Lily ijedten rám nézett, és lassan felkelt, én azonban szó szerint felpattantam. Lily erre nem számított, és majdnem hátraesett, de sikerült időben elkapnom.
- Szia anya – feleltem bosszúsan, és közben Lilyt talpra állítottam, aki most már szédelgett.
- Jó napot, Mrs. Potter! – Hú. Lily lelkileg összeragasztotta magát, és még gyorsan letörölte magáról a havat.
- Jaj, kisfiam! De jó téged látni! – nyálaskodott anya, Lily pedig próbált elmenekülni, de átkaroltam derekánál. – Megtennéd, hogy bemutatod nekem az ifjú hölgyet? – folytatta, mikor látta, hogy nem akarom őt átölelni, hanem inkább Lilyt.
- Lily Evans vagyok – felelte szemrebbenés nélkül az ifjú hölgy. Jaj, ne!
- Hmm… Evans… Nem ismerek semmilyen aranyvérű családot, akinek Evans a vezetékneve.
- Mert… – kezdte Lily, de gyorsan közbe vágtam.
- Mert ő nem angliai! A családja Amerikában élt, de átköltöztek ide, és Lily már itt született – hadartam el gyorsan a kis hazugságot, Lily viszont olyan dühösen csípet oldalamba, hogy kénytelen voltam elengedni.
- Ha most megbocsát, Mrs. Potter – Ú, ez erős volt. –, engedelmével távoznék. – Szemével közben kinyírt, és egy „erről még beszélünk”-öt küldött. – Viszontlátásra!
- Nem igazán szimpatikus nekem ez a hölgy! – szólt flegmán anyám, mikor Lily már hallótávolságon kívül járt.
- De én szeretem, és számolj avval, hogy a menyed lesz! – mondtam magabiztosan, és vártam a reakciót.
- Tizenhét évesen lekötnéd magad? – kérdezte, és sötét szemöldöke felszökött az egekig.
- Mindjárt tizennyolc! – szóltam mérgesen.
- Jól van, fiam. Én felmegyek Dumbledore-hoz, addig te köszönj el a barátaidtól, és gyere az igazgató irodájába.
Bólintottam, és felrohantam a toronyba, amilyen gyorsan csak tudtam.
- Ágas, megjött anyá… – mondta Sirius, de nem érdekelt, én továbbra is száguldottam ugyanakkora sebességgel a lányok hálókörlete felé.
A harmadik lépésemnél a lépcső kiegyenesedett, én pedig a földön landoltam. Ó, a fene esne bele ebbe a hülye varázsvilágba. Ordításomra Lily lesietett, majd felsegített.
- Megőrültél? – ordította, közben leellenőrizte, hogy egészben vagyok-e.
- Csak búcsúzni jöttem volna. Úgy néz ki, hiába… – mondtam, és elindultam a szobánk felé, de Lily megragadta a karom.
- Sajnálom. Nem akartam kiabálni, csak megijedtem, hogy valami bajod esett. Na gyere ide – mosolygott egyet, és forrón megcsókolt. Egyáltalán nem olyan volt, mint amit a parkban ejtettünk, sokkal szenvedélyesebb, és érzelemdúsabb.
- Szeretlek – súgtam, mikor elváltunk, és adtam még egy puszit ajkára. Miért nem lehet megfagyasztani az időt?
Lassan elengedtem kezét, és felsiettem a szobába. Ládámat a pálcámmal lebegtetni kezdtem, bal kezemben pedig az elengedhetetlen seprűmet tartottam.
- Hermione! – szóltam az ablakban ülő szürkésfehér bagolyra, aki nevét meghallva, vállamra repült, és mikor már minden megvolt, a klubhelyiségbe vettem az irányt.
- Majd írj – szólt Remus és Lily kísértetiesen egyszerre.
Sirius odajött hozzám, és megölelt. Az után Remus is megtette ugyanezt, és végül Lily… Ekkor már letettem seprűm, Hermione pedig arrébb vándorolt vállamon, hogy utat adjon Lilynek. Átkaroltam, és némán bújtunk össze. Lily felnézett, szeme csillogása súgta, hogy szeret, és hogy várni fog rám mindig. Ezt az idilli összhangot az a drága jó lélek (Sirius) rontotta el… Ki más?!
- Azt hiszem, elég ennyi a búcsúzkodásból…
Sóhajtva szétváltunk, összeszedtem a cuccaim, és megcéloztam a halál kapuját – ismertebb nevén: Dumbledore irodáját.

Hogy fogom kibírni a szerelmem és a barátaim nélkül ezt a tizenegy napot? Sajnos, elértem a kőszobor elé, ami nyitva volt (legnagyobb bánatomra), így csak felsétáltam.
- Jó napot, igazgató úr – mondtam, mikor megláttam az öreget, aki anyámmal beszélt az íróasztalánál.
- Jó napot, Mr. Potter – felelte udvariasan. – Kér teát?
- Nem, köszönöm, de nem.
- Nos, akkor mi mennénk is – szólt csendesen anya. – Sok dolgunk van még! – Azt meghiszem!

A szokásos elköszönés és kellemes ünnepek köszöntése után a kandallón át távoztunk:
- A Potter kúriába!

