Tekergők meséje

Író: Betty
Tartalom: Egy vidám téli estén Sirius és James kitalálja, hogy meséljenek valamit. Természetesen, a főszereplők között vannak ők is, és az elmaradhatatlan Lily Evans, aki mit sem sejtve hallgatja végig a mesét (jól van na, néha nem hagyja szó nélkül :D). Egyébként Piton neve csak megemlítve van, szegényke nem szerepel különösebben a történetben. Majd legközelebb ;)
Szereplők: Lily, James, Sirius, Remus, Peter és Perselus
Korhatár: 9

~*~

A Tekergők vígan üldögéltek a klubhelyiségben, mikor váratlanul kigondolta az egyik a négy közül, hogy tartsanak mesedélutánt. Az ifjú Sirius Black nem okozott meglepetést ezzel a feltevésével, mert köztudott, hogy a legnagyobb baromság az ő száját szokta elhagyni. James Potter természetesen kapott az alkalmon, és rögtön bele is kezdett a mesélésbe.

- Mint minden mese – kezdte fennhangon, mire a klubhelyiség apraja s nagyja feléje fordult -, ez is úgy kezdődik, hol volt, hol nem volt. Tehát hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, ahol a kurta farkú Pipogyusz túr…
- Potter! – hallatszott Lily Evans hangja két székkel távolabbról, mire a mi mesélőnknek felcsillant a szeme.
- … élt egyszer egy királylány, akit úgy hívtak, Lily. – Egy hatalmas csattanás kíséretében Lily a homlokára csapott, amiről James tudomást sem vett, hanem vígan folytatta beszédét. – A mi királylányunk egész álló nap segített a bajba jutottakon, a szegényeken, azon is, akinek be kellett kötni a cipőfűzőjét, és persze azon is, aki csak egy egyszerű beszélgetést akart lebonyolítani. Ám Lilynek volt négy bátor katonája, akik mind-mind lesték a szavát, és…
-… estétől reggelig csak buliztak meg söröztek – vette át a szót vigyorogva Sirius. – Napközben pedig másnaposan figyelték a királylányt; azaz csak egy figyelte nagyon, a mi James katonánk, aki éjjel-nappal csak róla áradozott, és ha a királylánynak bármiféle problémája akadt, ő tüstént ott termett, és…
- Khm – szólt közbe James. – Egy hideg szellős napon a sötét felhők beborították az égboltot, és a mesénk gonosz szereplője, Piton, a … - nézett segélykérően James Siriusra, aki kapott az alkalmon.
- Piton, a csúf varázsló, megjelent a kastély rejtekéből, felsettenkedett a királylány szobájába, és míg a katonák ittak, elrabolta Lilyt.
- Nem hagynátok ki engem ebből a meséből? – fejelte le az asztalt Lily, miközben bosszúsan nézett a Tekergőkre.
- Te vagy a főszereplőnk. Hogy hagyhatnánk ki a meséből? – értetlenkedett James.
- Istenítsétek magatokat, csak engem hagyjatok ki… világos?
- Meglesz – vigyorgott Sirius. – Tehát akkor a bátor, szexi, okos, ügyes katonák, akik egyben a nők bálványai is voltak, útra keltek a királylány megmentése miatt. – Lily feje és asztal újra találkozott, mivel sajnos ezen a téli estén sem bírták az idegei a speciális egyéneket (nem mintha az év háromszázhatvanöt napján bírnák...).
- Seprűkre pattantak, és hegyeken, völgyeken, folyókon, tavakon át repültek egészen a sötét kastélyig – állt fel James a hatás kedvéért -, ahol bezárva tartotta Lilyt a csúf varázsló, és azzal zsarolta, hogy készítsen neki sampont.
- Persze a mi jóságos királylányunk felajánlotta, hogy odaadja az ő Wash&Go márkájú samponját, de Pitonnak több kellett… Ő egyedi akart lenni, és valami újat akart kitalálni! – dörzsölte össze tenyerét Sirius.
- Lily nekilátott a sampon elkészítéséhez, és különböző hozzávalókat próbált beletenni. Az aloeverát Piton megtiltotta, pedig a gyönyörű haj elmaradhatatlan kelléke – túrt bele a hajába James, miközben Sirius a nézők között sétált.
- Hős katonáink egyből berepültek a kastélyba, ahol halálfalókkal kellett megküzdeniük. A páncélos lovagoktól elvették a kardokat, és azzal megvívtak az ellenséggel, akik néhány perces küzdelem után, feladták a harcot.

- Nem kellett volna, hogy itt legyen valamilyen dráma? – szólt közbe Lily. – Például James katonának levágták a karját, vagy Siriusnak a fejét, vagy fordítva… - merengett hangosan.
- Evans, te írod a mesét, vagy mi? Különben is… a jó mindig győzedelmeskedik! – vágott be egy fintort Sirius. – Tehát ott tartottam, hogy… a katonák felosontak a kastély legmagasabb tornyába, és belökték az ajtót. Bumm! – kiáltott fel Sirius, miközben eljátszotta az egészet.

James és Sirius a közönség közé ugrott, úgy tartottak a karjukat, mintha egy kardot fognának, majd körbetekintettek. James Lilyhez lopakodott, Sirius pedig a másik irányba egy griffendéles szoborhoz lépett.

- Az egyik katona, nevezetesen Sirius, a csúf Piton mögé lépett, egy suhintással levágta a fejét, és így még segített is szegény Pipogyuszon, hiszen sikeresen megszabadította a korpától – vigyorgott Sirius, és eldöntötte a szobrot.
- James katona pedig a királylányhoz lépett, letérdelt elé, majd az ölébe húzta, és… - James ezt mindvégig csinálta, az „és” után pedig forrón megcsókolta Lilyt.

A közönség éljenezett, azonban az újonnan bevont színésznő először meglepődött, aztán mikor felfogta, mit csinál, lehasított egy óriási pofont Jamesnek, aztán szitkozódva felviharzott a szobájába.

James letörten nézett utána, Sirius viszont odaállt mellé, és vállára tette a kezét.
- Hát… legalább a mese jól végződött – nézett megértően barátjára Sirius. – De legközelebb mondd azt, hogy „és rávetette magát James katona a királylányra, majd jóóól…”
- Tapmancs! – csattant fel James, de aztán mosolyogva leült Remus és Frank közé. – Nézzük a jó oldalát… Legalább egy csókot kifacsartam belőle… - vonta meg a vállát, majd ránézett barátaira, akik csak a szemüket forgatták.
- Remélem, legközelebb nagyobbat kapsz, és Sirius is kap, hogy elmenjen a kedvetek a baromságoktól – bújt a könyve mögé Remus, és ezzel lezártnak tekintette a témát, na meg az egész estét…

~VÉLEMÉNY~