Majd meglátod
Író: Betty
Tartalom: Egy lány, aki súlyos beteg. Egy pillanat, ami nem tart örökké. Egy búcsúzás, ami könnyekkel jár.
Korhatár: 12
Szereplők: Maya és Aashton ^^
Megjegyzés: Akár Kate White és Sirius Black is lehetne. Szerintem illene rájuk…
~*~
Emlékszem, ahogy ott feküdtem a rikító fehér falak közt, az ugyanilyen ágyon az ugyanilyen lepedőbe csavarva. A tekintetem kifejezéstelenül meredt az ablakra, valami élet után kutatva, de a sötét felhők mindent eltakartak.
Akkor léptél be egy szál rózsával a kezedben. Egy pillanatra rád néztem, aztán visszafordultam a barátságtalan éghez.
- Minek jöttél? – kérdeztem nem túl kedvesen. – Látni akarsz egy roncsot?
- Miről beszélsz? Én csak a szerelmemet látom… - felelted és leültél az ágyam szélére, majd megszorítottad a kezem. – Meg fogsz gyógyulni, Maya.
Egy pillanatig tényleg elhittem, hogy igazat mondasz, hogy van még remény, hogy nem érkeztem a zsákutca végére. De ahogy újra megláttam a felhőket, rögtön elaludt ez a kis fény.
- Tévedsz. Meg fogok halni.
Elállt a lélegzeted. Igazából te is tudtad, ahogy én is, hogy vége, elveszítesz. Csak nem akartad beismerni magadnak. Mindig is szerettem benned a naiv kisfiút, de most az egyszer el kell fogadnod a tényeket.
- Szeretlek. Mindig szeretni foglak – suttogtam.
A következő percben lecsukódtak a szemeim, de hallottam még, ahogy te is elsuttogod ezeket a szavakat, aztán az életemet jelző gép sípolása elnyelt mindent; a kinti vihart, a te lelkedben dúló háborút, a hangodat, ami az orvost szólította, és a szíved lüktetését.
*
Nem látsz, pedig itt lebegek melletted, nem hallasz, pedig ordítom, hogy szeretlek, nem érzel, pedig szorítom a kezed.
Fakó szemeid egy pontba figyelnek: a koporsóra, ahol a testem pihen, de hé! Az Isten szerelmére, itt a lelkem, ami valójában mindig is a tied volt!
Az érzelmi kitörésem megszűnik, és némán hallgatom a gyászbeszédet, amit nekem írt a barátnőm.
Éreztem a könnyeket, amik végigszántották az arcomat. A kezem ösztönösen a tenyeredbe csúszott még utoljára, miközben fátyolos szemmel tekintettek körbe; szülők, testvér, barátok, rokonok, ismerősök… és ellenség is akadt. De megbocsátok nektek pont ezért, mert itt vagytok.
- Élt tizenhét évet… - jut el a tudatomig egy mondat Sissy beszédéből.
Tizenhét rohadt év, amiből kettő alatt csak a tied voltam. Találsz majd mást, Aashton, találsz majd jobbat, meglátod! Rám is egy jobb hely vár, és ígérem, ott leszek neked, figyellek és várok rád. Majd meglátod…
VÉLEMÉNY
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
