- Szia James – lépett be az ajtón egy áldott jó lélek, ismertebb nevén: Apa.
- Hello – feleltem búsan, és még mindig a távolodó baglyot figyeltem, ami már egy kis fekete pöttyre zsugorodott. Csak érjen el Lilyhez!
- Evans kisasszonynak küldtél levelet? – kérdezte, mikor megbizonyosodott arról, hogy Hermione az.
Bólintottam.
- Ennyire szereted? – faggatott tovább, de éreztem hangjában, hogy megért, és tudja milyen helyzetben vagyok.
- Még attól is jobban, amit el tudsz képzelni! – Apám elmosolyodott, és megveregette vállam.
- Csak vigyázz, nehogy ne legyen kölcsönös, és a saját szíved sajdítod.
- Szeret… Érzem!

*

A héten sajnos több rokon is meglátogatott minket. Kezd elegem lenni a „Jaj, de megnőttél, James!” vagy „Nem is adsz puszit a nagyinak?”… Bláh… mi vagyok én? Ovis?! Pfúúúj!

Apától megkaptam karácsonyra a legújabb seprűt… Szuper! Már fel is avattam… Szerencsére a seprűnek még semmi baja, míg a fejem kissé össze lett verve… Sajnos a fa nem akart arrébb menni, én pedig épp élveztem a friss és üde levegőt, mikor zöldességet fedeztem fel, a következő pillanatban azonban már megkóstolhattam az „ízletes” leveleket… Nem ajánlatos fogyasztani, mivel ki tudja melyik bagoly járt pont ezen a fán?

Nos, hagyjuk is a fájó pontokat… Hm… Ez nem Hermione? De igen! ÉLJEN!

Szia James!

Remélem jól vagy! Itt minden rendben, én is jól vagyok. Sikerült a Roxfort évében először büntetőmunkát adnom, méghozzá SZÜNETBEN! És szerinted ki a szerencsés? Hát nem más, mint Sirius… A drága barátod néha az agyamra megy. Tudtad, hogy még illemszabályra sem tanították?! Például, hogy lányokkal nem párbajozunk (persze, Bellatrix kivétel, de egy prefektus?!). Így nem volt más hátra, a büntetőmunkának az lett a végeredménye, hogy illemórákra jár minden szombaton, reggel hatkor. Szuper, nem? Tehát mostanában Blacket ritkán lehet látni reggelinél, és még a csapatodat is elhanyagolja!

Másik téma: anyukádnak meg kellett volna mondanod, hogy mugliszármazású vagyok! Miért kellett hazudnod?! Ezt majd még megbeszéljük… Készülj fel testileg-lelkileg! Apukád kedves ember lehet, és látom, hogy nagyon megértő is.

Köszönöm az ajándékot, nagyon tetszik! Majd meghálálom… A rózsa egyre gyönyörűbb lesz, és ha a szöveg igaz, akkor ez jót jelenthet.

Mivel gyorsan elszaladtál, ezért utánad küldöm a naplót. Azért kaptál egy naplót, mert az enyémbe beleolvastál! És tudd meg, hogy TILOS a szerelmed gondolatait elolvasni! A kíváncsiságod félretehetted volna, és meg kellett volna bíznod bennem! De ezt még visszakapod! (Amúgy a naplómon bűbáj van, és simán kiderítettem, hogy TE néztél bele!)

Na, Black itt ugrál, és…

A gyönyörű gyöngybetűket felváltotta egy jól ismert macskakaparás:

Szia Ágas!
Nekünk már nem is írsz? A csajod kiidegel minket. Állandóan leordítja a fejem, és múltkor még két tincsem ki is egyenesedett miatta! Azért remélem, hogy jól vagy, és Mrs. Potter idegeit nem hagyod épen!

Újabb gyöngybetűk:
JAMES! Meg ne tudjam, hogy bántod a szüleid elméjét!
Ne hallgass rá! Ez már Siriusé volt, és egy fekete csík van a pergamenen…

Most egy másik írás jelent meg. Ha jól rémlik, ez Remus kézírása:
Sirius és Lily összeverekedtek, szóval átveszem a frontot. Azért egyetértek Lilyvel, és ne legyél rossz!

Várunk vissza!
Lily, Sirius és Remus

Megint a szépírás:
Szeretlek James!

Ezek semmit nem változtak. De Sirius még megkapja a magáét! Egy lányt bántani?! Méghozzá Lilyt?! A legjobb mégis az, hogy nem felejtettek el… bár… el lehetne engem felejteni?!

- James! EBÉD! – ordította anya, így eltettem a levelet, mondván, hogy majd később válaszolok.
- James! De nagyra nőttél – hallottam egy sablonos szöveget, mégis ez a mondat más volt. Ez a kedves hang nem más, mint…
- George bácsi! – Rögtön nyakába ugrottam egyetlen kedvelt rokonomnak.

George bácsi egy harmincas éveit járó, barna hajú, kék szemű férfi. Az ő haja is ugyanolyan kócosan meredt az égnek, akárcsak apának és nekem. Általában laza farmert hord, és zöld póló a kedvence… (zöld… jaj, ne!)

