Április elsejei tréfa - Tekergő módra

Író: Betty
Tartalom: A Tekergők kitalálják, hogy ezen a napon megviccelik egyik barátjukat, Petert. Szegény Petert az a sors várja, hogy Remus prefektusi nyomdokaiba lépjen, és először még nem is sejti, mi vár rá… végül pedig az elmaradhatatlan Lily vs James párbeszéd.
Korhatár: 12 [durva nyelvezet miatt]
Megjegyzés: Vickynek ajánlva :)

~*~

Tavaszi szél fújdogált kint az udvaron, a nap is csak néha-néha bújt ki a felhők mögül ezen az áprilisi napon. James Potter és Remus Lupin egy másik kanapén ültek, és hosszasan elemezték a közelgő holdtöltével kapcsolatos tudnivalókat, mikor Sirius Black süppedt bele a mellettük levő fotelba, és talárja alól egy pergament húzott ki.

- Na jól van, skacok – kezdte ravasz mosollyal az arcon, miközben körbetekintett. – Féregfark sehol, szóval itt a terv.
- Biztos, hogy…? – szakította volna félbe Remus, az aggódó barát, de nyomban elhallgatott, ahogy Sirius rádörrent.
- Most NE! Majd… majd máskor, oké? – halkította le egy kicsit a hangját. – Ott tartottam, hogy… hol is? Jaj, Holdsáp, mindig elvonod a figyelmem…! – hisztizett.
- A terv, Sirius, a terv – szólt közbe James, majd unottan térdére könyökölt.
- Ja, hát persze! A terv a következő lenne. Ráveszünk egy lányt, hogy erre a pergamenre írja rá, hogy Peter Pettigrewt kinevezzünk az új prefektusnak… Bocs, Holdsáp… egy napot kibírsz, ugye? – nézett esdeklően barátunkra, aki megvonta a vállát, jelezvén, hogy csináljatok, amit akartok, csak engem hagyjatok ki!

Sirius hosszasan ecsetelte, hogy egy megfelelő lányt kellene találni, aki valószínűleg Kate White lenne. James persze rögtön Evansre szavazott volna, de itt már megjelent Kate, Sirius pedig nyomban felpattant, majd rövid tájékoztatás után, sikeresen rávette Kate-et egy kis csínytevésre.

- Már csak Evanst kellene bevonni… - ült le Sirius homlokát ráncolva, mikor meglátta az említett lányt, és Jamesre siklott a szeme. – Itt az időd, pajtás.
- Nekem tuti nemet mond – rántotta meg a vállát James, de mégiscsak felkelt, és Evans elé állt. – Szia, Lily, ho…
- Hello, Potter, nem, ma se akarok veled randizni, és nem is tervezem a jövőben – hadarta el szemforgatva, aztán felsietett volna a lányok klubhelyiségébe, de James megakadályozta.
- Bocs, Evans, de most nem erről lenne szó. Szimplán a segítségedet akartuk volna kérni.
- Igen? Már megint mit műveltetek?
- Semmit, még semmit. De kellene egy apró közbelépés a részedről.
- Ne nézz hülyének, Potter – nézett türelmetlenkedve az órájára a lány.
- Evans, hallgasd már végig Ágast, vagy nem tudom, mit csinálok veled! – csattant fel Sirius, erre pedig Lily fintorogva fordult James felé.
- Nos?
- Arról lenne szó, hogy…

Majd elmesélte az április elsejére vonatkozó ötletüket, amit Lily eleinte nem nagyon helyeselt, de miután Kate is beszállt, továbbá Sirius is próbálta győzködni mindenféle hülyeségekkel, sikeresen beadta a derekát.

- Oké, de csak ma. Világos? – mondta végül, a többiek pedig ujjongva vették tudomásul, hogy a terv minden része tökéletes.

*

Peter Pettigrew mit sem sejtve vette át az elsőéves kislánytól az összehajtott pergament, amin az állt, hogy ő, a kis szerencsétlen, gyáva, és csak a negyedik Tekergőként számon tartott Peter prefektus lett.

Többször is el kellett olvasnia, hogy felfogja igazán, hogy ezt bizony tényleg neki címezték, mikor Sirius érdeklődve megkérdezte, mit ír a levélben, és ő elújságolta mindeninek, hogy ő aztán prefektus, és tőle nem lehet csak úgy ilyet kérdezni. Sirius persze majd’ megpukkadt a röhögéstől, de aztán illedelmesen meghajolt.

Peter több órán át pattogtatta a kicsiket, és mivel barátai is néha-néha kihasználták, ezért úgy érezte, itt az ideje ezt visszaadni. Sirius először bosszankodott, és miután Remus „ezt akartad, te ne is mondjam, mi!” letolását megkapta, rájött, hogy itt az ideje változtatni a helyzeten.