A kandallóból hatalmas por durrant ki, és egy kócos, barna hajú, szemüveges férfi ijedtében leesett a székről.
- Fiam! – kiáltotta, gyorsan felugrott, majd átölelt. Viszonoztam a szeretetteljes ölelést. Miután kibontakoztam az apai karokból, gyorsan hozzátettem:
- A szobámban leszek.

Anyám sápadtan bólintott, és leült apám mellé. A konyha után egy kis szoba volt (azaz az előszoba), amiből lépcső vezetett fel az emeletre. Fent csak két helyiség volt: a szobám, és ebből nyílt egy fürdőszoba.

Miközben haladtam felfelé, meghallottam anyám bosszús hangját:
- A fiunknak van egy barátnője! – Ezt olyan flegmán mondta, mintha azt próbálnánk elképzelni, hogy Sirius Pitonnal beszélget, méghozzá normálisan.
- Ó, akkor már értem mi baja. De ha szeretik egymást, akkor a szerelmük kibírja ezt a pár napot…
- De a lényeg az, hogy James azt mondta, hogy aranyvérű, és Evans a vezetékneve! Te is jól tudod, hogy kik az Evansek!
Apám hangosan felsóhajtott:
- Egyáltalán nem számít, hogy kik a szülei. A szerelem a legfontosabb, drágám!
- Feltéve, ha tényleg szeretik egymást…
Hermione huhogott egyet vállamon, így jelezte szüleimnek, hogy a beszélgetésüket én is végigkísértem.

Édesapám bezzeg tudja, hogy mit akarok én, és hogy mit érzek! Ő tudja, hogy engem mennyire nem érdekel, hogy ki milyen származású… De anyám… ő más! Sajnos, sohasem tudtam a szemébe hazudni… Gondolom, simán rájött abban a percben!

Közben felértem a szobámba. Jé, minden ugyanúgy! Balra az ajtótól van egy szekrény sor, jobbról pedig egy franciaágy. Az ágyam előtt van egy seprűtartó és további kviddicshez kötődő dolgok. Szemben az ajtóval az ablak alatt van egy íróasztal. Jobbról a sarokban pedig régen egy kis „játéksarkunk” volt Siriusszal. Ott baromkodtunk reggeltől estig (ha csak nem kint kviddicseztünk), és egyik „játékunk” nyoma is megmaradt: egy fekete kör, amit egy átok okozott… Még mindig rémlik, ahogy anya ordított velünk, apa azonban nevetett a „gyerekek szórakozásán”. Valamint a falra varázsoltunk egy erdőt, és nekem egy szarvast. Ezzel tudtunk kommunikálni a szünetekben, ha nem lehettünk együtt. Mindegyik tekergőnek a szobájában a saját állata van felfestve, így üzentünk egymásnak. Méghozzá úgy, hogy elküldtük egymáshoz az állatokat, és az elmondta a (pl.) kutyának.

Most viszont a szarvasom magányosan iszik egy tóból. Egyébként ez egy elvarázsolt világ is lehetne, mivel könnyedén benyúlhatunk a falba és megsimogathatjuk a „festményt”.

Letelepedtem az ágyamra, és pálcám segítségével kipakoltam ruháimat, majd egy pergament varázsoltam. Pálcámmal pedig írni kezdtem, amiből fekete tinta folyt. Tökéletes.

Szia Lily!

Nos, itthon vagyok. Sajnos. Minden olyan más nélküled! Máris hiányzol, és szeretnék veled lenni!

Anya nem dőlt be annak, hogy amerikai aranyvérű vagy, és apával eszmét cseréltek, aki viszont mellettem állt. Szerinte a szerelem a lényeg. Édesapám megértett mindig, és neki sohasem volt fontos, hogy ki milyen származású… És sajnálom azt a kis hazugságot, de nem akartam, hogy anya rendezzen egy párbajt emiatt… (Hidd el, megtenné!)

Most a szobámban fekszem, és Rád gondolok… Annyira szeretlek, és remélem jól vagy! A szilveszteri bálon meg érezd jól magad!
Egyébként, hogy tetszett az ajándékom? Reménykedem, hogy írni fogsz, és kerülöd a mardekárosokat, mert nem tudlak megvédeni. Üdvözlöm a Tekergőket!

J. P.

Beleraktam egy borítékba, amit megcímeztem.
- Hermione! Vidd el ezt a levelet Lilynek! – Megsimogattam drága baglyom, kinyitottam az ablakot, és elengedtem. Hermione már el is hagyta a birtokot, én pedig néztem azt a távolodó pontot, ami még látszott belőle, mikor az ajtó nyikorgása megütötte fülem. Meg kell javíttatni…

Szerző:
Mrs. Potter elképzelése: Göndör, barna hajú, kék szemű negyvenes éveit taposó asszony. Családjával nagyon szigorú, mégis szerető és figyelmes anya. Gyűlöli a mugliszármazásúakat, és el is ítéli őket. Persze elfogadja, hogy léteznek, de…

James többek közt azért nem vitatkozott tovább, mert édesanyja erős képességű boszorkány, és képes lenne a fiát megkötözve, és erőszakkal „elszállítani”… (Volt már rá példa) Így főhősünk kénytelen megadni magát anyja akaratának, és sorsát elfogadja.

Tehát sajnálom, hogy nem írtam családi vitát, de úgy gondolom, hogy James tiszteli édesanyját, még ha tönkre is teszi a szünetét…