Figyelem: ez nem a pályázatra íródott, hanem Vickyt megihlette még régebben a Rólad álmodom :)Tartalom: "Novella a Je réve de toi - Rólad álmodomhoz. Betty engedélyével, sőt ő erőltette, hogy tegyem fel XD.. Lily-James" Lumoson ez a leírás van XD
Korhatár: 12
Szereplők: James, Lily, Sirius, Kate, Daniel, és Vicky (a művésznő saját szereplője)
Megjegyzés: "A novella hónapokkal ezelőtt íródott, Kate még élt, bár én már tudtam, hogy nem sokáig. A novellámban Kate él, viszont a történet a RÁ 15. fejezetéhez kapcsolódik. Ennyi, ha valami rosszat írtam, csak Betty lincselhet meg XD."
~*~
Éppen reggeliztünk, amikor kopogtak. Közeledtek az ünnepek és karácsony, mindenki vidám és nyugodt volt, és a kopogás úgy hangzott, mint a nyugalom megtörője. Fel akartam állni, ajtót nyitni, de Sirius gyorsabb volt, felugrott és kisietett. Mind összenéztünk, hogy ki lehet az, ily korán reggel, mikor a három vendég belépett. Kate, Lily és Daniel. Csak bólintottam nekik, és visszafordultam a reggelimhez, és befejeztem. Remus felállva üdvözölte az utóbbi kettőt, mivel Kate-et nem lehet leszakítani Sirius ajkairól. Hát ilyen a szerelem.
- Szia, James – köszönt Lily halkan, rám tekintve. Ránéztem, újra bólintottam, és folytattam az evést. A szeme szomorúságot árasztott, de ez már nem hatott meg. Pár hónappal ezelőtt ugyanis szakítottunk.
Meg akartam lepni őt azzal, hogy betoppanok Glasgowba... a gond csak az volt, hogy én lepődtem meg, amikor megláttam Daniellel csókolózni. Akkor szakítottunk, úgy döntöttem, nem csinálom tovább. Nem őrjöngtem, nem rendeztem féltékenységi jelentet, még akkor sem, amikor Lily észrevett, és utánam sietett. Sok boldogságot kívántam neki Daniellel, és otthagytam. Azóta nem voltam a közös házunkba sem, nem válaszoltam egyetlen levelére sem, és azóta nem is láttam. Mindenki csendben figyelt minket, mire felnéztem.
- Valami baj van?
- Nem – mondta Remus, és elmosolyodott. - Minek köszönhetjük a látogatásotokat?
- Itt töltenénk veletek a karácsonyt! - mondta Kate, és megsimogatta Sirius arcát. - Baj?
- Kétlem. Daniel is? - Szemmel tartanám a húgom és a barátnőmet. - Lily rám nézett, de meg se rezzentem, hiszen számítottam rá, hogy ez lesz. Ezért szakítottunk, nem?
- Jó, és hol van szállásotok? - kérdeztem. Lily csalódottan felsóhajtott, ami igazán érdekes volt. Fürkésztem az arcát pár percig, aztán felálltam.
- Hát még nincs. - Elgondolkoztam, majd az órámra néztem.
- Na jó, legyetek jók, nekem mennem kell.
- Hova mész? - kérdezte, szintén Lily. Daniel helyében én már féltékeny lennék magamra.
- Randim van – válaszoltam, mire, és ez végképp érdekes, elsápadt.
- Randid? Egy lánnyal?
- Mivel a szakításunk nem viselt meg annyira, hogy buzi legyek, így... igen, egy lánnyal – mondtam, megrántva a vállam.
- Bár erről még nem bizonyosodtál még meg, vagy rosszul tudom? - nézett rám kajánul Sirius, mire gyilkos tekintettel néztem rá.
- Azért, mert te minden percben, amikor lehet, megbizonyosodsz róla, hogy Kate nő, azért másnak nem kell minden percben... hmm... ágyban lennie.
- Mióta randizgattok? - kérdezte Kate vigyorogva, és szorosabban hozzábújva Siriushoz.
