Színek világában

Író: Betty
Tartalom: "...talán erre mondják, hogy egy lépés választja el a zsenit a bolondtól. Ő megtette azt az egy lépést, és most szeretne hátrálni egyet. Hogy költőien fejezzem ki magam, kettéhasadt a tudata."
Szereplők: saját mind2. Abigel - a pszichológusnő, és Matt - a kliens
Megjegyzés: A történetet az irodalomtanárnőm ihlette és Babits Mihály Fekete ország című verse. Ehhez egy link: KATT

~*~

Pszichológiával foglalkozom; szakterültem a skizofrénia és a tudathasadás, de egyszerűbb esetekkel is foglalkozom. Ma azonban egy kissé bonyolultabb délelőtt vár rám.

Benyitok az irodába, leteszem a táskám, és előszedem a mára vonatkozó információkat. Matt Carlson. Született 1974. január 22-én, 35 éves. Egykor kutató volt, és talán erre mondják, hogy egy lépés választja el a zsenit a bolondtól. Ő megtette azt az egy lépést, és most szeretne hátrálni egyet. Hogy költőien fejezzem ki magam, kettéhasadt a tudata. Tudja, hogy létezik még valaki magában, de nem vesz róla tudomást, sőt, el is felejti, hogy a „másik” mit mondott – vagy hogy mondott-e valamit egyáltalán.

- Jó napot, Abigel, bejöhetek? – lépett be az ajtón a magas, jóképű Matt. Csodálatos férfi, és mégis mikor a szemébe nézek, tudom, hogy mikor melyik énjével állok szemben. Nem hiába a szem a lélek tükre.

- Jó napot, Matt. Foglaljon helyet. Megkínálhatom egy csésze kávéval?
- Igen, jól esne.

Tekintetünk találkozott, leült, én pedig magamban elkönyveltem, hogy ma az igazi Matt-tel társalgok.
Elkészítettem a kávét, miközben megkérdeztem, hogy mit csinált mostanság, és mikor elhelyezkedett a kanapén, én pedig a székemben, akkor rátérhettünk a héten már egyszer kivesézett témára. Az az igazság, hogy pontosan ezt szeretem a szakmámba; egy kérdést akár kétszer is feltehettem, és a válasz más volt. Néha meghökkentően más.

- Mit szólna, Matt, ha ma a színekkel foglalkoznánk?
Megvonta v állát; néha nem volt túl lelkes, de csak kis idő kellett ahhoz, hogy beleélje magát az adott témába. Tudtam, hogy egy kis löket, és már nehéz lesz megállítani is.

- Beszéljen nekem a sárgáról. – Elővettem a jegyzeteim, és felírtam a sárga színt, miközben előkerestem a szerdai eredményeket.
- A sárga… bevallom, először öröm jut eszembe róla, és az, hogy nekem általában a sárga erőt ad. Felélénkít és felfrissít.

Egy pillanatra nyitva maradt a szám. Igen, a meghökkenés… Matt az előző beszélgetésünk alkalmával azt mondta a sárgáról, hogy a gyávaság, a betegség és a féltékenység színe. És hogy utálta, mikor a volt felesége sárga színt viselt.

Nem fejtettem ki ezt neki, mert ez az összevetés még nem volt fontos.

