A végzős griffendélesek egy csoportja úgy rohant ki a teremből, mintha kergetnék. Mikor hallótávolságon kívülre értek, megszólalt egy megkönnyebbült fiúhang.
- Uramisten, ez a Frighten rémes alak! „Bármit is hallanak, kint semmi veszély nem fenyegeti magukat! A híresztelések egy bizonyos feketemágusról, idióta kitalációk! A halálesetek okozója egy rejtélyes vírus, melyre a mágiával telített vérűek, az úgynevezett aranyvérűek immunisak. Ez az igazság, ne higgyenek a pletykáknak!” Akkor meg mi a fenének tanítja pont az SVK-t? Inkább kéne szerkesztenie a Hírverőt! – A borzas hajú fiú szavaira sokan helyeslően bólogattak.
- Igazad van Ágas! Vagy esetleg vezethetné a DVAPET-t! – mondta James feltűnően jóképű barátja. A Társaság legtöbb tagja összeráncolt homlokkal törte a fejét, de a lassan elkülönülő fiúnégyes tagjai nevetve vezették a menetet a klubhelyiség felé. Ezzel egy időben egy vörös hajú lány vált ki a csoportból, elállta Sirius útját és megvetően végignézett rajta.
- Black, ha azt hiszed, most poénos voltál, akkor tévedsz! Nagyon tévedsz! Frighten tanár úr nagyszerű tanár, csak már öreg és kissé szenilis.
- Á, itt van a mi kedvenc stréberünk, Evans kisasszony! – szólt gúnyosan Sirius, mire egy szúrós pillantást kapott Jamestől. – Szerintem igenis vicces volt, amit mondtam. Hiszen mi mind nevettünk. Már akik értették. Te ezek közé tartoztál?
- Képzeld igen! De ne tereld el a szót! – csattant fel Lily.
- Ez egyáltalán nem elterelés! – védekezett Sirius. – És mond csak, mit jelent a DVAPET?
- Dilis Varázslók a Pletykák Ellen Társaság. Megjegyzem, ennél értelmesebb dolgot is kitalálhattál volna. De hát mi mást vártunk volna pont tőled.
- Jaj, de most komolyan Lily, te elhiszed, hogy Frighten nem hisz Voldemort létezésében? Ez csak duma. Magát is ezzel vigasztalja. – szólt közbe James. Lily megmerevedett. Hirtelen sarkon fordult. Anélkül, hogy Jamesre nézett volna, elviharzott. Többen csodálkozva néztek utána, de James csak lemondóan sóhajtott, majd elindult a Griffendél-torony felé. Barátai alig tudták utolérni.
- Állj már meg Ágas! James! – Végre megtorpant. – Na végre! Azt hittem az a célod, hogy megölj minket! – lihegte a kifulladt Lupin.
- Mi volt ez a kis jelenet Evansszel? – kérdezte Sirius.
- Szerinted? – fakadt ki James. – Még mindig a múltkori miatt haragszik. – Barátja együtt érzően vállon veregette, de a másik kettő értetlenül figyelte.
- Vagyis? – húzta fel szemöldökét Remus.
- Majd odafent elmeséljük.
- Rendben.
A klubhelyiségbe érve meglátták Lilyt, aki erre sietve beszélgetni kezdett barátnőjével. Sirius Jamesre pillantott. Úgy döntött, jobb, ha sietnek, mielőtt kiborul, ezért gyorsan felkísérték barátjukat a hálóterembe. Lupin becsukta maguk után az ajtót.
- Hajrá! – mondta.
- Mondod, vagy mondjam? – kérdezte Sirius Jamestől.
- Mondom – válaszolta az. Elmesélte a történetet. Mikor befejezte, Remus rögtön megszólalt.
- Beszélned kell vele. Minél hamarabb. Majd mi segítünk elintézni. Csak kell egy terv. – James hálásan nézett rá.
- Meg is van! – kiáltotta Sirius. – Csak előtte segítsetek, hogy is hívják a barátnője…
- Emily?
- Igen ő, szóval az ő pasiját?
- Azt hiszem talán Charlie, itt lakik a szomszéd szobában – szólalt meg Peter.
- Remek. Remus, te jóban vagy vele, nem?
- A csajjal, vagy Charlieval? – kérdezte vigyorogva James.
- Á, téged is lehet hallani Ágas? – kérdezte Lupin.
- Tudod Holdsáp, a remény!
- Örülünk, hogy megjöttél haver, de épp a megmentéseden fáradozunk!
- Ok, bocsi! – mentegetőzött James.
- Szóval – pislogott bosszúsan Sirius. – Közülünk Holdsáp az egyetlen, aki ezzel a Charlieval is és Evansszel is jóban van. A terv: Mind lemegyünk kviddicsezni…
Öt perc múlva levonultak a klubhelyiségbe és indultak volna kifelé, de Remus intett, hogy majd később megy utánuk. Megrántották vállukat és kiléptek a Kövér Dáma portréján. A kanapé mellett elhaladva James elkeseredetten kereste Lily pillantását. „Csak nézz rám. Nézz még egyszer úgy, ahogy akkor…” De a lány szándékosan kerülte az övét. Bezárult mögöttük a portré, de csak azért, hogy a következő pillanatban újra kinyíljon. Peter a Dáma bosszús morgásával kísérve rohant vissza és jó hangosan suttogta oda barátjának: fent hagyta a seprűjét. Az vigyorogva fordult Lilyhez.
