A vécépumpa halkan puffanva ért földet, ahogy a társaság elengedte. Lily, James és Sirius épp ekkor látták meg a kriptába lépő Bellatrixot.
- Most már legalább azt is tudjuk, hol van a Gyűlés – jegyezte meg Lily.
- Készen áll a kis kütyüd? – kérdezte Sirius, és bizalmatlanul nézegette a kis tárgyat, melyet a nő előhalászott a zsebéből.
- Erre gondolsz? – kérdezett vissza Lily.
- Igen, pontosan erre a mugli micsodára.
- Jaj, Sirius, nem igaz, hogy nem tudtad megjegyezni a nevét! LEHALLGATÓKÉSZÜLÉK! Vagy más néven polka! Világos? – szólalt meg türelmetlenül James.
- Drágám, az nem polka, hanem poloska. És mindezt úgy mondtad, mintha Te is tökéletesen tisztában lennél vele. Pedig alig egy órája mondtam el neked, és azóta kérdezgetted, hogy biztos legyél benne – nevetett Lily.
- Szívesen, hogy kiálltam melletted! – játszotta meg a sértődöttet barátja.
Sirius eközben elfojtottan kuncogott. – Tudjátok, azt mondják, a nevetés fiatalít. Ha veletek laknék, valószínűleg mostanra már rég visszakerültem volna az én drága jó anyám pocakjába. És a poklon kívül az az egyetlen hely, ahol nem szívesen lennék.
- Sirius, szerintem inkább induljunk, mielőtt elmaradunk valami fontosról – mondta szinte egyszerre Lily és James, hatalmas vigyorral az arcukon.
- Na végre ezt is megértük! Felőlem mehetünk!
- Tapmancs, fogadjunk, hogy az egész cirkusz erre ment ki! – suttogta menet közben James.
Amaz színpadiasan széttárta karjait, majd visszasuttogta: – Előtted nincs titkom, drága barátom!
- Sss! – emelte fel mutatóujját Lily.
A kripta mögé lopakodtak, majd egyesével, hangtalanul felkapaszkodtak a tetejére. Lehasaltak.
- Most mi legyen? – suttogta Sirius.
- Csak figyelj! – Lily elővett egy távirányítót talárja zsebéből, maga elé fektette a bogár alakú poloskát és felkészült. – Mehet? – A két fiú igent intett. Lily óvatosan irányította a lehallgatót egy repedés felé. Majd benavigálta a lyukon. – Most rakjátok a fületekbe a fülhallgatókat!
- Ezekre gondolsz? – emelte fel a tárgyakat Tapmancs. A másik bólintott.
- Akkor rajta.
A telihold fényesen sütött le Little Hanging temetőjére. Egy sötét alak surrant a fényesen ragyogó márvány sírok között. Aztán óvatosan körülkémlelt. Apró sóhaj hagyta el a száját – úgy tűnt, meg van elégedve az eredménnyel. Még egyszer megbizonyosodott a terep biztonságáról, majd belépett a kriptába.
- Á Bella, mint mindig, most is te vagy az első – szólt a fagyos hang. Tulajdonosa az egyik sírbolt előtt állt, melybe az Edward ’Teddy’ Bear felirat volt vésve.
- Igen Nagyúr, szeretek mindenben az első lenni. De hát ezt Te is tudod.
- Ezért vagy tökéletes halálfaló.
- Köszönöm a bókot Nagyuram.
Egyre csak múlt az idő. Bellatrix mindig el tudta terelni a figyelmét a kényes dolgokról, hiszen jó beszélgetőpartner volt. De most Voldemort is pontosan tudta, leghűségesebb, legbizalmasabb halálfalói késnek. És Ő iszonyúan dühös volt emiatt. Épp mikor keresésükre indult volna – cseppet sem barátságos szándékkal – egy szőke alak osont be az ajtón, karján egy csecsemővel.
- Bocsáss meg Nagyúr, amiért fenséges személyedet várakoztatni merészeltem, de…
- Magyarázatot várok Lucius, méghozzá kielégítő magyarázatot – mondta Voldemort olyan hangon, hogy Malfoy hátán végig futott a hideg.
- Drága anyósom megbetegedett, Narcissa ápolására szorul, ha érted mire gondolok.
