Sötétség

Tartalom: "Veszekedés. Egyre erősödő ordítások. Pofon. Koppanás a padlón."
A Válasz nélkül szösszenetem "párja" :) Van benne egy kis erőszak, de nem részletes... ettől függetlenül kiteszem a 12-es korhatárt és a megfelelő figyelmeztetéseket ;)

Helyszín: Második emelet, a házasok lakásán.
Szereplők: Férj, feleség, ismeretlen nő [E/1 az ő szemszögéből]
Korhatár: 12

~*~

Veszekedés. Egyre erősödő ordítások. Pofon. Koppanás a padlón.

Hagyják már abba, könyörgöm! Szeretik... szeretik egymást! Az istenért, házasok! Miért van az a rohadt gyűrű a kezükön? Csak az kötné össze őket? És a hűségeskü a templomban?

Egyetlen papír és egy gyűrű jelképezi a házasságukat? Undorító.

Segítségkiáltás.

Feszengek. Minden porcikámba kis kések szúrnak.

Segítenem kell... muszáj! Nem, nem hagyhatom...

De minden nap ez megy. Ki fognak békülni, és holnap már boldogan fognak sétálni az utcán... Az idilli összhangot persze a feleség szeme alatt virító monokli töri majd meg...

Továbbra is segítségért kiabál a nő.

Felugrok. Feltépem az ajtót, és lerohanok a lépcsőn. Második emelet.

Megszűnik a hang. Minden néma csendbe burkolódzik.

Az ajtó nyitva áll. Pillanatnyi hezitálás. Félelem markolja szívem. Rossz előérzet...

Vértócsa.

Kitágult pupillákkal meredek a vérre, és a nőre, aki az imént még sikított.

Lehajolok. Megvizsgálom. Nincs pulzusa. Ennyit ért egy boldog nő élete…

- Úristen... – motyogom halkan, mikor egy recsegést hallok magam mögött.

Hátrafordulok. A férj áll mögöttem. Szemében izzik a düh, a kegyetlenség, és még valami, amit nem tudok kiolvasni.

Felránt a földről és durván a falhoz nyom. Sikítani kezdek. Keze csattan az arcomon.

- Undorító, szánalmas féreg... – sziszegem.

- Ne hergelj, szivi – suttogja a fülembe, majd megharap.

Ütöm, verem, próbálom eltolni magamtól, de meg se moccan.

Újabb pofont kever le, én pedig végigcsúszok a padlón egyenesen a halott feleség mellé. Sikítozni kezdek, és az ajtó felé rohanok.

Kéz siklik a lábam köré. Elránt. Koppan a fejem a padlón újra. Sikítok kitartóan… hátha… hátha meghall valaki…

Egy pofon. Kettő… Három… Vér a tenyerén… Fájdalom a szám szélén…

- Tüzes szuka – húz maga alá kárörvendő vigyorral.

Ujjai a blúzom alatt. Szakít. Tép. Harap. Szorít. Könny a szememben…

Vége. Végzett. Örökké valóságig tartott…

Feláll. A fejem felett lóg az éjjeli lámpa zsinórja. Megragadom, és óvatosan lehúzom a lámpát. Észreveszi…

El akarja kapni, de belerúgok. Félelem járja át a testem, és a rossz érzés egyre jobban erősödik. Összegörnyed, majd rávágok a fejére a lámpával, de meg se kottyan neki.

Szorongatja a torkom. Hányinger fojtogat. Rossz érzés… valami… mindjárt.

Pillanatok alatt vége szakad mindennek: lámpa az ő kezében. Éles fájdalom a fejem búbján. Sötétség. Örök kíméletlen sötétség…

VÉLEMÉNY