- ÜDVÖZLÖK MINDEN KEDVES TANÁRT, DIÁKOT A GRIFFENDÉL-MARDEKÁR KVIDDICSMECCSEN! – szólt a hollóhátas bemondó.

Mi már diadalmasan felszálltunk a seprűinkre (hisz’ tudtuk, hogy nyerünk), majd kezet fogtam a Mardekár csapatkapitányával, egyben fogójával: Malfoyjal. Nem is értem, hogy választhattak ilyen csodálatos játékosokat a csapatba. Persze, ki mondta, hogy rendelkezzenek valamiféle értelmiségi szinttel, de mégis többet várnék el holmi mardekárosoktól… az élet szánalmas! De így eltökéltem, hogy nem fogom hagyni, hogy elkapja a cikeszt! De az a két gorilla meg azt nem fogja hagyni, hogy én elkapjam… sokáig fog tartani ez a meccs…

Lelki szemeim előtt már megjelentek a földön fekvő terelők, akiknek hiányzott a karjuk, körülöttük vértócsa, valamint a lyukas hasú védő (alias Pipogyi), és a fogatlan Malfoy… Ehhem! Vissza a jelenbe, és harcra fel!

Mi itt szépen (ezt értsd úgy, hogy ütjük-verjük egymást) játszunk (Poppy néni a körmét rágja, valamint a kviddics veszélyes mondatát hangoztatja), és erre kit látok meg a nézőtéren? No kit? Hát azt a barmot! Ismertebb nevén Watsont. Ez az áldott jó lélek rászállt az én Lilymre! Az én csajomra! James Potter csajára!

Mérgemben felgyorsítottam, és kikerültem a gurkót is. Aztán a cikeszt kezdtem üldözni, Malfoy meg engem… (Macska-egér játék James módra) Kikerültem a terelőket, aztán a karikákat, végül a föld felett hasítottam el, mikor sikerült Malfoynak beérnie. A cikesz a nézőtér felé repült (pont Lily-Watson párosítás felé), aztán hirtelen irányt váltott, azaz felfelé szárnyalt. Én sikeresen felkanyarítottam a seprűt, ám Malfoy olyan szerencsétlenül járt, hogy nekicsapódott (azaz belezuhant) Watsonba (inkább az ölébe).

Én kajánul elmosolyodtam a jelenet láttán, Lily pedig kacagva megcsóválta a fejét – azt hiszem ez nekem szólt. Mivel átérezte az érzéseimet, megértette a hirtelen fellángolásomat, és a mostani megkönnyebbülésemet.
- ÉS JAMES POTTER ELKAPTA A CIKESZT! EZZEL GYŐZÖTT A GRIFFENDÉL! – zárta le a meccset a kommentátor, és nevettem egyet Galagonyán, aki örömében felugrott, és tapsolni kezdett.

Leszálltunk a seprűnkről, és egyenesen az öltözőbe siettünk (most ki akartam hagyni a rajongóim gratulációját…) Végül ünnepélyesen felvonultunk a klubhelyiségbe, és néhányan leszöktek Roxmortsba, hogy kunyeráljanak a csapostól némi piát. Én pedig kiszemeltem az egyetlen szépséget e Földön.
- Szia édesem – köszöntem nagy vígan, és leültünk a fotelba. Azaz őt az ölembe húztam.
- Nini. Itt van az én kis bajkeverőm. Mégis mi a szöszt műveltél?
- Csak elintéztem, hogy Watsonnak még meg se forduljon a fejében az, hogy a közeledbe menjen – válaszoltam elégedetten, és adtam egy puszit homlokára.
- Figyelmeztetnélek, hogy bájitalon mellettem ül…
- Az lehet, de ha egy ujjal is hozzád mer nyúlni…
- Ugyan már! Nem kell féltékenykedned… egyébként te is nagyon jól jártál! Kaptál egy csinibabát!
- Az én egyetlen csinibabám NEM mellettem ül… lehet, hogy az enyém, de bájitalon Watsoné.
- Én csak egy emberé vagyok! Saját magamé! – mondta megsértődve.
- Jó-jó. Legalább a szíved az enyém lehet? – kérdeztem huncutul.
- Az már rég a tiéd – válaszolta mosolyogva, és már egyáltalán nem színlelte örömét.

Nagy robbanás, és a Tekergők rontottak be a klubhelyiségbe. Lily már készült felállni, de én lefogtam.
- Hova-hova?
- Még kell tanulnom…
- Dehogy kell! Ünnepelsz velem! És holnap vasárnap, tehát csomagolunk, és megyünk tavaszi szünetre! Akkor meg minek tanulni?
- Nálatok úgysem fogunk tanulni…
- Legalábbis nem a RAVASZ-ra… – kacsintottam, mire elnevette magát, és kézen fogva odahúzott a többiekhez.