- Folytasd! – mondta gonoszul vigyorogva ŐANNN.
- Nem tudtam mit kezdeni az én tündi-bündi, iciri-piciri, ennivaló kis Dracócskámmal, nem tudtam kire bízni. Bella is ide tartott, tehát rá sem bízhattam.
- Rendben. Megbocsátok, de csak, mert ez a pisis egyszer majd csatlósommá válik. – Az említett gyerek ebben a pillanatban egetrázó ordításban tört ki.
- Jaj apuci incuri-pincuri cukorbabája belekakilt a kis peluskájába. Várj, a papi mindjárt kicseréli neked aranyfalatom! – Azzal Bella karjába nyomta a babát. – Itt van a táskácskámban a friss pelenka. – Előhalászott egy táskát a talárja alól. Kivett belőle egy plüssmacit, amit Voldemortnak adott. – Megfognád Nagyuram?
- Öhm… persze. – A mackó egy régi, kedves emléket idézett fel benne… Még alig öt éves lehetett. Akkoriban volt egy 17 év körüli lány az árvaházban, aki nagyon kedves volt hozzá. Talán az a lány volt az egyetlen, akit valaha szeretett. Egy tavaszi napon a kertben játszottak. Aznap volt a születésnapja, a lány egy macit ajándékozott neki. Azzal ugráltak körbe-körbe és a Micimackó betétdalát énekelték… Ajtócsapódásra eszmélt. Az újonnan érkezett Piton, Bellatrix és Malfoy döbbenten meredt rá. Körülnézett. Ő maga egyik kezében a plüssmackó mancsát, másikban Bella kezét tartotta, és a helyzetükből ítélve körbe-körbe ugrándozhattak. És ami a legszörnyűbb volt, a falak közt még mindig visszhangzott: „… én kedvelem őt nagyon kedvelem őt, hisz’ ő mackó, mici a mackó…”
- Mit néztek, idióták? – Aztán támadásba lendült. – Piton! Miért késtél? Ajánlom, hogy találj valami magyarázatot, mert különben… – Tekintete nem sok jót ígért.
- Uram – kezdte zavartan, tincseit markolászva a megszólított. –, Uram, eljöttek értük! Épp az én drága tehénkéimmel játszottam, amikor berontott a házamba egy csapat védőruhás ufó, és valami jelvényt mutogattak! Aztán közölték, hogy az ÁNTSZ közveszélyesnek és környezetszennyezőnek ítélte a hajam! Azt is mondták, hogy veszélyezteti az én marháim életét, és nem vagyok alkalmas a szarvasmarha-tenyésztésre! Azt mondták, mossam meg a hajam, vagy elviszik őket! Erre nem voltam hajlandó, ezért fogtak egy slagot, lelocsoltak, majd szappannal nekiesetek a fejemnek! Aztán elvitték a bocikat! – fejezte be megtörten Piton.
- Jaj, szegény Perselus! Nem baj, hogy késtél! Ezek után megértem! Majd szerzünk neked másik tehenet!
- Ó, Nagyúr, nagylelkűséged határtalan! Köszönöm.
- Hm. Most már csak Averyt várjuk.
Ekkor lépett be a férfi.
- Nagyúr, Lastrange, Piton, Malfoy. – bólintott. – Jó estét nektek.
- Hello, Avery!
- Öhm, Uram, kijönnél velem egy percre? – kérdezte Avery.
- Minek?
- Ezt jobb lenne négyszemközt megbeszélni, Uram.
- Miféle mocskos titkod van, amit félsze elmondani bizalmasaim előtt? Mondd most, vagy menj el, és ne is gyere vissza! – mennydörögte Ő Akit Nem Nevezünk Nevén.
- Jó, Uram, Te akartad. – Elővett egy zacskót és egy mobiltelefont a talárjából. – Itt vannak, amiket kértél. – A szatyorból előhúzott egy Micimackós pizsamát. – Remélem Nagyúr, megfelel a méret.
- Izé… köszönöm. Biztosan jó lesz rám.
- Juj Uram, de cuki pizsamát kaptál! Nem is tudtam, hogy egyáltalán használsz pizsit!