- Beszélhetnénk, Lily? – kérdezte.
- Ha Potterről lesz szó akkor nem.
- Dehogyis, nem róla!
- Akkor jó.
Elvonultak az egyik sarokba.
- Figyelj Lily, ugye ismered Charliet?
- Persze, Em barátja.
- Na szóval én elég jóban vagyok vele, és ma elkezdett panaszkodni nekem. Aggódik, hogy Emily szakítani akar vele.
- Ezt honnan veszi? – hitetlenkedett a lány.
- Én is ezt kérdeztem, de csak ködösített. Próbáltam vele beszélni, de nem hallgatott rám, teljesen magába zuhant. Nem beszélnél vele te is? Talán neked hinne. Végül is te vagy Emily legjobb barátnője.
- Rendben. Hol van most?
- A hálótermünkben. Tudod a srácokkal közösen próbáltunk a lelkére beszélni, de feladtuk.
- Ok, fölmegyek.
- Köszönöm! Ha nem haragszol én most a többiek után mennék.
- Persze menj csak. Akkor én is megyek.
- Szia!
- Szia!
A megforduló lány nem láthatta a lassan elterülő mosolyt a fiú arcán.
James ledobta magáról a láthatatlanná tévő köpenyt és Féregfark távozása óta izgatottan figyelte az ajtót. Amikor Lily belépett, lábai felmondták a szolgálatot.
- Mi ez az egész? – kérdezte döbbenten Lily. Az ajtó felé fordult, de az James pálcájának egyetlen intésére bezárult. Persze Lily kinyithatta volna, de be kellett ismernie, nem akarja.
- Beszélnünk kell – szólalt meg James.
- Hallgatlak.
- Richardról lenne szó. – A név kimondása fizikai fájdalmat jelentett a fiú számára. Lily egy kicsit elmosolyodott, majd elült mellé az ágyra.
- Mi van vele?
- Ti most jártok? – James szemében féltékeny fény gyulladt.
- Nem tudom. Elhívott egy randira, ami nem igazán sikerült, de meg fogjuk ismételni. – „De miért pont neki mondom el mindezt?” James kicsit megkönnyebbült, de kissé még mindig feszültnek tűnt, és a szemében lobogó tűz még nem hunyt ki. – Nem szeretem, amikor így nézel rám. – James meglepetten nézett rá.
- Mégis, hogy kéne néznem? – kérdezte.
- Úgy, ahogy akkor régen néztél… amikor azt mondtad, szeretsz. – Kissé közelebb húzódott. – És azt sem szeretem, amikor ilyen csendes vagy. Jobban tetszett a nem túl beképzelt, de beszédes James. Aki megszűnt Richard megjelenésekor.
- Én is jobban szeretem a veszekedős Lilyt. De ő is eltűnt, amikor… – Lily visszahúzódott. Szemében ugyanolyan láng lobbant, mint az előbb a fiúéban. – Pont erről akartam beszélni veled. Amióta láttad azt a kis jelenetet…
- Arra gondolsz, amikor Melanie randira hívott? – hangja egészen hideg lett. James bólintott.
- Nem értem miért vagy ilyen. Nem mondtam igent neki. – Szörnyű gyanúja támadt. – Talán azt híreszteli, hogy a nyakába ugrottam és visító hangon közöltem, hogy egész életemben erre vártam? – A lány kicsit elmosolyodott.
- Valami hasonló.
- Megölöm. Esküszöm, hogy megölöm. Az igazság az, hogy a megjelenésed után elég durván utasítottam vissza. – Megcsóválta a fejét. Aztán Lily szemeibe nézett. – Én sem szeretem, ha így nézel. – Elmosolyodott. Tudta mi jön.
- Hogy kellene néznem? – kérdezett vissza Lily olyan mosollyal, hogy James beleborzongott.
- Úgy, ahogy régen… amikor azt mondtam, szeretlek. El kell hinned nekem. Még mindig így érzek.
- Szeretnék hinni neked, de… nem szabadna hinnem. Félek ezektől a szavaktól… akármennyire is boldoggá tesznek. Félek, belepusztulnék, ha elhagynál.
- Téged? Soha. Szeretlek. Csak egyetlen olyan pillantást kérek, amilyet akkor kaptam. – Odahajolt és megcsókolta. Lily szemében ismét tűz gyúlt, de teljesen másmilyen, mint az előbb. Olyan volt, mint akkor régen… és ezt James is hasonlóval viszonozta.
- Én is szeretlek. De…
- Nincs olyan, hogy de. Ha szeretjük egymást, nincs semmi, ami elválaszthatna. Nem szabad hinnünk senkinek, aki mást mond. Rendben?
- Rendben.
- Senki nem vehet el tőlem. Soha. Vigyázni fogunk egymásra, te és én. Én megtaláltam a csodámat, de neked még sok-sok csodát át kell élned. Én meg fogom neked szerezni őket. Bármi áron. Szeretlek Lily Evans jobban, mint bármit vagy bárkit a világon!
Most Lily csókolta meg Jamest. Az átölelte, és visszacsókolt. Úgy ölelte, mintha soha nem akarná elengedni. És nem is akarta. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
