Kedves Lily!
Kérlek, közöld a te egyetlen Jameseddel, hogy mostantól Jamnek fogom hívni! Várj, nem is kell… megírom neki én magam! Hm… lesmároltad Siriust? Drága Lilym, te egyre cikisebb dolgokba keveredsz…
Örülök, hogy tetszik Jo neve, remélem a többieknek is. Bár Jamnek biztosan. Szerintem ő is szívesebben lenne Jo, mint Lekvár.
Közlöm veled, hogy Dan igenis helyesebb, mint Jam. Komolyan. Ha látnád te is ezt mondanád. Bár azt mondják, a szerelem vakká tesz… Egyébként meg mi az, hogy az önbizalmam ijesztően megnőtt? Ami igaz az igaz. Egyébként hízelgő, hogy szerinted is van esélyem Dannél. Ez most tényleg nagyon jól esett. Annyira izgulok! Sok minden történt azóta, hogy nem írtam (és ennek már lassan egy hónapja!). Szóval figyelj!
Sajnos Sandy Malcolmmal kapcsolatban igazad volt. MINDENT elkövetett, hogy megszerezze Dant. Tényleg mindent. Nem sorolom fel minden kis trükkjét, te is pontosan ismered. Beképzelt kis ribanc, a suli legmenőbb csaja, aki mindent megkap, amit akar. Hát álmodjon szépeket, mert Dant nem engedem megszerezni! Viszont a legdurvább próbálkozását megírom. Az egész történetet.
Nos, aznap anyáék bevittek a suliba, ráadásul jó korán, mert hamarabb mentek dolgozni. De ezt is megoldottam, felkaptam egy könyvet és magammal vittem. Fél órával a többiek előtt értem be, de hát tudod, Mr. Combs már 1 órával előttünk ott van, szóval nem volt gond. Egyszer csak (na jó már kezdtek szivárogni az emberek) lehuppant mellém Dan. Tudnod kell, hogy az utóbbi időben nagyon jó barátok lettünk. Mindig azt mondja, hogy én vagyok a legjobb barátja (egyelőre). Elkezdtünk dumálni, ahogy szoktunk. Mindig van miről beszélnünk, nagyon tájékozott és értelmes és… sorolhatnám. Már szinte mindenki bent volt az osztályban, amikor belibegett Sandy. Szupermini szoknyában volt és iszonyatosan durva kivágású felsőben. Mindenki tudta, hogy most akarja levadászni Danielt. Az említett ügyet sem vetett rá, csak beszélt tovább hozzám. És ekkor Sandy engem vett célba.
- Evans, hogy vannak a hülye nővéreid? Úgy tudom egyiknek sincs barátja… várj Muskátlinak van az a dagadt srác, ugye? De Lily biztos nem talált senkit a szanatóriumban. Tudod a hülye pasik általában rondák is. - Taktika: nem figyelek rá oda. Tehát csak ültem, és elmélyülten hallgattam (volna) Dant. Aki viszont most már nagyon is figyelte Sandyt. Szóval visszamenekültem a könyvemhez. A kis*…* felült a padra, természetesen ügyelve rá, hogy kivillanjon a tangája. Szívszerelmem erre elővette törikönyvét, de Malcolm kivette a kezéből és szemből, nyitott lábakkal az ölébe ült és megpróbálta megcsókolni. Körülnéztem és láttam, hogy az összes fiú a nyálát csorgatja. Tuti, hogy mind Daniel helyébe képzelte magát. Dan ránézett Sandyre és villámgyorsan felpattant. De az még mindig nem adta fel. Ismét felült a padra, a pulóverét megragadva magához rántotta Dant, majd a lábait átkulcsolta a derekán. Megint meg akarta csókolni - én már tudtam, hogy elveszett. Sandy a markába kaparintotta. - És valóban, Dan visszacsókolt. Azt hittem elbőgöm magam. Görcsösen szorítottam a könyvet, de nem segített. Nem bírtam levenni róluk a szemem, bármilyen szenvedés is volt látni őt annak a ribancnak a karmai közt. De mindez nem volt elég. Úgy nézett ki, hogy Daniel nem csak megcsókolja, ott helyben leteperi. Hányingerem volt, a csalódástól rendesen rosszul lettem. De még mindig nem végeztek. Dan fél kézzel elengedte Sandyt és lesöpörte a padról a cuccaimat. Világos volt a helyzet. Helyet csinál maguknak. A finomabb érzésűek kezdtek volna kiszivárogni, és én is felpattantam. De ekkor olyasmi történt, amire senki sem számított. Daniel egyetlen másodperc alatt ellökte magától Malcolmot, megragadta a pad végét, majd felemelte - és ezzel Sandy lecsúszott a földre, a szoknyája pedig az övéig felszakadt. Mindannyian döbbenten néztük Dant, valaki még be is kiabálta, hogy ’megvesztél, te pancser?’ Sandy rémülten összefogta a miniszoknyáját, és borzadva meredt Danielre.
