Holnaptól minden más lesz...
Író: Betty
Tartalom: Ezt a fanfictiont még nagyon régen írtam, csak valamiért elkeveredett, és most véletlenül megtaláltam. A történet a Roxfortba induló Sirius Blackről szól, amint megismerkedik valami újjal. Nincs semmi extra mondanivalója, egyszerűen csak egy történet a mi 2. kedvenc Tekergőnkről (mert az első csak-azért-is James :D)
Korhatár: nincs
Szereplők: Sirius Black + saját szereplő (Brian) + Bellatrix Black (Lestrange)
Szerzői megjegyzés: minden jog Rowlingé. Semmiféle anyagi haszonban nem részesülök.
~*~
Egy rövid fekete hajú kisfiú bújt ki egy lakás ajtaján. Lopva körbe nézett, majd sietősen átosont az út túloldalára. Tekintete végig a mögötte álló házat fürkészte. Félt a lebukástól, így elszántan sietett a közeli játszótér felé. Teljesen üres volt a terep, akadálymentesen elfoglalhatott egy hintát is.
Persze, fogalma sem volt róla, hogy hívják ezt a játékszert. Sirius Black aranyvérű családból származott, akik nem tűrnek el holmi muglijátékokat a házukban. Pedig a kicsi Sirius imádta, rajongott érte, sőt elbűvölték az „egyszerű” tárgyak, amiket a szülei tiltottak…
Míg így üldögélt, hangokra lett figyelmes. Többször is hallotta már ezeket a szokatlan „zajokat”: dübörgő zene az erdő irányából. Kíváncsisága legyőzhetetlen volt, bátorsága pedig határtalan. Bemerészkedett a fák közé, ágakat tolt arrébb, amik elzárták a továbbjutás lehetőségét. Sikerült elszakítania dísztalárja szegélyét, amit anyja külön a mai eseményre készítetett neki. Azonban őt ez mind hidegen hagyta, már nem számított más, csak hogy kiderítse a hang forrását, ami hetek óta kacérkodott kíváncsiságával.
Egy tisztásra ért, ahol elámult egy pillanatra. Több nagy kerek doboz, egy tányérféleség, mögöttük pedig egy ugyancsak fekete hajú fiú ült, aki két botot pörgetett kezeiben. Hosszú haját néha hátradobta, és ütemesen verte a dobozokat.
Sirius magában megállapította, hogy ez a fiú nem lehet egy évvel sem idősebb tőle, így bátran odalépett hozzá.
- Hello – köszönt az idegen srác neki, és kicsit halkabbra vette a zenéjét.
- Hello – ízlelgette az új köszönési módot Sirius.
Ezután pedig csak figyelte a fiú kezeit, és magával ragadta az egész stílus.
- Milyen dallam ez? – kérdezte.
A másik fiú arcán őszinte mosoly terült el.
- Látom, nem idevalósi vagy. Ez nem csak egy dallam. Ez maga a Csoda, a Lét, a Létezés, amiért élni érdemes- – Áhítattal beszélt, miközben egyre jobban beleélte magát. – Ez kérlek szépen, ZENE! – Egy csöpp gúny sem csengett hangjában, csupán megértés, valamint öröm.
Sirius bólintott, és tovább figyelte.
- Ez… - kezdte, de nem talált rá szavakat arra, hogy elmondja milyen. Nem akart kicsinek tűnni a fiú szemében, de anyja „briliáns” és „rendkívüli” jelzőjén kívül nem jutott más eszébe. Ezeket pedig nem érezte méltónak és vagánynak hozzá.
- Baró, mi? – vigyorgott kajánul a srác.
- Az. Baró – ismételte, és ebben a pillanatban tudta, hogy ezt a napot egy életre megjegyezte.
- Egyébként Brian vagyok – nyújtotta kezét.
- Én pedig Sirius – fogadta el a jobbot, de Brian nem megrázta a kezét, hanem ujjait begörbítette, és kissé felfelé emelte ujjai hegyét.
- Felénk ezt így szokták – magyarázta. – Figyelj, Sirius, vedd lazábbra az életet. Kezd most, míg fiatal vagy, később az öregek elveszik a kedvedet az élettől… később minden más lesz, hidd el! A bátyámmal, Dave-vel... – Itt elhallgatott, mivel egy lányhang hívogatása hallatszott az erdő felől, ahonnan az imént Sirius érkezett.
- Siri baba! Siri baba! – kiabálta.
- Uf – nyögött fel Sirius. – Ő az unokanővérem. Rémes egy nőszemély – fintorodott el. - Szóval, most mennem kell…
- Esetleg holnap ugyanitt?
- Sajnálom, de nem lehet. Kezdődik a… a suli, és én vonattal utazom.
- Oksa. Akkor majd egy véletlen, vagy a jó hallásod összehoz újra minket – kacsintott.
- Biztosan! Na szia!
- Szeva, kis pajtás! – intett Brian mosolyogva.
Még egy utolsó pillantást vetett Brianre, aki újra belecsapott a „Csodába”, aztán viszont eltűnt a sűrű erdőben.
- Végre, babuci! – futott hozzá a feketehajú Bellatrix. – Már megijedtünk, hogy elvesztél Reguluska születésnapján! – gügyögte, és maga előtt tuszkolta vissza Siriust az otthonába. – A szüleid már mindenütt keresnek, te haszontalan kiskölyök.
Sirius grimaszolt egyet, miközben gondolatai elkalandoztak messze unokanővére gügyögésétől.
Holnaptól elsős leszek a Roxfortban… és minden más lesz… minden…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