- Október vége óta – válaszoltam, mire eltátotta a száját.
- Majdnem három hónapja jártok és még nem feküdtetek le egymással? - kérdezte döbbenten.
- Miért? Sokat beszélgetünk, nagyon jól érezzük magunkat, amikor egymással vagyunk, és nem érzek elfojthatatlan vágyat, hogy ágyba vigyem – mondtam morogva, amikor kopogtak, majd hallottuk, ahogy kinyílik az ajtó, és pillanatokon belül egy csinos, törékeny alkatú, barna hajú, csillogó barna szemű lány lép a konyhába.
- Sziasztok! - köszönt vidáman, és rám nézett.
- Vicky! - néztem rá értetlenül.
- Elkésetem? - kérdeztem, de nemet intett a fejével, és a karjaimba vetette magát. Lily halkan felnyögött, és a lehet, még sápadtabb lett.
- Nem, persze, hogy nem. Szuper hírem van! - mondta, és megcsókolt. - Enyém a házunk az egész szünetre! - mondta. - Anyáék elutaznak, és mondták, hogy hívjam meg a barátaimat... kíváncsiak rád, mielőtt elmennek.
- Ez... jól hangzik. Csak kettesben? - kérdeztem csillogó szemmel, mire kibontakozott az ölelésemből.
- Apa meg is ölne. Kénytelen leszek a többieket is hívni. Sajnálom... pedig szép lett volna. Szóval, fiúk, karácsony nálam? - nézett Siriusra.
- A barátaink most jöttek, és velünk karácsonyoznának. Talán...
- Jöjjenek ők is! - nézett a hármasra, majd kezet nyújtott Lilynek. - Vicky Horst vagyok.
- Lily Evans – válaszolt motyogva az exbarátnőm, és engem nézett, miközben Vic bemutatkozott Danielnek és Kate-nek is.
- Na jöttök? - kérdezte remény teljes tekintettel a lány.
- Én mindenféleképp. Veled tölteni az ünnepeket a legjobb dolog lenne, ami ez évben történt velem! - A legjobb? - kérdezte Lily felháborodottan. Ha nem tudnám, hogy Daniellel jár, azt mondanám, hogy féltékeny.
- Mondd csak, Lily – néztem rá. - Neked mi bajod van? Zavar, ha boldog vagyok?
- Nem! Csak... úgy mondtad, mintha semmi jó nem történt volna veled, míg együtt voltunk! - Vicky rám nézett, aztán Lilyre.
- Ő az exbarátnőd?
- Igen – mondtam elhúzva a számat. Vic megnézte magának, és rosszallóan megcsóválta a fejét, ellenben nem mondott semmit, és rám mosolygott. Bátorító volt a mosolya.
- Különben, ti nem vagytok együtt Daniellel? - kérdeztem Lilytől.
- Hát... már nem igazán – motyogta a lány. Dan rám nézett, és meg rá, és gúnyosan elmosolyodtam
- Mi az a komoly férfi nem jött be? - Összehúzta a szemét, én meg előhúztam a pálcám, csináltam vele pár mozdulatot, és egy rózsa tűnt elő a semmiből. Átnyújtottam Vickynek, és elmosolyodtam. - Nekünk randink van. - Elvette a rózsát, majd megragadta a kezem, és maga után húzott. Nevetve bukdácsoltam utána a folyosón. Felöltöztünk, és kimentünk sétálni.
Vickyék kastélya hasonló volt, mint a szüleimé. A kis csapatunk vidám hangulatban utazott odáig. Persze a kedvadók én és Sirius voltunk. Daniel megkukulva ült, Vicky pedig ismerkedett a lányokkal. Láthatólag nem zavarta a tény, hogy Lily az exbarátnőm volt, se az, amit tudott róla. Tudtam, hogy Vic szeret személyesen meggyőződni valaki jelleméről, mielőtt ítéletet mondd. Mikor róla panaszkodtam, még a kapcsolatunk elején, mikor még csak barátok voltunk. Szóval jókedvben érkeztünk meg drága szerelmem házához. Sirius füttyentett egyet, én meg átöleltem Vicet, és úgy néztem.