- Ezt még megbánod, te szemét! - sziszegte pokoli hangon. De Dan csak mosolygott. Sandy elindult az ajtó felé (útközben mindent letarolt), de mielőtt kilépett volna az én Danielem, megállította.
- Sandy, édes! - hátborzongatóan mézesmázos volt a hangja. - Elmondanám, hogy Lily Evans tavaly megnyerte az Oxford szépe címet, mert ugye az olyan okos lányok, mint ő, természetesen odajárnak. De hát egy ilyen szellemi fogyatékos kislány, mint te, erről még biztos nem hallott. - Megfagyott a levegő. Nem sűrűn fordult elő, hogy valaki ennyire leégette a suli nagymenőjét. Aztán kirobbant a röhögés. Az osztályban, sőt az iskolában is, alig volt olyan ember, akinek nem tett keresztbe ez a kis liba. Mindenki örült, hogy végre egyszer ő is szívott. Miután Sandy tajtékozva kiviharzott a teremből, az egész osztály odament gratulálni Dannek, de ő csak az én tekintetemet kereste. Úgy tettem, mintha nem venném észre. Egész nap nem szóltunk egymáshoz (ami nem rajta múlt, ő próbálkozott). Amikor az utolsó óráról is kicsöngettek, sietve kimentem a suliból, ügyelve, hogy véletlenül se tudjon hazakísérni. De akárhogy ügyeskedtem, utolért.
- Haragszol rám? - kérdezte lihegve. Biztosan futott. Daniel McGee, az iskola legjobb pasija fut utánam. Hm…
- Nem. - válaszoltam olyan hidegen, hogy azon még én is meglepődtem.
- Akkor? - nem várt választ. - Nézd, tudom, hogy csalódtál bennem, amiért olyan khm… hevesen viselkedtem azzal a libával, de…
- Nem tehetsz róla. Biztos a hormonok. A helyedben minden srác ezt tette volna. Nem tudtál védekezni. Az a ribanc aljasul letámadott.
- De értsd meg, hogy nem ezért volt! Nem tudtam máshogy lerázni! Ahogy láttam, hogy nem akar rólam leszállni, nem volt jobb ötletem. Meg különben is…
- Különben is tomboltak a hormonaid.
- Nem. Különben is borzasztó dühös voltam a miatt, ahogyan veled beszélt. Bosszút akartam állni, és ez volt a legjobb módja.
- Igazad van. Még meg sem köszöntem, hogy elterelted rólam a figyelmet és jól megszívattad azt a kis…
- Egy kis ízelítőt adtam neki McGee - féle bosszúból.
- Egy KIS ízelítőt? Ha nálad ilyen az ízelítő, bele sem merek gondolni, milyen az igazi bosszú… - végre normális volt a hangom. Helyreállt a béke. Meggyőzött.
- Jaj ugyan hagyd már! - látszott rajta, hogy örül, hogy újra a régi vagyok.