- Nagyszerű. Most mondjon egy szót a feketére.
- Káosz.
- Miért gondolja úgy, hogy a fekete a káoszt szimbolizálja? Ha a színek világában maradunk, szerintem akkor a tarka a káosz, mert sokféle szín van benne.
- Lehet, hogy igaza van, de ha belegondol, akkor arra is rájön, hogy ha az összes színt bezárjuk egy sötét szobába, akkor fekete lesz. Minden elsötétül. A fekete egy alapszín, és ha az alap nincs, akkor káosz tör ki.
- Ez érdekes, Matt. – Gondolkodóba estem, de aztán inkább rátértem a következő színre. – Fehér?
- Ártatlanság, jóság és tisztaság.
- Ne haragudjon, Matt, de ezt fel kell olvasnom magának. – Lerítt rólam, hogy teljes mértékben meglepődtem. – „A fehér szoros kapcsolatban áll a halállal, a szellemeket és a kísérteteket jelképezi. Kínában a gyász színe.” Ezt ön néhány nappal ezelőtt mondta.
- Nahát… - Kisfiúsan mosolyodott el, és ilyenkor nagyot dobbant a szívem. – És ez most jó vagy rossz?
- Szerintem ez nagyszerű! Pozitívan látja a dolgokat jelenleg, és képes arra is, hogy irányítsa őket, és akkor magát is. Például a káoszt is vehetjük. Múltkor azt mondta a feketére, hogy halál.

Teljesen belelkesültem. Ez azt jelenti, hogy képes uralkodni önmagán, és akkor… akkor végre csak egy Matt marad.

- Gondolja, hogy a másik… énem a negatívat látja mindenben?
- Lehet. Szeretném, ha a következő színekről elmondaná, hogy mit gondol, aztán pedig próbálja a másik oldalról megközelíteni őket. Menni fog?
- Próbáljuk meg.
- Arany?
- Napfény, megvilágosodás. És talán dicsőséget mondhattam.
Bólintottam. Hatalmat mondott, de ez a kettő szinonimának tekinthető. Hirtelen olyan érzésem támadt, hogy a csatát még megnyerhetjük.

- Szürke?
- Hamu. A testöltés utolsó formája, mikor érvénybe lép a porból lettünk, porrá leszünk elv.
A tekintete elhomályosult, és valahová a távolba meredt. Még nem akartam megszakítani ezt a pillanatot. Tudtam, hogy a feleségére gondolt, aki néhány évvel ezelőtt öngyilkos lett. Ekkor került felszínre a másik Matt.

Így hát nem kérdeztem, hanem vártam, hogy visszazökkenjen a jelenbe. Beleszürcsölt a kávéjába, ami már igencsak kihűlhetett, és ahogy rám nézett, tudtam, hogy eljött a lelkesedés pillanata. Magától kezdett bele egy újabb színbe.

- Az ezüst… - kezdte, és egy hosszabb pillanatra lehunyta a szemét. – Tudta, hogy Ré napisten csontjai ezüstből voltak? Legalábbis az egyiptomiak szerint. A görög-római mitológiában pedig a második világkorszak, avagy a hanyatlás kezdete.

Bólintottam, és feljegyeztem néhány dolgot.

- Mit gondol a zöldről? – kérdeztem.
- Harmónia, nyugalom, de a biztonság is eszembe jutott.
- Kék?
- Hallott arról, hogy régen a feminizmus színe volt, manapság pedig a férfiak színe? – Megráztam a fejem. – A kékről a hűségre és a bölcsességre gondolok. Furcsa érzések kavarognak bennem a kékről.
- Meséljen róluk – bíztattam egy kicsit.
- A végtelenség is eszembe jut, és bizonytalan leszek tőle. Olyan érzésem van, mintha nem tudnék miben megkapaszkodni.

Akarattal hagytam a pirost utoljára. Szerdán Matt azt mondta, hogy a vér jut eszébe róla, és a gyilkosság. A feleségéről beszélt, arról, ahogy megtalálta a vérben fürödve a padlón.

- Már csak egy színről szeretnék beszélni magával, a pirosról. Mi jut eszébe róla?
- Valami új. A szerelem. – Közelebb csúszott hozzám, és megfogta a kezem. – És a bátorság…

Megcsókolt. Valahol legbelül egy hang sikoltozva ellenkezett, de a szívem dobogása elnyomta. Jóleső érzés áradt szét bennem, már régóta vágytam rá, csak akkor még nem voltam biztos magamban. De most… most biztos vagyok abban is, hogy a csatát megnyertük…

VÉLEMÉNY