Egy hosszú vörös hajú nő zihálva ébredt fel, felült, majd vett egy mély levegőt. Könnyes szemekkel nézett a mellette fekvő kócos hajú férfira. A megemlített épp rá bámult, és felvont szemöldökkel kérdezte:
- Mi baj, drágám?
- Se-semmi… Csak arról álmodtam – Vett egy mély levegőt, visszadőlt párnájára, és folytatta –, ami már megtörtént. Mikor hatodikosok voltunk. Az első csók és mikor Perselusszal párbajoztatok.
A férfi elmosolyodott és közelebb bújt szerelméhez.
- Mostmár minden rendben, Lily. És vigyázz magadra, mert árthat a fiunknak. – Ezzel rátette egy kezét Lily gömbölyödő hasára.
- Fiunk? Honnan tudod, hogy fiú?
- Érzem, drágám. És én tudom, hogy az első Potter gyerek FIÚ lesz.
- Az első? Mennyit akarsz? – nevette el magát Lily, ahogy James elégedetten néz rá, és hogy ilyen biztos mindenben.
- Egy egész hadsereget.
Lily már hasát fogta a nevetéstől, és James kicsit megijedt, hogy valami baj van.
- Ne aggódj. A FIADNAK semmi baja nem lesz. Tudod: érzem. Kössünk egy egyességet. Ha fiú lesz, akkor még szóba jöhet még egy kis Potter, ha nem…
- Külön ágyba akarsz aludni? – szakította félbe James.
- Hááát… – Olyan ravaszon nézett férjére, ahogyan csak tudott.
James teljesen legyökerezett és lefagyott.
- Nem áll az egyesség.
- Nem hallgatsz a megérzéseidre?
A férfi magába mélyedt és egy pár pillanatig tartó csönd után válaszolt.
- De igen. Áll az alku.
Lily már tudta, hogy fiuk lesz, hisz az ápolónő már elárulta (csak Jamesnek meglepetésnek szánta). Szeretett volna még több kis Pottert, de persze a hadsereg kissé sok lenne… azért egy kislány még szóba jöhet. Örült, hogy James nem tud a gondolataiban olvasni.
- Na és hogy képzeled el a fiadat?
James mintha erre a kérdésre várt volna, már sorolta is:
- Olyan szeme lesz, mint neked. De azért mindent tőlem örököl.
(Szerző megjegyzése: az akkori jóslástanár valamit elszúrhatott, mivel Jamesnek kitűnő érzéke van jósláshoz :) )
- Mr. Tökéletes! Én azt nem szeretném, hogy a beképzeltséget örökölje, meg hogy nagyra vágyjon!
- Én meg azt nem, hogy iskola első legyen… – Mikor Lilynek elkerekedtek szemei, gyorsan hozzátette: – Persze büszke leszek én rá, de több kviddics szakértést örököljön! Fogadunk, hogy fogó lesz?
- Jaj, James. Olyan gyerekes vagy még mindig. Mikor nősz már fel?
- Soha – vágta rá. – Te ezt szereted bennem, és a világért sem adnám fel a legjobb képességeimet!
Lily kacagott ezen is egy jót, és a szemét törölgette, mivel a könnyei is eleredtek a nevetéstől.
- Hát persze. Én csakis ezért szeretlek ám.
- És Mrs. Potter, aztán nem tervez egy kislányt?
- Nem tudom, Mr. Potter. Ha most kislány lesz, akkor nem lesz több gyerekünk, ha kisfiú, akkor…
- Áháá! Most lebuktál.
A beszélgetést kopogás szakította félbe.
- Ki jöhet ilyen korán? – Lily már fel is akart kelni, mikor James gyengéden visszanyomta az ágyba.
- Nem mész te sehova! Szerinted mire vannak a férjek?
- Azért, hogy elmondják, milyen tökéletesek is valójában? És hogy megjósolják gyermekük tulajdonságait?
