Reggel Lily riadtan felpattant az ágyból. Arcán végigcsorgott a verejték, szemei pedig feldagadtak a könnyektől. Rémálma volt. Nem nagyon emlékezett a részletekre, inkább csak a lényegre: Jamest megölte Voldemort, azután pedig őt… és az utolsó dolog, amit hallott, az egy kisgyermek sírása volt.
Érdekes fogadtatás várta Lilyt. James ott feküdt szorosan mellette a kanapén, ő pedig lassan felkelt. Úgy emlékezett, hogy tegnap James hazament, nem pedig vele aludt… Bár az esti parti után már nem csodálkozott, hogy nem emlékezett semmire. Megtörölgette szemeit, és a konyha felé vette az irányt.

A konyha a lépcső előtti szobában helyezkedett el. Közepén négyszögletes fából készült (négy személyes) ebédlőasztal állt. A fal mellett konyhabútorok sorakoztak: mosogató, hűtőszekrény, polcok… A falon pedig elvarázsolt képek voltak: mikor Lily és Petunia ölelkezve integetnek a fényképezőgépnek, ötödévesen nyaraláson az egész család és az auror képző érettségije után. Az ablak pedig épp az udvarra nézett, ahol a nap kezdett előbújni.

Lily elővett egy csészét, és mugli módon megfőzött egy kávét. Nincs jobb, mint egy varázslatmentesen készített kávé! – gondolta Lily, majd leült a székre, mely épp az ablak felé nézett.
A feljövő nap mosolyra késztette, lelkében mégis állt a bál. A rossz megérzés nem múlt el, az álom pedig csak megerősítette aggodalmát. Voldemort úgyis megbosszulja, hogy nem állt be halálfalónak, és akkor James meghal… Kortyintott egyet csészéjéből, és ahogy az ital lecsúszott torkán, a könny is kicsorgott szeméből.

Ekkor valaki gyengéden elkezdte masszírozni. Végül is tudta, hogy James az, mivel már James bizonyította anno masszázs tudását. Megtörölte arcát, nehogy James észrevegye, és mosolyogva megfordult. James pedig megcsókolta nyakát.
- Jó reggelt – szólt Lily.
- Neked is.
- Ki engedte meg, hogy ilyen közel feküdj hozzám?
- Hm… Engedélyt kapok, hogy Lily Evans-t megcsókoljam?
Lily megrántotta vállát, de bólintott. James leült egy székre, végigsimította a nő arcát, és megkérdezte:
- Miért sírtál?
- Nem sírtam.
- Lily, ismerlek!
- Nem érdekes… csak egy buta álom.
James rosszallóan nézett Lilyre, és megcsóválta fejét.
- Akkor felvidíthatlak?
- Tőlem… – jött a szomorkás válasz.
- Én valami nagyon szépet álmodtam, és teljesíteni szeretném…
Lily kérdően nézett Jamesre, és reménykedett, hogy nem azt álmodta, hogy megöli szerelmét.
James előhúzott egy kis dobozkát, és letérdelt.
- Jaj, ne! – kiáltott Lily.
- Lily Evans! Hozzám jössz feleségül?
Lily letérdelt a férfi elé, és mivel attól félt, hogy valaki meghallhatja, hogy örök hűséget esküdnek, suttogva válaszolt:
- Igen.
James felhúzta Lily ujjára a gyűrűt, amiben smaragdzöld kő virított.
- Szeretlek – mondta James, és megcsókolta Lilyt.

Mikor szétváltak, James felült újból a székre, és ölébe húzta Lilyt, aki most tette hozzá:
- Én is! Álmodtál még valami szépet?
- Igen, hogy lesz egy szép fiunk…
- Hm. Már örököst is szeretnél?
- Nem is egyet… – válaszolt vigyorogva.
Lily nevetett, James pedig felkapta, és a legközelebbi ágy felé vitte…

*

Március 19-e

Egy szemüveges barna hajú férfi olvasta a Reggeli Prófétát. A konyhában egy székre leült, a mellette lévő székre pedig rátette lábait. Kényelmesen elterült, mikor bejött felesége.
- Szeded le a lábad! – rivallt rá, mikor meglátta férjét.
Hosszú vörös haja szemébe lógott, és lassan közeledett a férfihez. Egyik kezét végig simította gömbölyödő hasán, a másik kezével pedig lelökte az ifjú férj lábát.
- Jó-jó! Csak kérlek, ne erőltesd meg magad! – Épp befejezte aggodalmas mondatát, mikor csöngettek, és hozzátette – Várunk valakit?
- Jaj, csak Alice jön el… Már hiányzik egy kis csacsogás…
- Akarod mondani pletykálás?
- Hahaha… Kinyitom, édesem.

