Örökkön örökké

Író: Betty
Tartalom: James és Lily esküvőjének a napja, először James, majd Lily szemszögéből. A végén pedig… nos lesz egy kis időutazás, de erről bővebben csak annyit, hogy két személy szemszögéből egyszerre. Hogy ezt hogyan? Olvasd el… :) 
Korhatár: 9 [Lumoson ezt kapta valamiért... :D]
Szereplők: Lily Evans, James Potter, Kate White, Sirius Black, Remus Lupin, Harry Potter és George Potter :D
Megjegyzés: Pályázatra készült, amit meg lehet tekinteni a www.gportal.hu/lightland [egyébként 6. lettem]
U.i.: mivel fel akartam használni egy saját szereplőt, ezért szerepet kapott Kate is. De... sajnos, ez nem fog sosem megtörténni, mint tudjuk :/ bocsika. De remélem, hogy Natalye szíve örül egy picit :D

~*~

Idegesen néztem a tükörbe. A szmokinggal sohasem volt semmi bajom, de most hirtelen irritálni kezdett. Eszembe jutottak a bálok, melyek alkalmából ugyancsak ilyen maskarákba kellett felöltöznünk, de akkor nem zavart, mert… mert ott nem én voltam a főszereplő, hanem csak egy kis mellékág, ami bármikor letörhet. Senki nem venné észre...

De most… most én vagyok az, akinek meg kell felelni mindennek és mindenkinek. Merlin, segíthetnél…! Csak most az egyszer húzz ki innen!

- James, jól vagy? – hallottam egy hangot, aztán megpillantottam a tükörben magam mellett Remust.
- Pe… persze – nyögtem ki nagy nehezen. – Na, jó! Semmi sincs rendben… Az istenért, megnősülök! – roskadtam le egy székre, és kétségbeesetten néztem egyik legjobb barátomra.
- Ágas, ez biztos te voltál? – lépett be Sirius is, szintén díszruhában.
- Asszem… - komorodtam el még jobban, és feltekintettem a srácokra, akik kaján vigyorral bámultak rám. – Most meg mi van?!
- Jaj, Ágas, annyira hülye vagy! Most részletezzem, hogy miket csináltál az eddigi évek során? Vagy az állásod által milyen küldetéseket végeztél el? És ezektől soha egy pillanatra sem ijedtél meg, hanem hősiesen áltál minden egyes próbát – guggolt le elém Sirius. – Erre jön egy nőci, te meg itt kikészülsz… - forgatta meg a szemeit.
- Ne aggódj, James, minden rendben lesz. Elveszed a szerelmedet, és minden úgy lesz, ahogyan eddig is volt; azzal a különbséggel, hogy lesz rajtatok egy-egy karikagyűrű, ami megpecsételi az összetartozásotokat. A szívetek mélyén már tudtátok ezt, most pedig mindenki meg fogja tudni… - mosolygott bátorítóan Remus.
- Legalábbis, aki még nem tudta… Bár a roxforti évek alatt ki nem tudta? – gúnyolódott Sirius.
- De… értitek! Néha még csak egy gyereknek érzem magam, aki belecsöppent a felnőtt életbe, erre jön egy házasság! Meg persze ott van Lily kerekedő pocakja is… - sóhajtottam egy nagyot.

Nagy szemekkel néztek rám egy másodpercig, aztán kirobbant belőlük a röhögés. Sértetten álltam fel, majd a tükör elé álltam, hogy még egy utolsó pillantást vethessek magamra.

- Látod ezt az embert, James? – kérdezte Remus mellőlem. – Ugyanaz maradsz mindig: a mi barátunk. Lily szerelme, férje, és hamarosan a gyermeke apja is…
- A fiának az apja! – javította ki Sirius.
- Honnan veszed, hogy fiú lesz? – kaptam az alkalmon, hogy eltereljem a saját figyelmem, és az övékét is.
- Mert annak kell lennie… Evans nem lehet olyan lökött, hogy egy lányt szüljön, te meg biztosan apait-anyait beleadtál, hogy fiú legyen… - röhögött még inkább Sirius, én meg hozzávágtam a fésűt.
- Sirius, pofa be most már, és hagyd békén Jamest! Anélkül is ideges, hogy te nyaggatnád! – védelmezett Remus.
- Jól van, jól van – emelte fel a kezét Sirius, aztán hátat fordítottam nekik, a szobának, a szabadságomnak, aztán megindultam az udvarra… A végzetem felé.

-… de, de mi van akkor, ha meggondolja magát, és… - kezdtem kétségbeesetten, mikor drága jó barátnőm, Kate, szembe fordított magával, és leordította a fejemet. Na jó, nem egészen…
- Lily, neked kiszippantották az Akadémián az összes eszed! Már hogy a fenébe gondolná meg magát? Szerinted akkor megkérte volna a kezed? Hm?
- Nem… - csendesedtem el egy pillanatra. – De…
- Semmi de! – csattant fel újra. – Gondolkozz már, könyörgöm!

A tükör elé húzott, amiben megláthattam magam: a ruha egyszerűen mesés, a frizurám, a sminkem… minden… tökéletes. Mint ahogy megálmodtam… Kár, hogy Anyu nem láthatja ezt, mert… biztosan azt mondaná, hogy Hamupipőke is megirigyelne most. Mindig azt hajtogatta, hogy ha egyszer férjhez megyek, akkor lekörözöm a gyerekkori példaképem. De… de ő biztosan nem pánikolt a saját esküvője előtt!

Kate felemelte az államat, és finoman végigsimított az arcomon.