- Irány befele, srácok! A szüleim még itthon vannak, de még ma elmennek.
- Szóval már ma buli lehet? - kérdezte Sirius, mire egy „jellemző” üzenetet hordozó tekintetet váltottam Remusszal.
- Ha ezt mondod nekik, akkor repülünk, szóval csak szerényen.
- Ha őszintén kéne nekik mondanom, hogy mit tervezek, tudod, mi lenne az? - kérdeztem Victől, mire kicsit elvörösödött.
- Sejtem... én is terveztem hasonlót – mosolygott rám, majd megbökött. – Gyertek, menjünk! - Lilyre néztem, aki pedig minket nézett. Vicky elindult előre, de én nem azonnal mentem utána. Sirius és Kate, majd Daniel is elmentek mellettem, mikor Ő mellém ért.
- Úgy látszik, fel van adva a lecke a szünetre – mondta gúnyos hangon.
- Azt hiszed, csődöt mondok? - kérdeztem negédes hangon. - Neked tudnod kéne, hogy nem! - hajoltam hozzá közelebb, majd elvigyorodtam. - Vagy arról is csak becsaptál? - Elhúzta a száját, én meg tovább indultam.
- Szeretlek!
- Szívás – szóltam vissza. - Ezzel elkéstél, kicsi szívem – néztem rá vissza, és egy olyan meghökkent arcot láttam, hogy egy kicsit el is csodálkoztam.
- És a kapocs? A kapocs, ami köztünk van? - kérdezte.
- A tény nem változott, hogy nekem te voltál a nagy szerelem – mondtam neki. - De itt a múlt időn van a hangsúly.
- Nem, te még mindig szeretsz! - ragadta meg kezem, és a szemembe nézett.
- Szeretem Vickyt, Lily – mondtam. - Ott volt mellettem, amikor szükségem volt rá. Nem csapott be, nem hívta meg ebédre a srácot, aki őt akarta elcsábítani. Sokkal nyugodtabban tudom szeretni, mint téged.
- De engem szeretsz jobban – mondta. - Ez már nem számít. Négy év szenvedély és rögeszme nehezen felejthető el... de elfelejthető. Kérlek ne akarj közém és Vic közé állni.
- Minket egymásnak teremtettek...
- Ez miért nem jutott eszedbe akkor, amikor megcsókoltad Danielt? Amikor ripityára törtél? Pontosan tudtad, tisztában voltál vele, hogy féltékeny vagyok... és mégis... kísértetted a sorsot, hogy megtudom. És megtudtam... Talán a sorsunk nem az, hogy együtt maradjunk, csak ezt nem akartam megérteni.
- Szeretlek! Mi ebben olyan szörnyű, te is szeretsz! Akkor miért nem tudsz megbocsátani, nem történt semmi, csak egy csók volt.
- Annyi elég – mondtam, hátat fordítottam neki, és futva utolértem a többieket. Mr és Mrs Horst tündéri emberek voltak, és máris úgy kezeltek, mintha a lányuk vőlegénye lennék. Ez engem nem is zavart, Lilyt annál inkább. Próbált nyugodt maradni, de nem sikerült neki, sokszor felejtette rajtam a tekintetét, én pedig próbáltam nem ezzel törődni. Amikor Vic szülei elmentek, birtokunkba vettük a házat. Vicky megmutatta nekem a szobáját, és kiutalta nekem a mellette lévőt. Naiv kislány... nem sok időt akarok a szobámba tölteni. Nem azért, mert Siriusnak igaza van arról, hogy egy férfi szex nélkül nem bírja, hanem így egyeztünk meg Vickyvel. Pontosabban, hogy, ha működik a kapcsolatunk, akkor karácsony környékén tesszük meg először. Alig vártam már ezt a pillanatot. Körbenéztem a szobámba, és épp azon gondolkoztam, hogy meglepem a jó Tapmancsomat, amikor kopogtak.