- Igen… öhm néha, amikor rendes ágyban alszom. És a régi tönkrement. De most ne ezzel foglalkozzunk! Mutasd azt a mugli nyavalyát, Avery!
- Igenis Nagyúr! Nézd, ez a legújabb mugli mobiltelefon, tele extrával. Letöltöttem rá egy pár polifónikus csengőhangot, ne kérdezd, az eladó mondta, hogy az a legjobb.
- Mutasd őket! – parancsolta Voldemort.
- Figyelj, itt van a Micimackó, aztán a Vuk, á és ez a legjobb! A legújabb sláger. Hallgassátok: „Ments meg szerelem, vagy belehalok…” Szerintem pont illik hozzád, Nagyuram. Majd valamelyik mugli csatlósod beállítja ne…
- Nem! Nekem a Micimackó kell!
- Ahogy akarod, Uram!
A három barát döbbenten nézett egymásra.
- Most mi legyen? – kérdezte James.
- Ilyen idióta beszélgetést! Szerintetek valaki megbabonázta őket? – Sirius hitetlenkedve csóválta a fejét.
Lily mindkettejük kérdésére válaszolt.
- Ha így van, akkor most kell őket megtámadnunk. Készen álltok?
Bólintottak. – Indulás! – adta ki a parancsot a lány.
Leugrottak a tetőről, és előhúzott pálcával berontottak a sírba.
- Mi a fene… – nyögte Avery, mielőtt Lily átka ki nem ütötte. Sirius Bellával küzdött, míg James Pitonnak esett neki. Lilynek maradt maga a Sötét Nagyúr. Ám az nem vele foglalkozott. A mobillal babrált az egyik benyílóban. Ekkor ugrott elő valahonnan Malfoy – Biztos a babát helyezte biztonságba! – gondolta Lily. Épp megtámadta volna, de ekkor meglátta, milyen szorult helyzetben van Sirius – ezért elkábította Bellatrixot. Sirius álkiáltott egy köszönömöt. Ekkor lépett be a harcba Voldemort. A kezében tartott plüssmackót Malfoynak dobta. Az hirtelen megállt és furcsán meredt a macira. Ezzel magára vonta Sirius figyelmét.
- Ó, Malfoy papa, ugye nem haragszol, ha szétrobbantom a macidat? – kérdezte gúnyosan.
- Mégis KIT érdekel ez a nyamvadt maci? – A férfi a magasba dobta az említett játékot. – Tessék, pusztítsd csak el. – Sirius már teljesítette volna, mikor az eddig Lilyvel párbajozó Nagyúr megtorpant. Ezzel kitette magát a vörös hajú nő támadásának, akit viszont megdöbbentett ez a passzív viselkedés. Voldemort csak a macit nézte, amint repül egyre messzebb, majd meglátta a pálcáját emelő Siriust és előrevetette magát.
- Ne, csak a macit ne! – megragadta a plüssállatot, és hopponált.
Egy percre megállt az idő. Az ellenfelek – a vérző James, a döbbent Sirius, a teljesen eltérített Lily, a könnyelmű Lucius, a frissen mosott hajú Perselus, az ébredező Bellatrix és a hasonló állapotban lévő Avery – csodálkozva meredtek egymásra. Aztán a sötétek észbe kaptak. Mielőtt Jamesék bármit tehettek volna, mind a négyen hopponáltak. Malfoy a szomszédos benyílóba, ahol felkapta gyermekét, és újra hopponált, a többiek ismeretlen helyre.
Sokáig halotti csend uralkodott a kriptában. Aztán mindhárman egyszerre nevettek fel.
- Na én még ilyen csatában nem vettem részt! – mondta Sirius.
- Hát elhiheted, hogy mi sem! – válaszolt James.
- Ezekbe vajon mi ütött? – kérdzte Lily.
- Nem tudom – válaszolta James. Sirius is csak a vállát rángatta, de egyszer csak ismét felkuncogott.
- Ez csak az bizonyítja, hogy azok is lehetnek még hülyébbek, akikről eddig azt hittük, teljesen azok. Talán a Hírverőben megjelentethetnénk ezt az elméletet. Mit gondoltok?
Csak nevetés volt a válasz. A kis társaság jókedvűen távozott a furcsa ütközet helyszínéről. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
