Váratlan vendégek locsolkodás napján

Író: Betty
Tartalom: Hmm... Lily Evans kora reggel néhány vendégnek örvendhet. Vagy mégsem? :D
Korhatár: nincs
Szereplők: Lily, James, Sirius, Remus, Perselus, Peter
Megjegyzés: Szorítok a lányoknak, hogy ezt NE éljék át... én sajnos, hasonlóban már részt vettem...

~*~

- Lily, kis drágám! Vendégeid jöttek! Kelj fel! – hallottam kómásan édesanyám hangját, aki még mellé kuncogott is valamiért.
Vendégek? Ilyenkor? Hagyjanak engem békén! De hiszen reggel hét óra van! Melyik idióta jön ide ilyen korán?!

Nem nyitottam ki szemem, csak kótyagosan átfordultam másik felemre, mikor hallottam, hogy az ajtó nyikorog, és valaki (azaz valakik) beosonnak. Eléggé természetellenes már így is az, hogy hajnalban megzavarják édes álmaim… pedig épp egy barna hajú, barna szemű fiúról… hmm… MIÓTA ÁLMODOZOK ÉN ARRÓL AZ IDIÓTA JAMES POTTERŐL?!

Most meg sutyorgást hallottam, aminek valami olyasmi lett a vége, hogy szabad-e locsolni? Ami még ennél is különösebb, hogy ez mind az Ő szájából hangzott el! Áh biztosan visszhangzik a fejem, mert nem aludtam sokat…

A következő pillanatban már a fedést biztosító takaró is eltűnt rólam, kénytelen voltam megnézni, hogy mi történt, és hogy miért történik ez a sok hülyeség épp velem?!

Sirius Black vigyorgó pofájával találtam szemben magam. MIT KERES ITT EZ A VADBAROM?! És miért van itt a sápadt Remus, no meg a félénk Peter? És az az álompasi… vagyis a másik barom, alias Potter?!

Visítozni kezdtem, ők meg pálcájukat rám szegezték. SEGÍTSÉG, MEG AKARNAK ÖLNI! Mukkani sem tudtam, maximum csak hebegni, de nem is lett volna időm. Valami ismeretlen varázsigét hallottam, és a pálcájukból víz spriccelt ki, egyenesen RÁM!

Újra elfogott a sikítás, mire Petunia kukkantott be az ajtón, majd a szemforgatása után ki is csuszogott, közben meg valami olyat kiabált, hogy Anya, Lilynek már megint az agyára ment a bolond iskolája! Aljas rágalom! Ez a két idióta megy az agyamra!

Remus és Peter háttérbe húzta meg magát, Black meg kárörvendően vigyorgott. Potter pedig csak röhögött, és így megszűnt a víz. De a pizsamámból már csöpögött a víz, és a hajam is olyan lenyalt lett, hogy még Piton is megirigyelhette volna…

Istenem, ki jöhet még?
- Kopp-kopp! – hallottam egy újabb ismerős fiúhangot, Pitonét.

Kellett nekem elszólnom magam…

~VÉLEMÉNY~