Hát eljött a karácsony reggelje is. Nem tudom eldönteni, hogy ez jó vagy rossz? Persze nagyon örülök neki, hisz’ jönnek az ajándékok! Éljen!
Így egy szál gatyában nyugodtan lemehetek a klubhelyiségbe, mert úgysem tudok aludni, és még csak fél hét van. Legalább a fa alá tehetem a többieknek szánt ajándékokat. Lilynek vettem egy nyakláncot (smaragdkővel) és a tartójába tettem egy rózsát, mellékelve egy szöveggel: Míg a szerelmünk lángol a rózsa el nem hervad… Kicsit veszélyes dolog ez, de ha egyikünk nem szereti majd a másikat, legalább Lily fogja megtudni elsőnek…

Tehát lesiettem a fához… hm… szépen feldíszítették az éjjeli műszakos házi manók (ha ezt Lily meglátja… Lesz ne mulass!)

Letettem az ajándékokat (Siriusnak vettem egy új kviddicscsizmát, mert a régit megette egy kis dög… Remusnak meg egy könyvet a kedvenc írójától…).
- Jó reggelt, Mr. Potter. Korán kelő lett? – Ááá, az ajándékok repülnek. Huh. Az utolsó pillanatban elkaptam Lily dobozkáját…
Dumbledore állt mögöttem, és félhold szemüvege felett nézett rám. Hogy hozhatta a frászt rám ez a vén bolond?!
- Sajnálom, hogy megijesztettem…
- Jó reggelt, igazgatóúr. – Sikerült összeszednem magam, és a meglepetéseket is a fa alá rejtettem.
- Épp magát kerestem – szólt. Ojjaj!
- Nem csináltam semmi rosszat! – Erre kinevetett! Na jól van…
- Tudom… vagyishogy… – Most elkomorodott – Mrs. Pottertől kaptam egy baglyot, miszerint ma este érkezik, és magának mennie kell haza téli szünetre. És üzeni, hogy pakoljon össze, mire ideér.
Tátott szájjal bámultam az öregre, és lerogytam a legközelebbi fotelbe.
- Sajnálom, James. Most pedig engedelmével elmennék… Viszlát és boldog karácsonyt!
- Visz… viszlát – nyögtem ki. BOLDOG?! Hogy lehetne ezek után BOLDOG karácsonyom?!

Körülöttem minden feketévé vált, és csak meredtem előre. Hát mégis képes volt rá… Képes volt elrontani a karácsonyom!
- Jó reggelt, James – köszönt nekem angyali hangon szerelmem, de egyszerűen nem tudtam a valóságra gondolni…
- Valami baj van? – kérdezte és letérdelt elém – James! James! Komolyan mondom, megijesztesz! Szólj már! James!
- Nem… semmi. – Ennyit tudtam kiereszteni…
- De, de hát mi történt?! – kétségbeesve felemelte fejemet.
- Anyám ma jön értem… – kezdtem visszanyerni a hangom.
- Jaj, James! – mondta és adott egy puszit. Ez kicsit jobb kedvre derített.
- Nem ismered anyámat! Majdnem olyan, mint Siriusé! Őt pedig már többé-kevésbé ismered.
- Aha… De figyelj! Majd levelezünk, de nem vészes.
- Látom, nem érted…
- Csak nem tudom úgy kezelni a helyzetet, mint te. – Feljebb emelte hangerejét, és szemében már haragot fedeztem fel.
- Jól van… mindegy. Ezt a napot eltöltjük együtt, az után pedig megyek a pokolba.
Lily csókot lehelt számra, és ölembe ült. Végigsimította meztelen mellkasom, és mosolyogva hozzátette:
- Rég láttalak félmeztelenül…
- Ha-ha! Szeretnélek én látni téged meztelenül!
- Majd egyszer, drágám – mondta és megpuszilt újra.
Most ha nem lenne ez a hülye szabály, felkapnám és felvinném a szobánkba. Siriusékat pedig simán kidobnám… Milyen kedves vagyok!

Pár diák most szállingózott le, és a karácsonyfát támadták le. Lily fel akart pattanni, de nem hagytam.
- Most már hivatalosan is együtt járunk. Nem kell bujkálnod meg titkolóznod! – Majd lassan, de mégis hosszan megcsókoltam. Olyan érzésem volt, mintha az utolsó lenne…
Ezt Lily is megérezte, és halkan suttogta:
- Ne legyél szomorú! Én várok rád, és majd Remus vigyáz rám… Úgyis járőröznünk kell!
Gépiesen bólintottam és eldöntöttem, hogy tönkre teszem anyám egész rendezvényét csak azért, hogy megtudja milyen, ha elrontják a terveit…

