Hetek teltek el. Minden fényárban úszott, és a megszokott kerékvágásban történt: Sirius piszkálta a prefektus kisasszonyt, James és Lily turbékoltak, a többiek pedig tanultak és gyűltek a pontok a háznak.

Egy napon a homokórák állása:
Griffendél: 285
Hollóhát: 240
Hugrabug: 230
Mardekár: 285

- Nem lehet igaz, hogy holtversenyben vagyunk a hülye aranyvér-mániásokkal – hüledezett Sirius, mikor a kis csapat a homokórát tanulmányozta.
- Ne idegeskedj, haver! Ma lesz a Griffendél-Mardekár meccs, majd leverjük őket! Főleg a mi szuper fogónkkal – veregette meg Frank Longbottom James vállát, de mikor meglátott egy csinos lányt, nyomban utána sietett, hogy elhívja a bálba.

Elsiettek ebédelni, Sirius pedig olyan arcot vágott, mintha citromot nyelt volna.
- Mi baj, Black? – kérdezte egy idő után Lily.
- Semmi – válaszolta durcásan.
- Hogy álltok a párokkal? – terelte át a témát Remus.
- Frank és Alice, James és Lily… öregeim, ti meg a nők… – fintorgott Sirius, mivel mindenki helyett válaszolt + még a gúnyos hangsúlyt sem hagyta el.
- Jaj Sirius! Ha összeszednéd magad, te is találnál egy lányt a karácsonyi bálra – kezdte Lily.
- Miss. Nagyokos, ne szóljon bele más dolgaiba! – feleselt Sirius.
- Ó, nocsak, ki beszél! – válaszolt a sértett lány.
- Fogd be!
- ÉN CSAK SEGÍTENI AKARTAM!
- NEM KELL EGY NŐ SEGÍTSÉGE! – ordította vissza Black, de hirtelen visszafogta magát, mikor egy szőke szépség lépett be a nagyterem ajtaján.
Megigazította haját (mindenki nagy rémületére) és felállt. Egy szót sem szólt a kíváncsiskodó társainak, és odament a lányhoz.
- Ki az a lány, akinek Black csapja a szelet? – morogta Lily, és az járt a fejében, hogy melyik lány menne el vele bálba.
- Elizabeth Jonson. – szólt mosolyogva James. – Már évek óta eped utána, de mindig leblokkol, ha a közelében van.
- Aha – felelte Lily, mert csak annyit tudott kinyögni, és nézte, amint Sirius odaért a hollóhátas lányhoz.
- Öhm, szia – szólt Black.
- Szia – válaszolta Eliza, és felcsillant a szeme, mikor megnézte az előtte álló srácot.
- Öhm, Sirius Black vagyok – kezdte félénken a fiú -, és azt szeretném kér… azt szeretném kérdezni, hogy…hogy eljössz velem a bálba?
A lány némán fürkészte őt, és egy puszit nyomott arcára.
- Boldogan – válaszolta, és elment.
Sirius megkövülten állt, majd Lily lépett oda hozzá.
- Hm, Black. Nem hittem volna, hogy ezt mondom, de ez volt életed első jó cselekedete. Nem is tudtam, hogy képes vagy kedves lenni egy LÁNYHOZ. – Ezt a szót erősen megnyomta, Sirius pedig megfordult és a lány szemébe nézett. Lily legszívesebben elsüllyedt volna, de állta a gyűlölettel teli tekintetet.
- FÁJNA, HA NEM SZÓLNÁL HOZZÁM, ÉS EGY NAPIG BÉKÉN HAGYNÁL?!
Lily megelégelte ezt, és felrohant a második emeleti mosdóba. James utánaszaladt, de csak annyit látott, mikor utolérte, hogy egy diák szerelme torkához szegezi pálcáját. Sietősen kiráncigálta táskájából a láthatatlanátevő köpenyét, és odaosont az elkövető mögé.
- Stupor! – kiáltotta James, és a lány összeesett.
Lily felsikoltott, de mikor James előbújt, karjaiba vetette magát.
- Úgy féltem…
- Semmi baj, most már! Nyugodj meg!
Dumbledore épp arra járt, mikor meglátta őket.
- Itt meg mi történt? – kérdezte higgadtan.
- Ez a lány Lilynek írt egy fenyegető levelet, hogy megöli, és most megtámadta – hadarta James.
- Hm… és te hősiesen megvédted, igaz?
- Őőő – pirult el a fiú –, ezt nem így mondanám…
- Jó-jó! Értem én – felelte nyugodtan az öreg igazgató. – 50 pont a Griffendélnek!
- Éljen! Végre valami jót is tettél – éljenezett Lily.
Ekkor az igazgató lehajolt az ájult lányhoz:
- Myrtle?
A lány magához tért, és visító hangon motyogta:
- Igen!
Most tűnt csak fel Jamesnek, hogy ez egy szellem.
- Te jó ég! – ájuldozott.
Lily odament támadójához és jól megvizsgálta: copfos haj, szemüveg…
- Te vagy az a lány, aki egy mosdóban halt meg? Hisztis Myrtle?
- Persze! Mindenki csak így ismer…
- Myrtle – szólt még mindig idegesítően nyugodt hangon Dumbledore –, beszélnünk kell! Gyere velem.
Azzal elmentek. James hajába túrt és rápillantott órájára.
- 10 perc múlva meccs! Kívánj sok szerencsét! Szeretlek. – És egy puszit nyomott a lány ajkára.
- Sok szerencsét – szólt a futó fiú után, aki épp a sarkon fordult be.

