Nickelback - Far away
Író: Betty
Tartalom: nincs :D
Szereplők: Anna + Tamás (említésként Dóra :D)
Megjegyzés: nem tudtam címet adni, és szerintem elég pocsék lett ez a novella… de hát nem tudok mást kihozni magamból :P
~*~
A március mindig valami újat jelentett Anna számára. Lassan jön a tavasz, virágzanak a fák, a park tele van boldog, szerelmespárokkal, és mindig történik valami új. Anna pedig lázasan készülődött Tamáshoz, aki vacsorára várta, hogy meglepje a lányt.
Anna nem öltözött ki, azt az elvet vallotta, hogy Tamásnak mindenhogy kell tetszenie, ha tényleg tetszik neki, így felkapott egy farmert, és egy egyszerű fehér blúzt, majd sietett a fiúhoz.
Mikor odaért, csak Tamást találta, és mikor megkérdezte tőle, miért, a fiú csak annyit mondott, hogy ma kettesben lesznek.
Just one chance
Just one breath
Just in case there's just one left
'Cause you know,
you know, you know
A szobában egyetlen gyertya pislákolt, a háttérben halk zene szólt. Annán jóleső borzongás futott végig, ahogy belesimult az ismerős karokba, majd miután az ajkak puhán összeértek, a kezek is vándorútra indultak.
That I love you
I have loved you all along
And I miss you
Been far away for far too long
I keep dreaming you'll be with me…
A szobában meghittség uralkodott, a szerelmespár összebújva feküdt az ágyban, miközben szorosan tartották egymást. Anna fejében az emlékképek kavarodtak, majd a könyökére támaszkodott, és boldog mosollyal nézett Tamás szemeibe, ahol ugyanaz a tűz lángolt, mint Anna szemében.
On my knees, I'll ask
Last chance for one last dance
'Cause with you, I'd withstand
All of hell to hold your hand
Egy pillanat alatt megszűnt a varázs, mikor Tamás telefonja megcsörrent, jelezve, üzenet érkezett. Tamás nyújtózkodott, de nem nyúlt a telefonért, azonban Anna igen. „Dóra” – jelezte, Anna pedig felvont szemöldökkel nyitotta meg az üzenetet.
„Hello édes. Elment már az unalmas barátnőd? Mi lenne, ha átugranék hozzád? Hiányzol.”
Anna kiugrott az ágyból, és elkezdte magára kapkodni a ruháit, miközben hisztérikusan ismételgette, hogy uramisten, és hogy ez vele nem történhet meg.
- Ki az a Dóra? Uramisten… Dóra… hiányzol… Nem hiszem el, hogy ezt tetted velem, Tamás!
- Mi? Mi van? Milyen Dóra? – nézett értetlenül Tamás, Anna viszont már a blúza gombjaival bajlódott, és mire a fiú észbe kapott, Anna már az utcán futott sírva…
*
Anna a domboldalon ült, ahogy azt minden este tette az elmúlt két hét alatt. Tamás rengeteg üzenetet írt, hívta, és küldözgette a virágokat, de Annát nem hatotta meg. Nem akarta elhinni, hogy ez mind vele történt meg… hogy Tamás, a fiú, akinek odaadta szívét, testét, lelkét, az megcsalta… Ez lehetetlen.
Nap, mint nap ezek a gondolatok kísértették, és nem tudott szabadulni tőlük. Éjjel az üzenettel álmodott, ahogy újra meg újra elolvassa, aztán egyszer csak megjelent egy szőke bombázó Tamás mellett, ő pedig tehetetlenül ült a sötétben, várva arra, hogy Tamás még egyszer utoljára megérintse az arcát… és elmondja, hogy az egész csak tévedés. Az egész csak egy rossz álom.
Újra felsírt, ám most két erős kar fonódott köré, Anna pedig ijedve fordult meg, és elkerekedett szemmel figyelte az őt karoló fiút. Semmit sem változott. Ugyanaz a fekete haj, ugyanaz a zöld szempár, ugyanaz az ölelés… Anna eljátszott a gondolattal, hogy úgyis mindjárt eltűnik, és hogy Tamás már csak a fantáziájában él, de a karok egyre erősebben szorították.
- Miért jöttél ide? – kérdezte kétségbeesetten, miközben magával viaskodott, hogy most ki kellene bújni az ölelésből, de nem tudott. Igazából nem is akart.
- Mert szeretlek, Anna. Nem bírom nélküled – suttogta.
- Akkor miért csaltál meg?
- Nem csaltalak meg. Hát nem olvastad el az üzeneteimet? Dóra csak egy lány, aki egy bulin rám szállt, de még egy csók se történt… Esküszöm neked, Anna. Sosem csalnálak meg!
I wanted you to stay
'Cause I needed
I need to hear you say
That I love you
I have loved you all along
And I forgive you
For being away for far too long*
- Megbocsátasz nekem? – nézett fel Anna könnyes szemekkel, miközben még szorosabban bújtak egymáshoz.
- Persze, megbocsátok. Túl sokáig voltál távol…* És nem akarom, hogy ez megismétlődjön – felelte mosolyogva Tamás, és megcsókolta a lányt.
A nap már készült nyugovóra térni, miközben enyhe szellő szelte át a domboldalt, ahol két szív egymásba fonódott újra meg újra…
So keep breathing
'Cause I'm not leaving you anymore
Believe it
Hold on to me and, never let me go
* nem épp ez a fordítás, de így jött ki jól :D
VÉLEMÉNY
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