- Gyere be! - Lily nyitott ajtót, és belépett. Csodálkozva tekintettem rá, és kissé aggódva, afelől, hogy Vickyn mit szólna, ha meglátná a szobámba, de aggályaimat gyorsan eloszlatta.
- Vic mutatta melyik szobában vagy.
- Mit szeretnél? - kérdeztem nyugodtan, és leültem az ágyamra.
- Beszélgetni – mondta keserű tekintettel. - Szeretnék végre őszintén kiadni magamból mindent, de alig ismerek itt valakit. Kate Siriusszal van, Remus... ő eltűnt valamerre... csak te maradtál.
- És Daniel?
- Szerinted, ha vele lehetne így beszélni, nem tettem volna meg? Te ismersz, én is ismerlek, elég jól, kérlek. - Ránéztem. A tekintete könyörgött, és fájdalmasan csillogott. Bólintottam, és magam mellé néztem, hogy üljön le. Leült mellém, és felsóhajtott, de nem mondott semmit. Éreztem, hogy nekem kell most kifaggatnom, különben ez az egész nem ér semmit. És tudtam, ott kell kezdenem, ahol számunkra vége volt.
- Miért tetted? - kérdeztem, és bármennyire nem akartam a hangomból fájdalom és keserűség hallatszott ki. Felnézett rám, és kicsordult egy könnycsepp a szeméből.
- Nem tudom. A pillanat varázsa volt, talán... Nem akartam, de megtörtént. Veled sose történt ilyesmi? - Nem válaszoltam. Ha azt mondom igen, akkor faggatózna, ha azt mondom nem, akkor meg szarabbul érezné magát. - Egy pici hiba volt, mindenki követhet el hibákat – folytatta halkan.
- Ez nem igaz – mondtam. - Az élet teli van helyzetekkel, amikor ezt nem teheted meg. Itt van az aurorszakma, a hibám egy ember életébe kerülhetne. A te hibád a kapcsolatunkba került.
- Mi volt benne olyan nagy hiba, hogy így döntöttél?
- Alapjaiba döntötted össze a hitemet benned – válaszoltam. - George bácsi mindig azt mondta, „Egy kapcsolat alappillére a bizalom”. Ezek után, hogy láttalak titeket csókolózni, hogy bízzak meg benned? Lehet, hogy csak egy csók volt, de elültette volna a bogarat a fülembe, most egy csók... legközelebb mi lesz? Nem voltál mellettem, még csak nem is mehettem volna át minden percben Glasgowba, hogy megnyugodjak, beleőrültem volna a bizalmatlanságba.
- Már akkor is bizalmatlan voltál, amikor Danielt meghívtam ebédre – mondta halkan.
- Csak nagy volt a fantáziám – válaszoltam. - De akkor azt mondtad, nem történik semmi, hittem benne... Különben alapból nem kellett volna Danielről beszélned nekem. Ott rontottad el. Miért kellene nekem tudnom valakiről, aki az ellenfelem lehet?
- Én csak...
- A nagy komolyságú Daniel, aki mellett én csak egy gyerekes senki vagyok.
- Nem igaz! - mondta, és megragadta a kezem, de gyorsan el is engedte, és a falat kezdte el fürkészni.
- Összejöttetek? - kérdeztem. Bólintott, de nem mondott semmit, először. - Nem működött, az első pillanattól kezdve. Igazából... csak névlegesen vagyunk együtt, még csókot se szoktam neki adni – mondta, mintha magyarázkodnia kellett volna. - Valami hiányzott belőle... valami, ami...
- Én vagyok? - kérdeztem.
- Én azóta se felejtettem el, hogy mennyire szeretlek, azért írtam leveleket... de nem válaszoltál.
- Tényleg nem.
- Gondolom, minden levelem elégetted – szipogott halkan.
- Mind megvan. - Felnézett rám, majd felsóhajtott.
- Jártál azóta...
- Nem. De gondoltam rá, hogy, meg kéne beszélnünk, mi legyen vele.