- Ok. De hogyan hálálhatom meg a segítséged?
- Hát… - Két szót mondogattam magamban: egy randi egy randi egy randi. - Mondjuk egy kis puszi, hogy jól menjen a tanulás? - Uff. Végül is, kezdetnek nem is rossz!
- Rendben. - És adtam egy puszit az arcára. Ekkor értünk a házunkhoz. - Akár búcsúpuszinak is veheted. Szia! - Már a kapu kilincsén volt a kezem, amikor utánam szólt.
- Hannah várj! - Kíváncsian megfordultam. - Azt hiszem, hősies tettemért kicsit nagyobb ajándékot is kérhetek. - Reménykedően tekintett rám. Én is rá.
- Az attól függ… - töprengő arcot vágtam, de a szám sarkában mosoly bujkált. - Na jó, mond.
- Hát, mondjuk egy randi nem nagy kérés? - Azt hiszem, még soha életemben nem voltam ilyen boldog. A választ sejtheted…
- Azt hiszem nem. - Boldog mosoly terült szét az arcán. Azt hittem, ott helyben elolvadok. De kinyitottam a kaput bementem, majd visszafordultam. - Holnap találkozunk Dan. Szia!
- Rendben. Majd megbeszéljük a részleteket. Szia Hannah! - És a boldog mosoly nem nagyon akart leolvadni az arcunkról…
Bementem a házba. Anyáék rögtön megsejtették, hogy történt valami. Lehet, hogy a föld felett lebegtem… az elég feltűnő.
- Szia kicsim! Történt valami?
- Sziasztok! Semmi különös… - Tekintetem a mosogatóra tévedt. - Lecke után elmosogatok, jó? - Apa lecsapott rám.
- Te drogoztál? Vagy csak szimplán megőrültél…
- Úgy is mondhatjuk…
- Én mondom Emily, ez a lány szerelmes.
- Ugyan már Mike, lehet, hogy csak jó jegyet kapott.
- Azt elmondaná! - Leléptem mielőtt még engem is bevontak volna a pszichológiai vitába. Mondtam már, hogy milyen idegesítő, ha az ember szülei orvosok? Na persze ezt Te is tudod…
Hogy ne csak az áradozásomat kelljen hallgatnod (olvasnod), írok másról is. Túl vagyok a szóbeliken, szerintem egész jól sikerültek. Az egyik helyen végig áradozott rólam a tanár. Biztosra veszem, hogy tiszta vörös voltam… Már csak az ideiglenes listákra cárunk, valószínűleg jövő héten meglesznek. Amint tudok valamit, írok!
És, Ti hogy vagytok? Ha már ilyen hosszú levelet írtam Neked, elvárom a hasonló választ is.

Szeretettel: Hannah

U.i: Úgy döntöttem, túl fáradt vagyok az íráshoz. Légy szíves, mond meg Jamnek az új nevét. Meg azt is, hogy reménykedem, egyszer majd fel is veszi… Hiszen olyan szép, nem?


Kedves Hannah!
Annyira örülök a randinak! Olyan jó, hogy végre Te is megtaláltad a megfelelő pasit! Mert a szavaidból ítélve, akár lehet Ő az igazi… Szurkolok neked! Aztán mindent írj meg, mert már most majd megesz a kíváncsiság!
Mondhatom James nagyon örült az új nevének. Felvetette, hogy esetleg ő is ad neked egy nevet. Meg is próbálta. Úgy gondolta, a Hen megfelelő név számodra. A jól bevált módszerhez folyamodtam- ráuszítottam egy pár párnát. Hogy képzeli, hogy Tyúknak hívja az én kedvenc hugicámat, aki most pasizik be? Erre (megjegyzem jól játszva a sértődöttet), megjegyezte, hogy bezzeg Te hívhatod ŐT lekvárnak. Mikor azt mondtam igen, elkezdett csikizni. Ez is a Te hibád. Miattad fél órán keresztül nevetőgörcsöm volt. Nem mintha annyira zavart volna… Egyébként azt is mondta, hogy imád téged. Ironikusnak szánta, de tuti, hogy komolyan gondolta! Ugyanis elárulta magát: szerinte Te lennél a legjobb tanárpukkasztó a Roxfortban- de természetesen csak a Tekergők után. Szerintem teljesen egyformák vagytok, szóval nagyon jól megértenétek egymást.