Sirius és Remus most ért le, és letámadták a fa alatti meglepetéseket, utána pedig jöttek volna hozzám, mikor meglátták Lilyt az ölembe.
- Hát ti meg mióta bújtok össze? – kérdezte gyanakvóan Sirius, de egy vigyort elengedett…
Válaszra nyitottam a szám, de Lily megelőzött.
- Mióta járunk.
Remus leejtette a könyvét, Sirius viszont elégedetten füttyentett.
- Tudtam én, hogy… – kezdte barátom, de nem akartam végighallgatni, mert én is tudtam, hogy ő mit mondana…
- Jól nézzetek meg, mert lehet, hogy utoljára láttok!
- Mi van? – Ez az értelmes kérdés vajon kitől jöhetett?!
- Az van, hogy anyám ma jön értem, és otthon töltöm a szünetet. – Sirius megjátszott egy ájulást (nagy koppanással ért földet), Remus pedig olyan fehér lett, mint a gyengélkedő fala. Ők tudták, mit jelent nekem, ha otthon kell lennem szünetben, és azt is, hogy mi vár rám.
- De nyáron világosan megmondtad Mrs. Potternek, hogy nem mész haza – akadékoskodott Sirius, miközben feltápászkodott, és megigazította hosszú haját, ami az eséstől szétment.
- Tudom, de úgy néz ki, hogy nem érti meg…
- Akkor nincs mit tenni – mondta Remus.
- Tekergőgyűlés! – kiáltott Sirius, és intett, hogy menjek. De én olyan jól éreztem magam úgy, hogy Lily a karjaimban ült.
Lily sem akart elengedni, és boci szemekkel rám nézett. Ááá, én ezt nem bírom… Sirius Lilyt utánozva, csípőre tette kezeit, fejét oldalra billentette, és morogva rám kiáltott:
- ÁGAS!
- TAPMANCS! – szóltam vissza ugyanolyan hangnembe, de elröhögtem magam, Lily pedig mosolyogva megrázta a fejét, és várta Sirius lépését.
- Ne szórakozz már! Gyere!
- De Lily csak most az enyém – nyafogtam tovább, mint egy ovis.
- Egész délután a tiéd lesz!
Lilyre néztem, aki abarátaidfontosabbakmintén pofit vágott, és akaratlanul is, de felkelt. Ne már!
- Az ajándékot csak akkor nyithatod ki, ha már elmentem – szóltam, mikor már Sirius a karomnál fogva rángatott fel. – Szeretlek. – És Sirius dühösen belökött az ajtón. Bezzeg, ha az ő csajairól van szó, akkor már rögtön el kell tűnnünk onnan, és még ne is szóljunk hozzá, de ha én végre Lilyvel lehetek, akkor is én vagyok a fekete bárány!
- Nos? – kérdeztem türelmetlenül, és toporzékolni kezdtem. Ezt Sirius úgyis utálja…
- Ülj már le! – mordult rám. Na mit mondtam? Azért még engedelmesen leültem. – Mi lenne, ha kitalálnánk valamit!
- Nem, Tapi, nem lehet! Ismered anyám!
- Mrs. Black kettő… – vágta rá unottan Sirius, és leült mellém.
- Nem menthettek ki! Legfeljebb megszököm… – A kislámpa felgyulladt a fejem felett!
Remus felhorkantott (ez gondolom, azt jelenti, hogy Meg ne próbáld!) és megcsóválta a fejét. Én pedig felhúztam közben egy farmert, és egy pólót.
- Végül is… – szólt Sirius, de abbahagyta mondanivalóját, mert felálltam… – Ne mond már Ágas, hogy a csajoddal szívesebben lennél, mint velünk?
Remus intett, hogy majd ő elintézi, és mielőtt még becsapódott volna mögöttem az ajtó, hallottam Holdsáp megértő szavait:
- Hagyd rá, hisz’ szerelmes…
Lerohantam Lilyhez, aki épp az ajándékomat tartotta a kezében.
- Ezt vidd fel, és menjünk ki sétálni – mondtam, Lily pedig vidáman felrohant, pár pillanattal később már a folyosókat róttuk édes kettesben.
- Szívem… – kezdte Lily, de elcsitítottam. Durcásan hozzám bújt, de szerintem értette, miért tettem ezt. Olyan romantikus, ahogy kettesben sétálgatunk, tudom, hogy az enyém, és senki nem veheti el tőlem.
- Szeretlek – törtem meg a csendet, és adtam egy puszit homlokára.
- Én is. De nem értem, miért olyan szörnyű otthon tölteni a karácsonyt – suttogta.

Jaj, ha tudnád. Anya 100%, hogy rám fog sózni egy libát, de én nem akarom majd elvenni semmi pénzért, sőt, még csak barátomnak sem akarom tudni… Az álmaim nője már megvan.
Ezt a gondolatom nem osztottam meg Lilyvel, inkább fájdalmasan sóhajtottam. A parkban az égvilágon senki nem volt (bár karácsony reggelén nem is csodálom). A havas tájat csodáltuk, és lassan odaértünk a megszokott helyünkre… Lesöpröttem a padról a havat, leültem, Lilyt pedig szó nélkül az ölembe vontam. Szerintem ez tök normális, nem?

Átöleltem, az után gyengéden és lassan megcsókoltam. Minden érzelmünket beleadtuk ebbe a csókba. Annyira el voltunk foglalva egymással, hogy észre sem vettük, hogy valaki közeledik. Azaz csak a lépéseket hallottuk, de mit számít ez nekünk? Egy mondat rántott minket ki a rózsaszín felhőkből:

- Adj egy ölelést anyudnak, James!