- Én sem voltam ott. Én arra gondoltam, talán nem kell vele semmit tennünk, mert talán... - nem fejezte be, hanem elkezdett zokogni. Nem tudtam, mit tegyek, átöleljem-e vagy ne, így csak néztem őt. - Amióta szakítottunk, azóta gyűjtöm a bátorságom, hogy eljöjjek veled beszélni. Talán... talán, ha megtettem volna akkor, még októberben, most minden rendben lenne! - A könnyei patakként folytak. - Arra vártam, hogy hátha visszaírsz az egyik levelemre, ami erőt ad nekem.
Erre sem tudtam mit válaszolni, azt se tudtam, mi lett volna a reakcióm, ha személyesen mondja el mindazt, amit a levelekben leírt, de igaza volt, akkor talán...
- Hogy jöttetek össze Vickyvel? - kérdezte feltekintve, és a szemei törölgetve.
- Mi... - Elhallgattam, és visszagondoltam a fájdalmas percekre, a szenvedésre, abban az egy hétben, míg meg nem ismertem Vicet. - Egyik órán mellettem ült, és megismerkedtünk. Segített túltenni magam a szakításunk miatti válságon – válaszoltam. - Ott volt, mikor szükségem volt rá, hogy legyen valaki mellettem, és szép lassan... egymásba szerettünk. Okos, aranyos és törődik velem.
- Értem – mondta, majd felállt. - Köszi a beszélgetést.
- Szívesen – mondtam halkan. Elindult kifele, és az ajtóban megállt, és visszafordult. Arcán már halvány mosoly ült, és a tekintete is nyugodtabb volt.
- Azért én nem adom fel kettőnket – mondta, és kiviharzott az ajtón.
Pár perc múlva Vicky nézett be a még mindig nyitott bejáraton, és kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Lily már itt is hagyott? Azt hittem rád mászik.
- Csak beszélgettünk – mondtam, és rámosolyogtam. Odajött hozzám, és leült az ölembe.
- Tudom, hogy nem ugrana rád, Ő annál sokkal szigorúbb magával szemben. Kedves lány, csak kétségbeesett.
- Szeret engem.
- És te is szereted? - kérdezte, és végigsimított az arcomon a kezével. - Szóval, még szereted?
- Igen – válaszoltam őszintén, de annál aggódóbb hangon. Adott egy puszit az arcomra, és az ingem alá túrt, aztán szenvedélyesen megcsókolt. - Wow, micsoda reakció – mondtam elvigyorodva, majd a pálcával a nyitott ajtóra böktem, mire az bezárult. - Imádom őt – suttogtam átszellemülve, mire zutty, hirtelen lekerült rólam az ing. - Ennél jobban nem tudom fokozni.
- De én igen – suttogta a fülembe, és letaszított az ágyra.
Tényleg tudta fokozni, nem is akárhogyan...
Fütyörészve mentem le megkeresni a többieket. Lily, Daniel és Remus a szalonba beszélgettek, mikor leértem nagy vidámságomban.
- Hát te? - kérdezte Holdsáp, amikor felnézett rám. Daniel elkomorodott, és kibámult az ablakon, Lily pedig nem tett semmit.
- Én... jó kedvem van! - jelentettem ki, mire Remus elvigyorodott.
- Azt látom, de miért?
- Csak... nem lehetek boldog? - kérdeztem. - Kiegyensúlyozott kapcsolatom van, szeretem a barátnőmet, ő is szeret... Jól érzem magam.
- Megnézte, hogy Vicky tényleg nőből van-e – lépett be Sirius elégedetten, és, természetesen félig hiányos öltözetben. Nem volt rajta ing, és a slicce... Természetesen ő is meggyőződött Kate nőiségéről.
- Sirius, hogy akarod a halálod?
- Lefeküdtetek? - kérdezte Lily döbbenten.
- És, ha igen? - kérdeztem még mindig vidáman, amikor az én drága, sajnos jelenleg nem egyetlen, de szerelmem lejött, és vigyorogva hozzám bújt.
- Helló, miről beszélgettek?