A buli fergetegesre sikeredett. Mondjuk, egy kicsit becsíptem, és a parti vége felé már majdnem ki voltam teljesen ütve.
- Hikk! Igyunk hikk Ágasra! – emelte fel Sirius poharát, vagy századszorra, és koccintottunk.
- Igyunk! – kiáltották még vagy öten.
- Hikk! – kiáltottam, és felemeltem poharam én is. Átkaroltuk Siriusszal egymást, majd lehúztuk a whiskyt.
- Te Ágas! Hikk! – kezdte Sirius. – Jól elintézted hikk Malfoyt! Igyunk még egyet Malfoyra.
- Hé-hé-hé! Hikk! Várjatok csak! Hikk! – szóltam közbe. – Mardekárosokra nem iszunk!
- Úgy van! – kiáltotta Frank, és lecsapta az asztalra a poharat.

Aztán körbe álltunk, és átkaroltuk egymást. Végül forogva ugráltunk, és közben mondogattuk:
- Mardekárosokra nem iszunk! Mardekárosokra nem iszunk! – De sajnos, megjelentek az ünneprontók (a lányok), és szétválasztottak minket.
Franket elhúzta Alice, meg Peter is összeesett, ahogy elengedtük egymást. Én azonban Lily morcos képével találtam szemben magam.
- James gyere, felviszlek. Ma úgyis beszüntették azt az idióta szabályt… – Lily azt mondta, hogy idióta a szabály?! Biztosan csak a részegség miatt… De én NEM vagyok részeg!
- Hikk… gyerünk édesem… hikk! – mondtam.

Lily valahogy felcipelt, és próbált befektetni az ágyba, mire olyan esetlenül tett le, hogy magammal húztam. Végül pedig megfordultunk, és rágurultam.
- James! – próbált eltolni magától, de én elkezdtem csókolgatni. – Részeg vagy!
- Hikk… – mondtam ki a végső szót, és vállára borultam, majd elaludtam…

*

Reggel hasogatott a fejem. Vagyis azt hittem, hogy mindjárt szétrobban. De kicsit elmúlt, mivel egy selymes hang kezdett szólogatni engem, és éreztem a puha bőrét az arcomon.
- James. Édesem. Kelj fel…
- Hm? Minek? – kérdeztem kótyagosan, és éreztem, hogy itt van előttem, így becsukott szemmel átkaroltam, majd magamhoz húztam. – Hány óra?
- Három.
- Akkor még ráérünk… hajnali háromkor minek keljek fel?
- Délután van, szívem… Kihagytad a reggelit, az ebédet…
- …meg a veled való felkelést – mondtam mosolyogva, és sikerült kinyitnom a szemem.

Lily már teljesen fitt volt, na meg már fel is öltözött.
- Na gyere te hétalvó! – Valahogy felhúzott, és én csak kómásan az ágy szélére ültem, miközben felborzoltam a hajam… Így már sokkal jobb!
Közben ő elkezdett öltöztetni. Lassan már egészen belejön… Majd egyszer, ha a feleségem lesz…
- Te miről álmodozol ennyire? – szakította félbe gondolatmenetem a ’feleségem’.
- Áh, semmiről. Mit szólsz ahhoz, hogy te öltöztetsz, én pedig vetkőztetlek?
- Jaj, állítsd le a perverz hajlamaidat – mondta nyugodtan és egy huncut mosollyal. – Egyébként is négy napig együtt leszünk…
- Azaz kettesben! – javítottam ki, mikor Sirius robogott be az ajtón, ezzel sikeresem megtörte a meghitt pillanatot…
- ’reggelt! – köszönt nagy vígan, és elkezdte dobálni a cuccait a ládájába.
- Hova készülsz? – kérdezte Lily homlokát összeráncolva.
- Csak összepakolok, hogy ne keljen reggel kapkodni… – Ez beteg! Összenéztünk Lilyvel, és elmosolyodtunk.
- Jól vagy, Sirius? – kérdezte barátnőm, akivel szerintem teljesen egyre gondoltunk, mivel a számból vette ki a szót…
- Prímán! Egyébként én Kate-hez megyek szünetre… Gondolom ti is együtt lesztek – mondta és perverzül vigyorgott… Inkább nem mondom meg Lilynek, hogy mit rejt ez a Sirius-féle vigyor… biztosan nekimenne az első kemény tárgynak!
- Igen – vágtam rá. Legalább Lily csak az enyém lesz…

A végén az egész délutánunkat (ami még megmaradt) pakolással töltöttük… Lily nem engedte, hogy egy pálcasuhintással összeszedjük a ruhákat, és szépen bedobáljuk a ládába! NEEM! Az én drága szerelmem azt találta ki, hogy egyesével pakoljuk be őket. Na ezt jól megkaptuk… Este pedig még elhúzott a könyvtárba, ahonnan (hála Merlinnek!) kidobott minket Cvikker néni, és kimentünk sétálni a parkba.