Sirius viszont teljesen máshogy reagált: szabályos röhögőgörcsben fetrengett a kanapén, és közölte, hogy ennél jobbat még életében nem hallott. Le a kalappal előtted. Tehát jelentem, a két nagy Tekergő máris a szívébe fogadott. Már-már húgukként kezeltek…
Egyébként nem is kerülök olyan cikis helyzetekbe!! Na jó mondjuk ma is volt valami… de az nem ciki, csak kicsit durva.
Szóval. Bájitaltanon Lumpslucknak elég rossz kedve volt. Még velem is szemétkedett, pedig az még soha nem fordult elő. Jamesszel szépen dolgozgattunk egy főzeten, amikor odajött és leordította a fejem. Hogy már bennem se lehet bízni, meg én is elrontok mindent, meg ez is biztos Potter hatása, meg a fenébe a tiniszerelemmel, meg hasonlók. Aztán az üstre nézett, és azt mondta, kevés mandragórát tettem bele, de majd ő kijavítja, ha már én ilyen pancser vagyok. (Mindezt ordítva tette.) Az egész osztály dermedten figyelte. Fogadjunk, hogy egyre gondoltak: Lumpi nincs megelégedve a kis kedvencével, a tökéletes Evansszel? Hát nem volt. A mandragóráért nyúlt, de helyette thesztrálszőrt vett fel, és beledobta. Ha Jamesnek nincsenek ilyen fantasztikus reflexei, talán már nem élnék (vagy legalábbis egy szörnyetegre emlékeztetnék). Így csak a taláromra ment egy kicsi bájital. Lumpi is megúszta, Siriusnak hála, aki villámgyorsan pajzsot varázsolt elé. Tudd, hogy honnan veszem a szörny-arc dolgot: a taláromat, sőt a karomon a pulcsimat is „megette” a főzet. Valamint az a kis mennyiség, ami még azon is átrágta magát a bőrömet is leégette. Iszonyú volt. Szerencsére James ismét megmentett egy gyógyító varázsigével. Szóval a végén nem lett semmi komoly baj. Lumpsluck elnézést kért és az óra további részére elengedett minket. Elég zavartnak tűnt, végül is megértem, ha ez kitudódik -, és mivel a mardekárosokkal voltunk, tuti ki fog - fegyelmit is kaphat és akkor pápá Lumpi… Nem lenne olyan jó, mert egyébként kedvelem, de hát végül is, más is lehet ennyire jó tanár.
A ’Kinek a pasija helyesebb?’ témában egyezzünk meg: Daniel és James állnak holtversenyben az 1.helyen. Remélem így megfelel. De a dobogó többi helyéről még nyithatunk vitát…
Képzeld, Anne és Tom végre összejöttek! A Tekergők annyira megkönnyebbültek, hogy nem győzték hangoztatni, hogy végre. Ezt énekelgették, meg táncoltak is rá, miközben Anne, Tom és én dőltünk a röhögéstől. De komolyan, ha láttad volna… Néha elgondolkozom mennyi idős is James… akkor kb. 5-nek tűnt, Siriusszal, Peterrel és Remusszal együtt. De várj csak! Készült róluk kép, majd küldök belőle!
Bízom benne, hogy meg vagy elégedve a levél hosszával, de én is hulla vagyok, szóval mennem kell.

Ölel: Lily

U.i: Most semmi, csak eddig mindig írtam ide valamit, gondoltam most se maradjon el…