A világ 100 év múlva

Író: Betty
Tartalom: Ez a kis történet magyar dolgozatra íródott... :) egy kislány és egy anyuka beszélgetése az egész... Röviden, ennyi :D
Korhatár: legyen 12
Ajánlott szám: Eurovision 2008 – Georgia – Diana Gurtskaya: Peace will come

~*~

Hideg szél fújt végig a környéken; az edények összekoppantak, néhány dobozt pedig magával rántott a szél.

- Anyu! Anyu!

Edények csörömpölése visszhangzott továbbra is, de most már egy ijedt gyermekhang is társult hozzájuk.

- Anyu!

Kétségbeesett hívogatás, mely nem kap választ.

- Anyu!

A távolban ágak reccsentek; valaki futott feléje, valaki mégis meghallotta.

- Itt vagyok, kicsim, itt vagyok! Mi a baj?
- Megint elvágtam az ujjam. Nézd csak! Még piros víz is folyik ki belőle…
- Az nem víz, hanem vér, te kis butus. Gyere ide, bekötözöm…

Újabb recsegés hallatszott, ahogy a kislány odamászott az anyukájához, aki leszakított egy darab ruhát az inge végéből, és elkezdte törölgetni vele kislánya kezét.

- Mesélsz nekem, anyu?
- Mit meséljek?
- Hát, hogy miért van itt ez a sok piszkos edény, vasdarab és ezek a dobozok…
- Az én nagymamám idejében még gyönyörű mező volt ezen a helyen. Ahogy múlt az idő, sok-sok bácsi és néni jött ide, elküldték innen az embereket, és építettek egy gyárat. Senki nem tudta, mit csináltak bent, állítólag valami újat akartak kitalálni. Egy napon hatalmas robbanásra ébredtek, és az egész környék elpusztult. A világ összes gyárát felrobbantak, rengetegen haltak meg, és akik életben maradtak, még tűrniük kellett a természet haragját. Jóval a születésem után, óriási viharok keletkeztek, özönvíz és jégeső sújtotta az emberiséget. Aztán pedig csak ez maradt: ez az új világ.

Szavai után csend maradt. A kislány körbenézett, de csak romokat látott mindenfelé; se mező, se virág, se fény…

- És meddig lesz sötét, anyu?
- Nem tudom. Szerintem soha többet nem lesz már fény…
- Te is feladtad, mint a többiek? – nézett fel anyukájára szomorúan, aki nagyot sóhajtott.
- Igen.
- Én is adjam fel?
- Ne, kicsim, te ne. Neked még hinned kell, hogy szebb jövő vár rád – mosolyodott el lágyan, majd megsimogatta a kislány fejét, miközben magához ölelte.

Az emberek tönkretették a világot, de talán még helyre is hozhatják – merengett el az anyuka. – Talán még nincs minden veszve. Talán már holnap a pöttöm is láthatja, hogy milyen szép a nap… Talán igen. Talán nem…

VÉLEMÉNY