- Ne akard tudni – mondtam neki, és megcsókoltam.
- Szóval az elmúlt egy óra eseményeit firtatjátok? - kérdezte kacérkodva, és végigsimított a mellkasomon.
- Úgy tűnik – mondta Lily fájdalmas hangon.
- És, mit mondtál milyen voltam a tízes listán?
- Tízes – válaszoltam, mire a fülemhez hajolt, és adott egy puszit oda is.
- És Lily hányas volt? - kérdezte kajánul.
- Ezt nincs joga megmondani! - szólt az említett, és felállt. - Az maradjon a mi titkunk – nézett rám, és elmosolyodott, majd távozott.
Délután a helyzet megint úgy hozta, hogy kettesben maradtam Lilyvel a szalonban. Sirius, Remus és Kate a birtokot fedezték fel Vic kalauzolásával, nekem pedig nem volt kedvem menni. Daniel általában elvonult tőlünk, és nem beszélt csak Kate-tel, néha Lilyvel.
- Végül is – nézett fel rém a könyvből, amit olvasott. - Én hányas lettem volna?
- Nincs jogom megmondani – válaszoltam neki, de tovább olvastam a Prófétát.
- A beszélgetésünk hatott meg annyira, hogy megtettétek, vagy csak úgy jött? - kérdezte újra. Ezt nem úszom meg.
- Mi közöd hozzá? - kérdeztem elmélázva, de nem nézve fel.
- Érdekel. Tudod, tapasztalatból tudom, hogy téged nem nehéz rávenni... arra.
- Csak azok tudnak rávenni, akiket szeretek – válaszoltam. - Különben beszélgettünk, és így jött ki.
- Miről beszélgettetek? - kérdezte. Felnéztem rá, és felsóhajtottam, majd az ölembe ejtettem az újságot.
- Megkérdezte szeretlek-e – válaszoltam őszintén. - És azt mondtam, igen.
- És erre beindult? - csodálkozott el, és elvigyorodott. - Érdekes ízlése van.
- Adott egy csókot, hogy megnyugtasson, nem zavarja... aztán belement egy játékba, semmi egyéb... különben sincs közöd hozzá – kaptam fel az újságot mérgesen, és lezártnak tekintettem a beszélgetést, olvastam tovább.
- Szerintem nem ment bele a játékba, csak amikor, azt mondtad, hogy még szeretsz, kicsit kétségbeesett.
- Nem tűnt kétségbeesettnek – válaszoltam kaján vigyorral, mire elgondolkozott.
- Nem is mondtam, hogy annak tűnt, csak hogy az volt. Ezért felajánlotta magát. És sikerült neki, eléggé gyorsan.
- Mert szeretem – válaszoltam neki, utalva egy előbbi válaszomra. Erre kajánul elmosolyodott, és kigombolta a blúza felső gombját, amitől kicsit érdekesebb kilátás vált a blúz alatti területeket. Nyeltem egyet, és feljebb emeltem a újságot, és próbáltam nem tenni semmit rosszat.
- Engem is szeretsz – mondta duruzsoló hangon, mire kilestem az újság mögül, és elakadt a lélegzetem. Immár két gombja volt kigombolva, és erős rálátás volt arra, amire nem kellett volna, hogy legyen. Visszaemeltem a kezemben lévő folyóiratot, és gondolkoztam. Pontosabban próbáltam nem arra gondolni, amire minden férfi gondolna ebben a helyzetben.
Jaj, Lily, ez gonosz húzás volt!
- Nagyon meleg van itt – mondta. Egyet értettem, csak nekem nem a levegő hőmérsékletével volt bajon.
- Nyisd ki az ablakot – szedtem össze minden erőm, és érzelemmentessé változtattam a hangom.
- Akkor túl hideg lenne – mondta halkan, vágyakozó hangon, majd hirtelen éreztem, ahogy lehuppan mellém, és hirtelen hozzám ért. Úgy ugrottam fel, mintha áram rázott volna meg.
- Mit csinálsz?! - rivalltam rá kicsit rémülten, mire elmosolyodott, és elégedetten begombolta a blúzát.