- Hogy vagy, drága unokaöcsém? – kérdezte mosolyogva, mikor elválltunk.
- Most már szuperül! – Teljesen figyelmen kívül hagytam anyám felnyögését, és vidáman csevegtem tovább nagybácsimmal. – És te?
- Hm… Szintén. Bár jól jönne egy-két lány…
- De hát mi lett Sarával? – hebegtem meghökkenve, hisz’ pontosan emlékeztem arra a csinos szőke lányra. Sajnálom, Lilynek a szívemet adtam, de vak még nem vagyok!
- Szakítottunk… – mondta szomorúan, és látszott rajta, hogy nagyon megviselte az elválás (kb. Holdsápra emlékeztet holdtölte után), így elhatároztam, hogy nem faggatom. De azt hiszem, hogy ezt majd ő teszi: – És te hogy állsz a leányzókkal?
Apa széles vigyorral előrébb dőlt, anya viszont sápadtan felállt, és hívta Lizyt, a házi manónkat.
- Egész jól. Bár igaz, hogy nincsenek leányzók, csak egy nő van!
- És ki lenne az a szerencsés nő?
- Lily Evans.

Anyám halkan motyogott egy sárvérűt, és tudtunkra adta, hogy nem kíváncsi hallgatni a beszélgetésünket.
- Mesélj róla – buzdított George bácsi. Kicsit felszabadultabbnak éreztem már magam, mivel már csak férfiak ültek az asztalnál.
- Vörös haj, smaragdzöld szempár, gyönyörű alak plusz még iskolaelső és prefektus.
- Te aztán nem tetted magasra a lécet! – nevetett apa, de látszott rajta, hogy büszke az ízlésemre (ami mi tagadás, nem is rossz!)
- Két évig udvaroltam neki, és megérte – húztam ki magam, George bácsi pedig elmosolyodott.
- Ez igen! És mióta vagytok együtt?
- Egy hete… Pontosan a karácsonyi bálon jöttünk össze!
- Akkor még friss kapcsolat, ne éldd bele magad! – kuncogott a ház asszonya, aki most lebegtette be a levesestálat.
- És hogy sikerült rávenni? – Úgy néz ki, a nagybácsim ég a kíváncsiságtól…

Ezután elmeséltem a bál estjét. Apa többször elismerően bólintott, George bácsi viszont ette minden szavam, és mosolyogva hallgatta kiselőadásom.
- Nem is tudtam, hogy a fiam ilyen romantikus. Alig várom, hogy megismerjem a kisasszonyt! – lelkendezett apa, anya meg újabb morgással fejezte ki véleményét.
- Én is! – sietett a nagybácsim, és nevetve enni kezdtünk.
- Tavaszi szünetre elhívhatnád. Anyád és én úgyis Olaszországban leszünk. – Nagy kacsintás, én pedig vörösödve motyogtam egy „ühüm”-öt, majd belegondoltam abba, hogy Lily itt töltené a szünetet… De arra rá is kellene venni, és az már nem egy könnyű dolog. De úgyis válaszolok majd a levelekre, így megemlíthetném neki.
- Egyetek, és most már elég a társalgásból! – rivallt ránk anya, mi pedig gyorsan belevetettük magunkat a levesevésbe, aztán viszont jött valami húsféle… Ha jól rémlik, ez őzhús… Anya imádja kínozni az állatokat! Emlékszem, mikor ráfestettük a falra a szarvast, mekkora patáliát csapott az egészből… Még mindig visszhangzik a fejem az ordításától! Szerencsénkre, nem tudta hogyan varázsoltuk a falra a mi kis barátainkat, így csak tépte a haját meg kiabált…

George bácsival estig kviddicseztünk, azonban legnagyobb sajnálatomra elment már hétkor. Végül bezárkóztam a szobámba, és megírtam Lilynek (valamint az én drága tekergőimnek) a levelet.

Szia Kicsim!
Gondolom, holnapig már nem fogsz írni, ezért előre is boldog újévet neked! Azért még elmehetnél bálba, én biztosan nem haragudnék meg. És kösz a naplót!

Holnap lesz valamilyen parti nálunk… Szerencsére, én elmegyek a nagybácsimmal, és csak reggel jövök haza. Ne aggódj, vigyázok magamra, és jó leszek. Sőt, még nem is iszom le magam…

Egyébként apa és George bácsikám már nagyon szeretne megismerni téged, és a tavaszi szünetre elhívtak (azaz én hívlak meg!). A szüleim elmennek Olaszországba a rokonainkhoz, és kettesben lehetünk. Persze, nem muszáj, de remélem, hogy beleegyezel, és eltöltünk egy csodálatos hetet.

Na meg Siriusszal NE veszekedjetek!

Szeretlek!
J. P.

Elővettem egy újabb pergament, és az én gyönyörű „gyöngybetűimmel” írni kezdtem nagyra becsült barátaimnak.

Hello Tekergők!

Azért írok egy levélre nektek, mert elfogyott a pergamen. Bocs skacok, de inkább örüljetek ennek! Kösz, jól vagyok, és itt minden rendben van. George bácsi meglátogatott minket, és tartottunk egy jó kis kviddics edzést!

Tapmancs: Meg ne tudjam, hogy Lilyvel verekszel, vagy párbajozol, vagy hogy egy újjal is hozzányúlsz! Egy lányt sem szabad bántani, főleg nem a legjobb barátod csaját!

Holdsáp: Vigyázz Lilyre, na meg persze a többiekre is!

Féregfark: Te pedig ne aludj el, miközben olvasod a levelet!

Szóval még annyit, hogy vigyázzatok magatokra, és boldog újévet kívánok! Jövőre találkozunk!

Ágas