James nem válaszolt, inkább elsietett kinyitni az ajtót.
- Szevasz, Ágas – hangzott kórusban a válasz, mivel az ajtóban álltak a híres Tekergők két tagja, Sirius Black és Remus Lupin.
- Sziasztok. Minek köszönhetjük a korai látogatást?
- Korai? Már 9 óra van – mondta nemes egyszerűséggel Sirius, mintha most kezdődne a teadélután.
- Jó-jó.
- Hogy van a kismama? – érdeklődött Remus.
- Szuperül. Csak még fáradt, és kimerült.
- Hát nem csodálom. A fiad biztosan egy nagy csibész lesz – szólt Sirius.
- Drágám, te már mindenkinek azt mondod, hogy az eljövendő Potter fiú? – kérdezte egy női hang a háttérből.
- Szia Lily – köszöntek ismét kórusban a többiek, és Sirius odalépett hozzá.
- Nekem Evans maradsz mindig, szóval most először és utoljára ejtettem ki azt a szót, hogy Lily.
- De kedves vagy, BLACK. – Ezt jól meghangsúlyozta.
- Tapmancs. A feleségem állapotos, te pedig kötözködsz vele? Nem szégyelled magad?
- Ó, a Nagyhatalmú James közbelép – játszotta meg magát Sirius, és kissé összegörnyedt, jobbra-balra tekintett, ujjaival pedig úgy csinált, mintha zongorázna.
Lily elfojtotta nevetését, de örült, hogy Sirius is megmaradt az a gyerekes fickó, aki volt.
- Gyertek, üljetek le a kanapéra. Én addig hozok egy kávét mindenkinek. Rendben?
- Te drágám leülsz, mert ilyen állapotban nem jó hurcolkodni, még megerőltetnéd magad.
- Majd Ágas és én elintézzük – vetette fel az ötletet Sirius, azzal ki is viharoztak vigyorogva a konyhába.
Remus leült a kanapéba, Lily pedig egy székre.
- Mi lesz a konyhámból?! – viccelődött Lily.
- Ne aggódj, most már valószínű felnőttek – válaszolt Remus.
- Ezek ketten? Soha! – mondta Lily. - Egyébként hol van Peter?
- Nem tudom. Voltunk nála, hogy jöjjön velünk, de nem volt otthon.
- Érdekes. Reggel 9-kor én mindig az ágyamban lustálkodom.
- Hol marad a koránkelés, Prefektus kisasszony? – szólt a háttérből Sirius, aki a tálcán hozott 4 csészét, és egyensúlyozott, hogy el ne törjenek. Mégis sikerült „véletlen” a szőnyegre ejteni.
- BLACK! – kezdte a jól ismert ordítozást Lily, mikor James belépett és csendre intette.
- Reparo! Mrs. Potter, nem kell mindjárt felkapni a vizet – szólt nyugodt hangon a szemüveges férfi.
- Igen, Evans – helyeselt Sirius, és mutatóujjával hadonászott.
- Sirius, nyugodj meg. Ne idegesítsd Lilyt – kelt Remus a kismama védelmére.
- Jó-jó.

A kávézás közben beszélgettek egy jót. James beavatta barátait FIA kinézetéről is, de Sirius hozzátette, hogy ő biztosan megtanítja minden csínyre. Erre Lily „nem mész a gyerekünk közelébe majd” tekintettel nézett Siriusra, aki kiröhögte magát.
Már hiányzott egy önfeledt beszélgetés és hogy leszidjam ezeket a jómadarakat – gondolta Lily. – Remélem, minden rendben lesz a fiunkkal, és csodás élete lesz. Bár ne nyomná a szívem ez a borzasztó megérzés…

Szerző: Hogy miért volt rossz érzése Lilynek, azt szerintem ti is tudjátok. A női megérzés (sajnos és szerencsére) többnyire igazat súg… Köszönöm, hogy elolvastad történetem, és szeretnék sok-sok véleményt.