Utolsó kérés

Író: Betty
Tartalom: Újabb egyperces mű, melyben Lily levelet ír Siriusnak... A többit megtudhatjátok, ha elolvassátok. Hagyjatok véleményt is!
Korhatár: nincs
Megjegyzés: Remélem átudjátok érezni a hangulatomat is :) Mikor ezt írtam, még nem tudtam, hogy meg fogom ölni Kate-et, szóval itt él...
Ajánlott videó: http://www.youtube.com/watch?v=y10ivKBlRhQ.

~*~

Kedves Sirius!

Hol is kezdjem? Talán meg fogsz lepődni a levelemen, és átkozod a percet, hogy nem beszélhettük meg sok mindent – amit talán meg kellett volna -, vagy nem jutottunk soha közös dűlőre, de most eljött az az idő, mikor én búcsúzom.

Igen, Black, búcsúzom. Valamiért nekem mindig Black maradsz, bármit teszel, bármit mondasz…! A Tapmancsot nem fogom tudni átvenni, pedig nap, mint nap hallom James szájából… A Siriust pedig Kate szájából… Jut eszembe, örülök, hogy még midig együtt vagytok… Tudod, Kate megígérte, hogy majd én leszek a ti gyermeketek keresztanyja. Erről lemondok. Félre is teszem a felesleges beszédet, és a búcsúzásra térek.

Talán megint azt fogod mondani, hogy "Jaj, Evans, ne játszd az okos prefektust, és megint hülyeségeket beszélsz!", de most nem így érzem. Félek, Sirius. Nagyon félek! Nem hagy nyugodni valami itt belül, és egyre biztosabb vagyok magamba, és abba, hogy ma éjjel meghalok… Nem tudom, hogy hova tűnt a nagy griffendéles bátorság, és azt sem, hogy most mi lesz. Csak azt tudom, hogy valami rossz fog bekövetkezni, és a segítségedet kérném!

Vigyázz Harryre! Óvd a széltől is, és ha nagyobb lesz, add át neki ezt a levelet. Mesélj neki a gyermekkorunkról, és Jamesről is. Egy éves elmúlt, és már kiköpött apja. Igen, a szeme az enyém… egyedül az… reménykedem, hogy nem lesz olyan nagy nőcsábász, és olyan csínytevő, mint James. És tudasd fel azt is, hogy milyen nagy szeretet kapott tőlünk.

Szeretnék bocsánatot kérni… Tőled… Nem bíztam meg benned egyetlen egyszer sem, és gyűlölöm azért magam, amiért nem te lettél a titokgazda. Azért választottuk Petert, mert én még mindig nem tudtam túl tenni magam a gyermekkori sérelmeken. Pontosan, Black. Egy idióta megbántás miatt! Biztosan mosolyogsz, ahogy ezt elolvasod, és eszedbe jut, mikor megaláztál, de hidd el, a mai napig nem tudom elfelejteni ezt! Én is ugyanolyan gyerekes maradtam, mint Te vagy James. Remélem, megbocsátasz…

James… Fohászkodom azért, hogy ő túlélje a mai estét. Vagy csak az én megérzésem csal? Lehet… de tudod, hogy én nem tévedtem sose! És most tényleg nagy bajt érzek. Őrült vagyok, azt hiszed? Nem, Sirius, most az egyszer, higgy nekem!

Nem tudom, mit tegyek…! El tudod képzelni, milyen nyomasztó érzés tehetetlennek lenni? Hogy tudod, meg fogsz halni, és semmit nem tehetsz? Voldemort nem fog megkímélni… legalábbis engem nem. Azért, mert nem álltam be a csatlósai közé… és ezért bűnhődnöm kell Voldemort szerint.

Mire a levél végére érsz, én már nem fogok élni… ha mégis sikerül időben ideérned, mentsd meg Harryt és Jamest! Engem nem kell, csak ők éljék túl a mát! Kérlek, Sirius, tedd meg ezt Értem!

A keresztfiad anyja, és legjobb barátod felesége:

Lily Potter

Óvatosan letette a pennát az ifjú boszorkány. Mégegyszer leellenőrizte, és egy borítékba csúsztatta. Arra pedig gyöngybetűkkel ráírta: Sirius Black, s a baglyát hívta.

- Helga, vidd el ezt Siriusnak. Ne felejtsd el megcsípni! – kacsintott a bagolyra, az meg válaszképpen huhogott egyet.

Lily az ablakhoz lépett, és kinyitotta, majd elengedte a fehér baglyot. Megtörten figyelte, amint egyre távolabbra kerül, és szívét elnyomta a fájdalom…

Robbanás a földszintről. Lily felkapta a fejét, és kétségbeesetten lerohant…

*

Sirius Black az átmeneti szállásán feküdt a kanapén. Alphard bácsikája házában húzódott meg ma, mivel Kate elutazott.

Halk kopogást hallott, és az ablak felé kapta tekintetét.

- Fehér bagoly? De hisz ez Helga! – kapott észbe, és beeresztette a baglyot.

Helga letelepedett a vállára, és mikor Sirius kivette a levelet, erőteljesen megcsípte.

- Áú! Lily nem tud leszokni arról, hogy ilyenekre kérjen? – kérdezte duzzogva, és kibontotta a borítékot.

Átfutotta mérhetetlen sebességgel, és érezte, amint egyre gyorsabban ver a szíve. Amint a levél végére ért, ledobta azt az asztalra, és kirohant a motorjához… 

*

A nap már nyugodott, mikor Sirius leállította motorját a romokban heverő Potter-kúria előtt.

- Nem. Nem. Nem! Nem lehet, hogy megint igaza legyen! – kiáltotta.

Halk zajforrás. Erősödik. Ez gyermeksírás.

Nem gondolkodott tovább, csak arra felé vette az irányt. A baba segélyhívása egyre hangosabb lett, és Sirius már tudta, ez nem egy átlagos sírás.

Ennyire még sohasem ordibált ez a gyerek - gondolta, és a széttört babaágy mellett megtalálta a csöppséget.

- Ó, Harry! – tört ki belőle egy apró megkönnyebülés és felvette a kicsit.

Közben reménykedve szétnézett, hátha mocorgást vél felfedezni. Alig egy méterrel megpillantott egy fehér női kezet…

Óvatosan lehajolt, nehogy leejtse Harryt, és könnyeivel küszködve suttogta:

- Sajnálom, Lily. Nem értem ide időben. De … - elcsukló hangon folytatta - … a fiad él… - rámosolygott a kicsi Harryre, és apró puszit lehelt a homlokára, ahol egy sebhely virított…

~VÉLEMÉNY~