Lily Evans egy ideig csendesen figyelte a társaságot, egészen addig, míg meg nem kapta a jelet, amit már oly régóta várt – ugyanis ő is kezdte unni, hogy Peter szőlőt rendel, aztán neki, igen, NEKI kellett egyesével a szájába rakni.

- Hello, Peter, itt vannak a napi teendők – pottyantott Lily egy hat méter hosszú tekercset Peter ölébe, aki ijedten ült fel.
- Ez… ez mi? – kérdezte félénken, és szinte beleremegett a tudatba, hogy ezt mind neki kellene megcsinálni.
- Most mondtam, Peter. Napi teendők. Mond neked valamit ez a két szó?
- Őőő…
- Igen, Evans. Peternél ez annyi, mint az alvás és evés – vette elő bájos mosolyát James, mire Lily megforgatta a szemeit.
- Gyerünk, Peter, kapd össze magad!
- De…
- Egy-kettő! A bagolyház feltakarítása az első pont! – mondta Lily, aztán elspurizott a helyszínről.

Peter igyekezett minden pontnak megfelelni; a trófeaterem átvizsgálása – itt minden négyzetcentiméter a helyén kellett, hogy legyen -, a negyedik emeleten volt egy szobor, amit Hóborc mindig tönkre tett, és neki minden nap vissza kellene alakítania a rendes változatába, illetve a legnehezebb feladat a bagolyház feltakarítása volt.

Ezzel kellett volna kezdenie, de mikor belépett a bagolyházba, és az első útjába akadó bagoly a fejére pottyantott egy kellemes „löttyöt”, ezután igencsak meggondolta, hogy ezt hagyja utoljára.

Már pedig utoljára se hagyhatta, mivel Lily néha ránézett, és épp mikor odaért a bagolyházba, már Lily igyekezett felé, mögötte láthatatlanná tevő köpeny alatt Sirius és James. Lily persze erről nem tudott, így csak elvégezte a dolgát, amit a Tekergők rászabtak, aztán otthagyta őt, miközben a két láthatatlan Tekergő fuldoklott az elfojtott röhögéstől.

Ugyanis Peter négykézláb állt épp, a pálcájával nem tudta eltüntetni az odaragadt bagolypiszkot, és kénytelen volt valamilyen ronggyal sikálni egészen addig, amíg az a bizony dolog el nem tűnik a padlózatról.

- Miért pont én? – füstölgött Peter hangosan, Sirius pedig már a szájába vette a kezét, hogy nehogy felröhögjön. – Annyira utálom ezt az egész helyzetet… sőt, Evanst is utálom… miért nem Ő sikálja a szart innen?

Míg ő mérgelődött, a Tekergők minden egyes mozdulatot próbáltak az eszükbe vésni annak érdekében, hogy később ezzel fogják cseszegetni barátjukat…

- Jól van, fiúk, elég volt ebből – kelt fel Remus a kanapéról, mikor Tapmancs és Ágas bevágódott a portrélyukon egymást támogatva a röhögéstől.
- Miből is? – nézett fel Sirius, és megtörölte a szemét.
- Ebből a cirkuszból! Kiszórakoztátok magatokat, most már mondjátok meg Peternek, hogy csak átvertétek…
- Mindent idejében, Holdsáp, mindent idejében – mosolygott Sirius, és ledőlt az egyik fotelba.

Ekkor toppant be Peter, tiszta koszosan, azaz kerek-perec megmondva tiszta szarosan. Sirius persze rögtön elfojtotta a nevetést, és Jamesszel összenéztek, Remus pedig tehetetlenül mérgelődött.

- Jesszus, Farki, veled meg mi történt? – kérdezte ártatlanul Ágas.
- Hogy mi? Áh, semmi vészes… csak vagy kétszáz bagoly szart a fejemre… semmi különös.
- Peter, be kell vallanom valamit… - lépett elé Sirius, és egy pillanat erejéig megfordult a fejében, hogy akár meg is kérhetné Peter kezét. Április elseje van, nemde? – Tudod, a mai nap… a naptár… az előkészületek… Az az igazság, drága barátom, hogy…
-… hogy mi kibaszottul átvertünk téged – fejezte be Ágas, mire Peter óriási szemekkel nézett rájuk.
- Mit csináltatok?
- A prefektusi levelet Kate hamisította. Evanst pedig valamilyen csoda folytán sikerült bevennünk a buliba – magyarázta Sirius, aztán elkezdett röhögni annyira, hogy a padlón kötött ki.

Peter csak pislogott, ugyanis nem nagyon tudta felfogni a helyzet lényegét, és inkább elkeseredetten vakargatta a kezére száradt piszkot.

- Jut eszembe, Evans – kapott az alkalmon Ágas, mikor elhaladt mellettük Lily. – Eljössz velem egy randira?
- Hmm. El… - válaszolta elgondolkodva.
- Tényleg? – lepődött meg James, és egyelőre lesokkolt állapotba került.
- Nem. Áprililili, Potter…!

~VÉLEMÉNY~