I need you

Író: Betty
Tartalom: Jelentése: Szükségem van rád. Sirius-saját szereplő megint. Jellemzője leginkább a gyötrődés.
Korhatár: nincs
Szereplők: Sirius Black & saját szereplő
Ajánlott szám: Lifehouse - Everything és 3 doors down - Here without you

~*~

Körülnézek. Kihalt folyosó, mindenki alszik. Éjjel kettő óra van, reméljük senkivel nem futok össze. Kivéve persze Vele.

Végigsiettem a folyosókon, egészen az udvarra, miközben magamra ráncigáltam a kabátomat, ami egyébként tavaszra van tervezve. Most őszt járunk, de már kezd elfajulni az időjárás, és lassan tél lesz.

Kiértem a birtokra, és egy borzasztóan hűvös szél csapta meg arcom. Dideregni kezdtem, és összébb húztam magamon a kabátot. Nem ért sokat, de legalább próbálkoztam... Szememet végigjártattam a tájon, és csak úgy ösztönösen elindultam egyenesen a tó felé.

Leültem egy fa elé, hátamat nekidöntöttem. A szél csillapodni kezdett, de valamiért belül jobban fáztam. Törtem a fejem, minek jöttem ki, minek ugrottam akkor, mikor Ő fütyült? Egyáltalán miért megyek bele titkos találkákba?

Marcangoltam és ugyanakkor emésztettem magamat a történteken…

Egy kar fonódott derekamra, és magához húzott, miközben suttogó hangját hallottam.
- Szia szépségem. Ma kettőkor találkozzunk a tó mellett. Várlak.
Dermedten pillantottam hátra, de már nyoma se volt.

És most itt ülök, fagyoskodom Miatta, és Rá várok. Miért? Nem tudom. Azt se tudom, miért hagyom, hogy ugráltasson, hogy valami pótlékként használjon! Ott van neki Amy, ott van neki a suli „sztárja”, minek egy kis senki is, akit csak ráncigálhat, és kiélhesse magát rajta?! És mindeközben észre sem veszi, hogy szükségem van rá, és hogy számít minden egyes perc, amit Vele töltök.

Mocorgást hallottam magam mögött, és abban a pillanatban fel is ugrottam tettre készen állva. Pálcámat a hang irányába tartottam és Lumost suttogtam, de sehol nem volt senki.
- Sirius? Te vagy az? – reszkettem, nem tudom, mi ütött belém. Hollóhátas létemre olyat gondolni, hogy egy halálfaló bejutott…?! Kizárt!

Ekkor valaki átölelt, és sikítani akartam volna, de kezét a számra szorította. Semmi esélyem nem volt, legalábbis azt hittem, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve könyökömmel hasba vágtam, és felnyögött. És épp Ő volt.
- Jaj, Sirius! Bocsi.

Hát lehet, hogy egy kicsit lejjebb ment a könyököm a hasától…

Letérdeltem mellé, és a pálcámat arcához tartottam. Nyöszörgött párat, majd hirtelen ledöntött a fűre.
- Nana! Egy Blacket nem terítesz le egy olyan trükkel, mint a kiherélés!

Ugatásszerű nevetésétől megremegtem, érintésétől is borzongás lett úrrá rajtam.
- Mi a baj, szívem? Fázol? – Felült és az ölébe húzott.
Fázom-e? A közeledben? Kizárt. 
Inkább félek. 
Tőled.
Hozzábújtam, és adott egy puszit a homlokomra. Milyen jó, hogy nem látja a gondolataimat…!
- Nem, csak kezd újra erősödni a szél. – Apró füllentés, de te úgy se veszel észre semmit.
- Az nem gond, itt vagyok, és megvédelek, minden szellőtől és tornádótól egyaránt.

Szavaira mosolyogni kezdtem. Kár, hogy ezek csak betanult szövegek. Kár, hogy nem szívből jönnek. Kár, hogy ez a kapcsolat is csak egy játék.
- Látom rajtad, hogy valami nincs rendben.
- A sötétben hogyan látsz? – kérdeztem vissza.
- Oké, akkor érzem – mondta és hátrébb húzódott, majd hozzáérintette homlokát az enyémhez.
- Érzed? Nem is tudtam, hogy vannak érzéseid… - ironizáltam.
- Gúnyolódj csak! – válaszolta, és megfogta a kezem.
Kicsit lehúzta cipzárját, és kezemet szívére tette.
- Hát nem érzed, hogy ez a szív érted dobog?
Kínomban felkacagtam. Már megint hazudik, és tudja, hogy mennyire fáj. Biztosan élvezi…
- Örülök, hogy ezt mondod. – Ennyit válaszoltam, miközben magamban óriási csatát vívtam.

Most, most, most! Hagyd ott, és ne is szólj hozzá többet!
Úgy se bírom pár naptól tovább.
De ha nincs rád szüksége, akkor minek koslatsz utána? Miért nem adod fel?
Nem tudom.
Nem hát! Jó neked ez a pótbaba szerep?
Nem...
Akkor add fel! Ez a fiú nem a tied! Amyé!
De egy része az enyém.
Persze, azt csak hiszed!
Nem. Tudom, és érzem is.

- És most mi a gond? – kérdezte megint.
- Semmi. – Szokásos tömör válasz, ami mindig egyet jelent: minden.

Szorosan átölelt, és megcsókolt. Fájt. Itt legbelül, és úgy éreztem, hogy összeroppanok. De tűrtem, mert ellene nem akartam tenni semmit. Szép és gyötrő volt, egyszerre.

Magával húzott a fűre, és ahol ért, ott csókolt. Szája forrón égetett minden egyes csókot bőrömben. Talán jobb lenne ezekbe az érintésekbe belehalni. Talán minden jobb lenne, ha egy másik világban élnék. Ott nem lenne fájdalom, keserűség, és nem lennél Te sem.

De azt sem viselném el, ha nem látnálak Téged nap, mint nap, és nem érezhetnélek. Fel kellene adnom ezt a játékot, de nem megy. Képtelen vagyok rá.

Mert kellesz nekem...

~VÉLEMÉNY~