Lily lesétált a pályára, és beült a nézők közé, Alice mellé.
- Hol voltál? – kérdezte Alice.
- Meccs után mindent elmesélek – válaszolta Lily.
- Nem tetszik ez nekem – mondta Alice, mikor meglátta Franket, aki beállt a karikák elé.
- Csigavér, semmi baja… bajuk nem lesz – javította ki magát Lily, de némi idegesség fogta el, mikor James felemelkedett seprűjén.

- KÖSZÖNTÜNK MINDENKIT A GRIFFENDÉL-MARDEKÁR KVIDDICSMECCSEN! – közvetítette egy hugrabugos fiú. – A GRIFFENDÉLESEK FELSZÁLLTAK SEPRŰJÜKKEL, ÉS JAMES POTTER ÉPP EGY NYUGTATÓ BESZÉDET TART CSAPATÁNAK!
McGalagony professzor hátba lökte a fiút, és köhögött egyet.
- ÖHM, A MARDEKÁROSOK IS FELSZÁLLTAK SEPRŰJÜKKEL, ÉS A JÁTÉKVEZETŐ BELEFÚJT SÍPJÁBA! A MECCS ELKEZDŐDÖTT!
Lumpsluck professzor jóízűen nevetett, mikor McGalagony többször szúrós pillantást küldött a kommentár felé.

Javában folyt a meccs (60-50 a Griffendélnek). Lily Jamest figyelte, aki a gurkóktól menekült, de volt két szuper terelő, akik nyomban megmentették. Egy aranygolyó csillant fel James előtt. Üldözőbe vette a cikeszt. A mardekárosok fogója még nem vett észre semmit. James felfelé irányította seprűjét, és már csak öt méter választotta el a győzelemtől… Négy… Három… Kettő… Egy… Egy gurkó csapta meg seprűjét, amit Lucius Malfoy küldött felé.
- JAMES POTTER ZUHAN! PÁR MÉTER ÉS FÖLDET ÉR!
- Neee! – Lily sírva rohant le a nézőtérről.
- ÉS GYŐZÖTT A GRIFFENDÉL! JAMES POTTER ELKAPTA A CIKESZT! – ujjongta a bemondó. – DE EGY TÖRÉSSEL NEM HISZEM, HOGY MEGÚSSZA!
McGalagony csak hozzátette, hogy „10 pont a hugrabugtól” és lerohant sérült diákjához.

Lily egész éjjel James mellett ült a gyengélkedőn. Madam Pomfrey hiába akarta elküldeni, ő nem tágított. Végül ráhagyta, mert látta a szerelmes könnyeket a kis boszorkány szemében.
- James… kérlek! Térj magadhoz! Szeretlek!
De a fiú kómába esett. Már három nap is eltelt, mikor a javasasszony mondta, hogy ha holnapig nem kel fel, a Szent Mungóba helyezik át.
- Én is vele megyek! – mondta Lily.
- Lily, mi is aggódunk érte, de… – kezdte Sirius.
- NEM! TE EZT NEM ÉRTHETED! – ordított rá a lány.
Sirius lesütötte a szemét, nem szólt semmit.

Lily napok óta nem ment ki, nem evett, nem érdekelte semmi, és senki, csak James.
Egyik este odament James ágyához, föléje hajolt és adott egy csókot a szájára. Könnyei James arcára hullottak, és ekkor történt valami váratlan: kinyitotta a szemét.
- Lily… – szólt James. – Szeretlek.
A lány abbahagyta a sírást és mosolyogva az ébredező fiúra nézett.
- Megadok bármit, csak gyógyulj meg!
- Bármit? – kérdezte ravasz mosollyal James.
- Jaj, Potter! Te megint csak a piszkos fantáziád tudod használni? – és belebokszolt James mellkasába, aki felszisszent erre.
- Bocs…
- Ki nyerte meg a meccset? – váltott témát James.
- Te!
- Mi? De hát lezuhantam…
- De elkaptad a cikeszt! A Mardekár vesztett egy csomó pontot – hála Luciusnak.
- Mióta vagy itt?
- Mióta kómában vagy… Három napja.
- Tessék? – hüledezett James.
- Igen. Nem is mozdultam mellőled. Siriusszal pedig összevesztem, mert be akartam menni veled a Szent Mungóba.
- Most ott vagyok?
- Dehogy, te buta! Holnap visznek. Vagyis csak vinnének.
- Köszönöm – súgta James.
- Mit?
- A szerelmed…