És azzal elviharzott.
- Sziaaa! – ugrott nyakába egy szőke nő, akinek ugyancsak kerekedett pocakja.
- Lassan hölgyeim – szólt mögüle egy sötét barna hajú férfi, és mosolyogva hozzátette: – Szia Lilyke!
- Szia Frank! Gyertek be – invitálta őket.
- Áh, a Longbottom família – ujjongott James a konyha ajtajából. Odament az érkezőkhöz, Frankkel kezet rázott, a nőnek meg adott egy puszit.
Leültek a kanapéra, James pedig elsietett a konyhába.
- Öhm, Frank. Megkérhetlek, hogy segítesz Jamesnek? Féltem a pohárkészletem! – tette hozzá Lily.
- Persze!

Lily odaült Alice mellé, és vidám csacsogásba kezdtek.
- Na és hogy fogod hívni a fiadat? – kérdezte Lily.
- Hát több verzió van, de Frank ragaszkodik a Neville-hez, mivel a kedvenc nagybácsiját így hívták.
- Értem.
- És ti?
- Mi kivételesen közösen megegyeztünk abban, hogy Harry lesz.
- Szép név.
- Hallottad, hogy egyik nap betörtek Tonksékhoz?
- Hm… Tonks… A lányuk két évvel fiatalabb nálunk, és metamorfmágus?
- Igen, igen. Az idős apukát meg is ölték, és a Sötét Jegyet is felküldték – közölte Lily tárgyilagosan.
Alice a szájához kapott, Lily pedig folytatta:
- James és Sirius volt épp ügyeletben, és rohantak, mikor jelentették nekik. De már késő volt. Persze, egy halálfalót elkaptak.
- Szuper, eggyel kevesebb – tért magához Alice, és visszanyerte kicsit a hangját.
- Jaj, Alice, én úgy félek… Tudom, hogy itt van James, és mindentől megvéd, de annyira rossz megérzésem van.
- Semmi baj nem fog történni. – közelebb hajolt Lilyhez, és halkan megkérdezte: – Álmodtál már az óta olyat?
- Nem, szerencsére nem.
- Mit sutyorognak, hölgyeim? – jött hátulról egy férfihang, a lányok pedig szétugrottak.
- Semmit.
- Persze, drágám.
- Női dolgok – feleselt Lily.

James letette a tálcát a kis asztalra, és leült felesége mellé. Frank is ugyanígy tett. Nagyon jól érezték magukat, önfeledten beszélgettek, és felemlítették a régi szép időket…

*

Május 31-e

- Drágám, mi a baj? – kérdezte James, mikor látta felesége arcát, aki épp a Reggeli Prófétát olvasta.

- Eltűnt Elizabeth Jonson, Mark Beverly, Vivien Clever… – És még felsorolt 10 nevet.
- Az aurorok vészesen fogynak! – mondta James.
- Hát igen… Jaj, James. Nem vennél ki egy kis szabadságot? Annyira félek egyedül és…
- Nem kell félned! Nem jön vissza Voldemort! A múltkori csatában is legyőztük.
- És megszökött. Még több indok, hogy minket is megtámadjon.
- Ugyan már!
- Megkérem Mordont, hogy húzzon a ház köré mágikus vonalat…
- Hát jó… ha akarod, holnap eljön munka után!
- Rendben. Ki legyen a titok gazda?
- Én egy tekergőre gondoltam… – szólt szerényen James.
- Siriusról ne is álmodj! Ő nem lesz!
- De Lily! Sirius a legjobb barátom, és az eljövendő fiunk keresztapja… ő a legmegbízhatóbb!
- Én nem bízom meg benne! És honnan szeded, hogy ő lesz a keresztapja?
James boci szemekkel ránézett Lilyre, és adott egy puszit a homlokára.
- Figyelj, ha nem is akarod, hogy titok gazda legyen, a fiunk keresztapja lesz! Ha törik, ha szakad…
Lily sóhajtott, és beleegyezően bólogatott.
- Remus? – kérdezte James.
- Ne. Nem akarom még jobban megterhelni! Tudod, a teli hold is már nagyon elgyengítette.
- Igen, ebben igazad van…
- Akkor nem maradt más, mint… Peter! – Ezt kórusban mondták ki, és egymásra néztek. Talán volt némi bizonytalanság, hogy ő legyen, de mégis Peter lesz.

