Valamikor egy felé vándoroltam fel a klubhelyiségbe. Pár diák még összecuppanva táncolt (mint Alice és Frank), valamint néhányan a sarokban enyelegtek (Sirius és Kate). A többiek szimplán csak szórakoztak (pl. Remus és Nicole) és ettek (pl. Peter). Én viszont megcéloztam a hálókörletet, és végigdőltem az ágyamon.
- Jaj, Lily Evans! Most örülj. Lesz egy álmatlan éjszakám… – duzzogtam hangosan.
Hoppá! Hát persze… hogy ez eddig mért nem jutott eszembe?!
- Hol van már?! – Kiborítottam a ládám, széttúrtam a ruháim… Jaj, de buta vagyok… Mire való a pálca?
- Invito Potterek könyve!
Előkerestem egy pergament, és egy verset is választottam. Az után a megfelelő varázsige után kutattam a könyvben.

Szeress, ha a Hold elalszik,
Szeress, ha a Nap elvérzik.
Szeress, ha a Szél nem tombol,
Szeress, ha a Csend birtokol.

Szeress, ha törékeny vagyok,
Szeress, ha szomorú vagyok.
Szeress, ha a bánat elér,
Szeress, ha szíved arra kér.

Szeress, mert nagyon szeretlek,
Szeress, mert el nem feledlek!

Majd egy rövid megjegyzést írtam:
Adj egy esélyt, mert szeretlek, és Veled akarok lenni!

- Rosellus! – pálcámból egy gyönyörű vörös rózsa siklott ki. Atyám… ez… ez gyönyörű…

Bárki elájulna, ha egy ilyen rózsát adnék neki… Főleg azért, mert ez egyedi, hisz az ük-ük-ük-ük nagyapám virágos volt… Ezt a könyvet minden ifjú Potter elkapja, ha betölti a tizenhatot. A kedves őseim több jegyzetet is írták, mivel ahogy ment generációról generációra, úgy bővült.

Néhány bejegyzés:
1. Virágok varázsigéi és megfelelő pálcamozdulatok (erre nekem semmi szükségem, hisz tökéletesen el tudok sajátítani mindent).
2. Seprűk fékentartása/lovaglása (hmm… elszabadult seprűk?!)
3. A helyes kardmozdulatok (majd Watson ellen párbajozok, és akkor jaj lesz neki…)
4. Bájitalok kotyvasztása mesterfokon (pff…)
5. Hogyan bűvölj szerelmes leveleket? (Ezt ki kell majd próbálni…)
6. Mit NE Tegyél, ha meg akarod hódítani a kiszemelt nőt! (erre majd később visszatérek, de nem hiszem, hogy sok van, amit én nem követtem el. Jé, a nagypapám is James volt…)
És így tovább… Nincs kedvem visszaolvasni, de majd bővítem egyszer… Átváltoztatástan kitűnő helyszín erre…

Felkaptam a köpenyem, és már köddé is váltam. Lesiettem a csigalépcsőn, ahol a nagy ellenségem Eric Lancelot közeledett. Upsz… már ki is buktattam. Szegényke felnyalta a padlót… De leszögezem, hogy nem az a célom, hogy minden utamba jövőt kigáncsolok, és megkeserítem az életét… Kizárólag jól esett láthatatlanul szórakozni.

Átsiettem a lányok hálótermébe, mert Lancelot már nagyon kapálózott maga előtt… Szerencsére Lily egyedül volt, és még aludt is. Milyen ártatlan így… persze, amúgy is, csak mikor ordít akkor… hát… izé… akkor is aranyos, de nem ennyire! Vita lezárva!

Hova tegyem a rózsát? A feje mellé nem tehetem, hisz’ megszúrná! Nézzük csak, van-e itt valami, amit mindig megnéz reggel? Áh, a naplójára! Úgyis ez az első dolga… MI? A NAPLÓJA?! James, nem nézheted meg… Tilos! De kíváncsi vagyok… Tudni akarom, miket gondol! Hisz’ biztosan szerepelek benne… tudom én…
Megfogtam a vörös bársonyos könyvet, amint L. E. monogram díszelgett. De gyakran írom ezt a két betűt! Na lássuk csak… Kezdjük, mondjuk az utolsó bejegyzéssel…

Október 14.
Ez a nap is olyan más volt. Hisz a Nagy James Potter most sem az az önelégült, arrogáns, nagyképű bunkó, hanem aranyos, kedves és megnyerő. Miért kell mindent elrontanunk?! Miért nem mondok mindjárt igent neki, és végre együtt lehetnénk… Így csak magam alatt vágom a fát.
De térjünk a lényegre:
A buli jól sikerült (még ha nem is akartam először elmenni), és Jamesszel még lassúztunk is. Én sem hiszem el, és remélem, nem csak egy álom volt. Nem, mert közben megcsíptem magam, és nem ébredtem fel. De mégis olyan volt, mint egy tündérmese! Ezután kimentünk a parkba sétálni, és nem akartam leülni a hideg padra (miniszoknyában főleg nem!), mikor az ölébe rántott. Újra a karjai közt! Alig vártam már, hogy eljöjjön ez a pillanat. De ne higgyétek azt, hogy a drága Lily Evans beadta a derekát! Nem, ő neeem… Ellenkezőleg. Megmondtam neki, hogy harcoljon, és érdemelje ki azt, amit el akar érni. És ezt nem csak magamra értettem! Olyan édes volt, ahogy olyan bután nézett a barna szemeivel… Megőrjííít!

James Potter, tudd meg, hogy…

Nagy ásítás, és halk mocorgást hallottam. Be a naplót, rá a meglepetést és spuri innen! De azért egy gyors ellenőrzés: napló, rózsa, vers. Minden helyén!

Lily most nyitotta ki szemeit, és körbenézett:
- Hol vannak ezek a lökött csajok? – duzzogott hangosan. Jaj, de átölelném most! De nem James, nem szabad! Türtőztesd a hormonjaid! De olyan édes így kócosan…
- Ez meg mi? – kérdezte mosolyogva, és a vörös rózsához nyúlt. Lágyan kezébe vette, és megsimogatta a szirmait… Azok az érintések. Húh… én ezt nem fogom sokáig bírni! El kell tűnnöm innen, vagy olyan balhé lesz… Vidáman a pergamen után kapott, és kinyitotta. Hirtelen egy rózsa esett ki. Sikerült! A dédtatám nem is írt hülyeségeket a könyvbe! Háhá! Éljen!
Odatette a másik mellé, és belemélyült a versbe. A pár soromat pedig hangosan felolvasta, majd hozzátette:
- Jaj, James. Én is veled akarok lenni, de félek. Bárcsak, tudnád, hogy szeretlek, és hogy fáj, hogy kínoznom kell azzal téged is, és magam is, hogy veszekszünk, és nemet mondok állandóan!

Ez… ez nem lehet igaz! Ááá… majdnem leesett a köpenyem… de csak majdnem! Mit kaptam volna, ha meglát… belegondolni is rossz! De legalább tudom, hogy szeret… Soha nem voltam még ennyire boldog!

Csajhangokat hallok… Lehet, hogy ki tudok osonni, mikor belépnek. Nicole jött be, és Kate-et húzta a karjánál fogva, aki kicsit mintha ki lenne ütve… na, itt az én időm! Pá, lányok!

Sish… Sokként ért… Lily Evans SZERET! Engem! Na jól van, tűnés aludni. Jesszus… Sirius ordítozása idáig elhallatszik! Akkor ma sem fogok aludni… Sebaj, holnap első óra mágiatörténet… ott aztán szundikálhatok, amennyit csak akarok…