún. 18) Bettytől tudtam meg a hírt este, és nagyon lelombozott. Nem is tudom, hogy az, hogy elvesztettünk egy csodás írótársat, egy remek embert, vagy az, hogy az élet, hogy lehet ennyire kegyetlen, hogy elragadjon barátaitól, családjától egy ilyen fiatal lányt. Hiszen az élet most kezdődött volna számára.

Tegnap egy dal jutott eszembe, én ezzel szeretnék búcsúzni! És azzal a gondolattal, hogy 15-én megint kevesebb lett a világ egy nagyszerű emberrel, baráttal, családtaggal.

Részvétem mindenkinek, aki ismerte!

Nyugodj békében!

Vicky

A mi gyászunk

Ha látsz minket, észreveheted,
mennyire fáj nekünk elvesztésed.
Könnyeink patakokba folynak,
arcunkon szaporán lecsordulnak.

A kusza emlékképek kitisztulnak:
Te nevetve irsz a Reggeli Prófétának.
Pennád serceg a pergamenokon,
Rita Vitrol - irod alá a lapon.

Gyertyáinkat óvatosan meggyújtjuk,
Fekete karácsonyosat játszunk.
Vagyis kivülállóak ezt hiszik,
Pedig a gyász köztünk nem alszik.

Letörlünk egy újabb könnycseppet
S elraktározzuk az emlékeket.
Rita Vitrol hajnalban a túlvilágra szállt,
mikor a naptár 2007. június 15-én állt.