- Gyönyörű vagy, Lily! Nézd meg magad: csodaszép, varázslatos, egyszerűen tökéletes…
- Jó-jó, elég lesz – adtam meg magam. – De nem minden a szépség, te is tudod – néztem rá.
- Te megbuggyantál! Ne idegesíts már ilyen hülyeségekkel… James szerelmes beléd! Mindennél jobban szeret, és ő is biztosan most úgy pattog, ahogyan te! Csakhogy felesleges, mert minden tökéletes lesz, amilyen tökéletesek vagytok ti. Hát nem látod? – fordított újra a tükör felé.
- Kate, én ezt mind látom. Azt is érzem, hogy mennyire szeretem Jamest…
- Akkor hol itt a probléma, te kis lökött? – kuncogott egyet.
- Nem tudom.

Kezemet a hasamra tette, és továbbra is csak mosolygott rám.
- Ez a csöppség is James szerelmét mutatja, és ha ma felhúzzátok egymás kezére a gyűrűt, az már csak még inkább megerősíti azt, hogy ti egyek vagytok, illetve egymásé…
- Köszönöm. – Csak ennyit mondtam, de ő is tudta, hogy milyen hálás vagyok neki. Megöleltük egymást, és ezek után kétségek nélkül hagytam el a szobát.

Hisz szeret, szeretem… Mi kell még?

- Sirius, Remus! Elmesélitek nekem anya és apa esküvőjét? – fordult a két Tekergőhöz Harry, miután csak ők maradtak az asztalnál Mrs Weasley laktató ebédje után.

A két férfi összenézett, aztán mindketten mosolyogni kezdtek az emlék hatására.
- Hol is kezdjük? – kérdezte Remus.
- Talán ott, mikor Ágas-pajtás berezelt és nem mert Ev…akarom mondani, anyáddal összeházasodni!
- Ne lepődj meg, Harry, apádnak mindig is Lily volt a gyengéje. Bármit tett, az első gondolata örökké az volt, hogy „de mit szól hozzá Lily?”. Mindig meg akart neki felelni és ez az esküvőjén sem lehetett másképp.
- Blabla. Szerintem csak a szabadságát féltette meg hát rájött, hogy már nem lehet egy meggondolatlan kamasz – vette át a szót Sirius.
- Hogy lehetett volna meggondolatlan, mikor Lily már terhes volt?! – mérgelődött Remus.
- A lényeg az – szólt Sirius, figyelembe se véve Remus megjegyzését -, hogy miután lecsillapítottuk apádat, kimentünk az udvarra, ahol összegyűltek a vendégek.
- Nem voltak sokan, mindössze a közvetlen hozzátartozók jelentek meg, továbbá a legjobb barátok. Előre mentünk, és üdvözöltük a papot, azaz George Pottert.
- Ő James nagybátyja volt, és miután befuccsolt a kapcsolata, elment papnak. Szegénykét megcsapta Isten, és jó útra tért…
- Sirius, ne beszélj mellé! – háborodott fel Remus.
- De… na mindegy. Körülbelül tíz percet várakoztunk, eltűnt Remus is közben, mikor hirtelen megszólalt a zene és a mi eltűnt barátunk bevezette Lilyt. Tényleg gyönyörű volt édesanyád… - merengett el egy pillanatra Sirius, majd vigyorogva folytatta. - Ha nem tettem volna a kezem apád vállára, biztosan összeesett volna!
- Száz százalék, hogy most nyakon vágna, ha hallaná, hogy a fia előtt szégyeníted! – förmedt Remus Siriusra, és inkább ő folytatta: - Édesanyád végig azt motyogta mellettem, hogy ő ott helyben meghal, én pedig csak vigyorogtam rajta. Szegényke azt hitte, apád meggondolja magát…!
- Jellemző… - motyogta közbe Sirius.
- De végül is, odaértünk a két Potterhez, és a tanúhoz, azaz Siriushoz… Lily keze még akkor is remegett, mikor átadtam apádnak, de mindvégig sugárzott róla a boldogság…
- Aztán George bá’ra néztünk, aki belekezdett a szokásos ömlengésbe.
- Lily James felé fordult, és le se vették a szemüket egymásról. Felejthetetlen élmény volt az a néhány perc, mikor George elmondtatta az esküket, és… áh. Megkérdezte, hogy van e valakinek ellenvetése…
- Júj! Itt volt az a rész, amikor Sirius Black, azaz én, közbeszóltam! – pörgött fel Sirius.
- Aha, igen. Tapmancs épp humoros kedvében járt, mert azt mondta, hogy…
-… „csak akkor folytathatja a szertartást, ha én lehetek a fiú keresztapja”! – húzta ki magát büszkén.
- Természetesen mindenki felnevetett, Lily szokásosan megrovóan nézett rá,…
- A pap pedig folytatta az utolsó részt, mikor is kimondják a boldogító igent – ironizált egy kicsit Sirius.
- Mindketten lenyelték a gombócot, aztán pedig felszabadulva mondták ki az igent…

- James Potter, elfogadod Lily Evanst feleségedül, jóban-rosszban kitartasz mellette, hűséges leszel hozzá, míg a halál el nem választ tőle?
- Igen.
- Lily Evans, elfogadod James Pottert férjedül, jóban-rosszban kitartasz mellette, hűséges leszel hozzá, míg a halál el nem választ tőle?
- Igen. Örökkön örökké.

-… a vendégek könnyeket potyogtattak, mi éljeneztünk, majd Ágas fogta a seprűt, felszálltak, és három teljes napig nem láthattuk őket…

 A képért köszönet Sorennek :)

~VÉLEMÉNY~