Fűszál
Író: Betty
Tartalom: Elég rövid novella - vagy inkább egyperces. És mivel rövid, nem is kell ide tartalom :) ezt olvasni kell ^^
Szereplők: egy lány (Jess) és egy fiú (no name :D)
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: csúnya beszéd
Ajánlva: Vickynek - a képért :)
~*~
Zsebre tett kézzel sétálok az utcán. Az eső halkan kopog a betonra, és ez ütemesen visszhangzik a fejemben. Nem állok meg, csak megyek, megyek és megyek… próbálom nem feladni.
Próbálok keresni egy fűszálat, amibe kapaszkodhatok…
Előkotorok egy cigarettát a kabátom zsebéből, és leülök a legközelebbi padra. Nem szoktam cigizni, soha nem is akartam, de most… most kell. Kell valami, ami lenyugtat, ami elvonja a figyelmem azokról, akiket szeretek… akik nem szeretnek.
A dobozt forgatom a kezemben, kicsúsztatok egy szálat belőle, és nézem egy ideig. Valami próbál ellenállni a rossznak, de nem győzedelmeskedhet mindig a jó. Az csak a mesékben van.
És én a valóságban élek.
Meggyújtom, és mélyen beleszippantok. Köhögök egy keveset, de ez a kis fulladás gyorsan abbamarad, és én fáradtan nézem a füstöt, ami elveszik az esőben.
Nem láttalak. Nem is hallottam, ahogy a cipőd kopogása egyre közeledik; csak akkor fogtam fel, hogy mellettem van valaki, amikor a cigaretta kirepült a kezemből, és egy pocsolyában landolt.
- Elment az eszed, Jess? – rivalltál rám, de én csak megvontam a vállam.
- Miért, volt olyanom?
- Ne szórakozz velem! Hazakísérlek, mielőtt még megfáznál…
- Kit érdekel? – kérdeztem flegmán. Láttam rajtad, hogy ha nem képviselnéd az „anti-nőverők”-klubot, akkor most megütnél.
- Engem, baszd meg! Engem nagyon is érdekelsz! – kiabáltad, és magadhoz húztál, miközben erősen szorítottad a karomat.
Nem válaszoltam, csak hozzád bújtam, és a vállgödröcskédbe fúrtam az arcom. Könnyek csípték a szemeimet, majd lassan végigfolytak az arcomon. Észrevetted a könnyeket, és letörölted az egyik kezeddel, miközben a másikkal fogtad a derekamat. Talán attól féltél, hogy ha elengedsz, akkor kimenekülök a világból…
Nem sok hiányzott hozzá…
- Hé, Jess, ne sírj… nincs semmi baj…
- Ugye… ugye te szeretsz? – Kétségbeesetten néztem rád, de ahogy megpillantottam a zöld szemeidet, azonnal elvesztem bennük. A szívem dobogása felgyorsult, és tudtam, már előre tudtam a választ…
Ellágyultak a vonásaid, még szorosabban öleltél magadhoz, és azt súgtad a fülembe, hogy mindennél jobban szeretsz. És akkor… akkor úgy éreztem, hogy Te vagy a fűszál, amibe belekapaszkodok…
VÉLEMÉNY |
AJÁNLOM AZ OLDALT