Másnap reggel, Lily nagy hangzavarra ébredt. Kikószálódott az ágyból, felvette hálóköntösét és papucsát, majd lement a lépcsőn.
- MIÉRT NEM? PETERBEN SOKKAL JOBBAN MEGBÍZTOK, MI? Jaj, Ágas! Miért hagyod, hogy uralkodjon rajtad?! – őrjöngött valaki, és Lily fel is ismerte…
- Jó reggelt, neked is Black! Kösz, hogy megzavartad álmomat, és most megkérnélek, hogy ne elégedetlenkedj! Mindig is próbáltad Jamest bevonni minden hülyeségbe. Hát most mi úgy döntöttünk, hogy Peter lesz a titok gazda! Téma lezárva!
- Figyelj, Evans. Vagyis Mrs. Potter – javította ki magát, mikor James szúrós pillantásokat küldött. – Én nem húztam bele semmibe, és sajnálom, hogy Roxfortban nem csíptük egymást, de…
- Semmi de! Elégedj meg a keresztapasággal… Örülj, hogy abba beleegyeztem – Lily indult is a konyhába, de megfordult, és hozzátette: – És nem uralkodom senkin…

James mosolyogva Lily után nézett, aztán pedig Siriusra.
- Most mit vigyorogsz? – kérdezte felháborodva Sirius.
- Semmi, nem érdekes. Azt hiszem, jobb lesz, ha most nem zavarod tovább a kis mamát. – Black bólintott, és intett barátjának, hogy nem kell kikísérnie.

James elköszönt, és bezárta az ajtót.
- Sajnálom, drágám – mondta feleségének. – Sirius tényleg arra számított, hogy ő lesz.
- Igen, tudom. De én akkor sem bízom meg egy Blackben sem!
- Jó-jó…
- De nem értem, miért rendezett ekkora vitát ebből?
- Hát… Talán nagyon beleélte magát abba, hogy keresztapa lesz, és még nagyon is örült volna annak, ha több „feladatot” bíznánk rá.
- Értem, de akkor sem várhatja el tőlem, hogy a sok bunkózása után, bízzak benne.
James sóhajtott egyet, mert tudta, hogy feleségének igaza van.
- Ne haragudj, de elkések! – Adott egy csókot Lilynek, és egy vigyázz-magadra megjegyzést suttogott.
- Te is – válaszolta férje után, de az már elhoppanált.