- Milyen rémült vagy – vigyorgott kajánul, felállt, és odasétált elém. Körbenézett, megragadta a karomat, és megcsókolt. Hosszan, romantikusan, szenvedélyesen. Legszívesebben visszacsókoltam, de nem tehettem, és ezt tudtam. Miután ajkaink elváltak, elmosolyodott, és, mint, aki jól végezte dolgát ott hagyott a szobába. James... sok bajod lesz még ezekkel a csajokkal.
Másnap, karácsony első napján olyan reggelit kaptam, hogy Sirius egész nap sárga volt az irigységtől. Vic és Lily a konyhában közösen dobtak össze egy csodásnak ígérkező reggelit.
- Sirius, Remus, Kate – tette le sorban a tányérokat a vörös angyalkám, majd rám mosolygott.
- Az enyém? - kérdeztem, mikor nem maradt semmi a kezében. Elmosolyodott, és rám kacsintott.
- Az meglepi lesz, Vickel közösen dobtuk össze.
- Oh, biztos finom lesz... - mondtam, amikor megjelent Vic, és letette elém a terülj-terülj asztalkámat egyetlen tányéron.
- Wow... - nyögtem, míg Sirius irigykedve nézett rám, aztán a villájával a tányérom felé nyúlt, hogy lopjon belőle, de Vicky ráütött a kezére.
- Meg ne próbáld!
- El leszek kényeztetve! - mondtam vidáman, és belekezdtem.
- Ő miért kap ilyen sok mindent? - kérdezte Daniel és Sirius egyszerre. Elvigyorodtam, és folytattam az evést, miközben Vicky jobbról, Lily pedig balról adott egy puszit az arcomra.
- Mert szeretjük – mondták egyszerre. Dan felsóhajtott, és Lilyre nézett.
- Miért?
- Mert gyerekes – mondta gúnyos éllel a hangjában.
- Szívás – mondtam feltekintve a fiúra, és befejeztem a reggelit. - Na csajok, mi a mai program?
- Te ezt élvezed? - ült az ölembe Vicky, és átkarolta a nyakam.
- Ha két jóképű srác lesné minden kívánságod, te nem élveznéd? - Elmosolyodott, és megcsókolt.
- Halálian – suttogta édesen, és a szemembe nézett, aztán ránéztem Lilyre, aki kissé szomorúan tekintett ránk. Vicky ránk tekintett, majd az arcán szomorú mosoly terült szét, kicsit belátó, szomorú mosoly.
- Mi baj? - kérdeztem.
- Semmi – mosolygott, és adott egy könnyed csókot az arcomra.
- Beszélhetünk?
- Persze – mondtam. Megfogtam a derekát, felállítottam, és átvonultunk a szobámba. Szomorúan járkált fel s alá, miközben az ágyról néztem.
- Mi baj, kicsim? - kérdeztem. Megint elmosolyodott, és rám nézett, aztán leült az ölembe.
- Mennyire szereted őt?
- Féltékeny vagy? - kérdeztem, és megsimogattam az arcát. Megcsókoltam a nyakát.
- Nincs semmi okod – mondtam. Elmosolyodott, és megcsókolt.
- Akkor válaszolj, mennyire szereted őt? Jobban, mint engem?
- Vicky...
- Ő a nagy szerelem, nem? - kérdezte, még mindig mosolyogva, és átkarolta a nyakam. Aggódva néztem rá, de nem válaszoltam. Nem akartam válaszolni, és nem értettem, nem tudtam, hogy mire fogunk kilyukadni.
- Lily beszélt nekem a mágikus kapocsról.
- Az egy dolog, és...
- James, szereted őt? Még mindig szereted?
- Nem olyan könnyű elfelejteni egy szerelmet, de téged is szeretlek! Nagyon szeretlek, és veled akarok lenni.
- Csak kérdeztem. Miért nem válaszolsz? – nevetett fel könnyedén. - Azok között, akik igazán szeretik egymást, nincsenek titkok.