Lily elment az előszobába, és rendbe rakott mindent. Épp a kandallót törölgette, mikor egy nagy pukkanást hallott maga mögött. Megfordult, és egy fekete alak állt
- Pi…Piton? – dadogta Lily, és hátrálni kezdett, de beleütközött a kandallóba. – Mit keresel itt?
- Csak meglátogattalak. Régen nem találkoztunk.
- I-igen.
- Ne félj tőlem, ne…
- Nem félek! – vágott közbe Lily, és letette a vázát, amit kezébe tartott. Attól félt, hogy összeroppantja.
- És hogy van a fiad? – Nagy nehezen erőltette ki a ’fiad’ szót, és egy erőltetett mosolyt küldött Lily felé.
- Nem kell megjátszanod magad! Mit akarsz? Minek jöttél ide? – szegezte neki a kérdéseket.
- Csak látni akartalak – közeledni kezdett a nő felé, aki megkövülten állt, még mindig a kandalló előtt.
Mikor a nő elé ért, végigsimította arcát, és rámosolygott.
- Még mindig szép vagy!
Lily itt magához tért, és kipréselt magából egy ’kösz’-t. Elindult a konyhába, de Piton elkapta a kezét.
- Perselus, eressz el! – mondta Lily, de hangjában nem az csengett, hogy szeretné, ha elengedné.
- Jaj, Lily. Tudom én, hogy félsz. És hogy tartasz attól, hogy a Nagyúr megtámad…
- Mondd meg, hogy miért álltál be közéjük?! – Gyorsan témát váltott, mikor meglátta a férfi karján a Sötét Jegyet.
Piton eltakarta, és elengedte a nőt. Leült a legközelebbi a fotelra, és fürkészte a változatlanul ideges Lilyt.
- Nos, szerintem nekem is lenne pár kérdésem. De azért válaszolnék: azért, mert elvesztettem életem értelmét, és ha már úgy is meg fogok nem sokára halni, akkor már a rossz oldalon akarom tenni – közölte nyugodtan.
- És mit is vesztettél el? – kérdezte Lily, bár tudta a választ…
- Téged…
- Figyelj, Perselus… Én szeretem Jamest, és szerintem neked is jobb lenne ezt elfogadni. Gyermekünk fog születni, és nagyon boldogok leszünk… – Lily rá sem nézett a sápadó férfira, mivel nem ezt várta.
Ekkor kicsapódott az ajtó, és berohant valaki.
- Drágám, megjöööö… – Nem fejezte be, amit elkezdett, mivel meglátta Pitont…
Sápadtan állt James az ajtóban, meg sem mozdult. Piton állta a gyűlölettel teli szempárt, Lily pedig egyik férfiról a másikra kapkodta a tekintetét.
- Jobb lesz, ha megyek – szólt Perselus, és egy elégedett vigyort még küldött James felé.

James Lilyre nézett, és próbált kiolvasni valamit felesége szeméből. De ő csak hallgatott, és könnyes szemmel meredt férjére.
- Hogy tehetted ezt? Egy menekülő halálfalót beengedsz a házunkba, és még társalogsz is vele? Egyáltalán meddig jutottatok? Azt látom, hogy a ruhák még fent vannak… – Hangja teli volt gúnnyal és megvetéssel.
- De, de James! Ne mondj ilyet! Teljesen félreérted a helyzetet! Piton hirtelen itt termett, pont mikor te elmentél. Esküszöm, hogy nem történt semmi – Lily összerogyott, és sírni kezdett. Arcát kezébe temette, és kisírta minden bánatát.
James megrökönyödve nézte a jelenetet, hisz’ soha nem látta feleségét ilyennek. Lassan odasétált Lily mellé, és megsimította arcát.
- Sajnálom… – mondta James.
- Ne, ne kérj bocsánatot. Én, én sajnálom. El kellett volna mindjárt zavarnom – szipogta Lily, James pedig megcsókolta.
- Kérlek, ne idegeskedj! Nem akarom, hogy a kis Harrynek valami baja essen, és azt sem, hogy neked…
- Én sem akarom, hogy neked – válaszolta Lily. – Szeretlek.
- Én is. – És megint megcsókolta. – Mordon mindjárt jön. Körülbelül öt pe…
Nem fejezte be a mondatot, mivel kopogtattak.
- Öt? – kérdezte Lily mosolyogva – Majd aztán megbeszéljük.
James kinyitotta az ajtót, Lily pedig elment a konyhába sütni.
- Jó napot, Mr. Mordon.
- Jó napot, Potter! Be is fejeztem a bűbájt. Szóval nem is zavarnék. És a szabadságot is megfontoltam, szóval itthon maradhat Mrs. Potterrel, míg az ifjú Potter világra nem jön.
- Szuper – ujjongott James. – Nagyon köszönöm.
- Viszlát!
- Viszlát Mr. Mordon, és még egyszer köszönöm.
Azzal becsapta az ajtót, és berohant a konyhába. Felkapta Lilyt, és apró csókokkal halmozta el.
- Mi ez a hirtelen pártfordulás, Mr. Sértettke?!
- Semmi. Csak megkaptam a szabadnapot. És többet lehetünk együtt!
- Akkor már nem haragszol?
- Rád? Soha.
- Ennek örülök… – Lily nagyon boldogan érezte magát, és szerette volna, ha örökre így maradnak… már csak a kis Harry hiányzott a boldogságukhoz…

Szerző megjegyzése: a folytatást többnyire lehet tudni. Az ifjú Potter 1980. július 31-én született meg, Voldemort pedig 1981. október 31-én támadta meg a családot…

The End