- Jól van, én csak...
- Csak válaszolj! - szólt rám, és felállt.
- Igen, ő volt a nagy szerelmem. Volt... rajongtam érte, szerettem, a rabja és megszállottja voltam, de ez már a múlt.
- Értem. Köszönöm, hogy őszinte voltál – csókolt meg. - Ma este benézek hozzád – mondta, és mosolyogva kiment. Az egész nap jól telt el. Díszítettünk karácsonyra, és, ami még fontosabb Vicky nem lett tartózkodó, ugyanolyan jókedvű maradt, és velem is ugyanúgy viselkedett, míg nem este el nem tűnt. Arra gondoltam, talán felkészül az esténkre, így én sem tétlenkedtem. Jó puhára kivertem a párnát, és vigyorogva ültem le az ágyra, és vártam... Az idő telt-múlt, de nem jött. Egy idő után lekonyult a vigyor, és elkezdtem unatkozni, végigdőltem az ágyon, és lassan elaludtam. Arra ébredtem, hogy egy gyengéd ajak érintik az ajkaimat. Kinyitottam a szemem, és egy barna szempárban néztem. Mosolygott. ű
- Ne haragudj – mondta. Közelebb húztam a fejét magamhoz, és megcsókoltam.
- A lényeg, hogy itt vagy. - Felhúztam a blúzát, de lefogta a kezem.
- Szakítsunk.
Úgy ültem fel, mintha rugó lökött volna, és döbbenten néztem rá. Ugyanaz az érzés kerülgetett, mint mikor megláttam Lily Daniellel csókolózni.
- Mi van? Miről beszélsz?
- Szakítsunk, hagyjuk abba! - mondta újra, és elhúzta a száját. - Tudod,te Lilyt szereted, ő szeret téged, ebben mi a baj?
- Nem akarlak elveszíteni – mondtam ránézve, és visszafordultam előre. Fájdalom járt át, és nem értettem, miért mindig én járok így? Mit vétettem a sorsnak, hogy nem jön össze a szerelem?
- James, engem elvesztesz, de Lilyt visszakapod.
- De én nem akarom visszakapni, én téged akarlak.
- James – felült mellém, és megsimogatta az arcom. - Ez nagyon aranyos. De én szeretlek, ezért elengedlek. Ő a nagy szerelem, James. Őt szereted igazán...
- De te nem okozol fájdalmat, ő igen! - mondtam neki, mire elmosolyodott.
- Megesküdött rá, hogy nem bánt meg. Megegyeztünk – mondta halkan, és megsimogatta az arcom. - Elengedlek, ha nem bánt meg téged soha. Megszeghetetlen esküt tett nekem.
- És ha megszegi, mi lesz vele? - bukott ki a számon, mire elmosolyodott, és megcsókolt.
- Az a mi dolgunk. Nem hal bele... Látod, miatta aggódsz... Én elengedlek, legyetek boldogok.
- De...
- Ez a karácsonyi ajándékom, James. Szeresd őt, a kedvemért – felállt, és elindult az ajtó felé, de még onnan visszafordult. - Azért teszem, mert szeretlek... Az utolsó mondata addig zengett a fejemben, míg Lily be nem jött, és be nem csukta maga után az ajtót. Háttal nekitámaszkodott, és engem nézett.
- Sajnálom – mondta. Értetlenül felnéztem rá, mire elmosolyodott. - A fájdalmakat. Folyton én okozok neked fájdalmat.
- Semmi baj. Én...
- Nehéz lesz visszarázódni, persze, csak akkor, ha vissza akarsz. Ha... érdekel, mármint, ha...
- Elvesztettem Vickyt, és... velem maradsz? - kérdeztem kétségbeesett hangon. Leült mellém, és a karjaim közé bújt. - Sose hagysz el?
- Sose hagylak el – suttogta, és megcsókolt. Jól esett a régi csók annyi idő után... három hónap után...
- Tudod, soha nem adom fel kettőnket.
- Én sem, most már én sem – mondtam elmosolyodva, és szorosan átöleltem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
