Anne, Sirius, Remus és Peter egy-egy könyv fölé görnyedve tanultak, míg Lily Jamesszel bajlódott.
- Az isten szerelmére James! Jegyezd már meg végre! Az ehvaz azt jelenti, együttműködés! Nem pedig…
- Hagyjuk a fenébe! Utálom a rúnaismeretet, és gyatra is vagyok belőle. Biztos recept a bukáshoz – morogta a fiú.
- Hát jó, nekem mindegy. De ezt most úgy mondtad, mintha én tehetnék róla! – csapta be sértődötten a könyvet Lily.
- Mert te is tehetsz róla – emelte fel a fejét Sirius. – James csak azért vette fel a rúnatant, mert te is oda jártál – az említett egyetértően bólogatott.
- De látjátok, megér… - kezdte volna, de Lily villámló szemekkel támadt Siriusra.
- Tavaly akkor is leadhatta volna! Minek tartotta meg pont a RAVASZ-évre?
- Drága Evans. Számolj csak egy kicsit vissza! Hatodik végén te még véletlenül sem jártál volna a mi Ágasunkkal. Ha már akkor beadod a derekad, megmented őt ettől a szenvedéstől – vágott vissza Sirius.
- Szóval már ez is az én hibám? Mégis mit ké…
- Hé, álljatok már le! Az utóbbi időben végre abbahagytátok az örökös veszekedést! Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nem hiányzott! – kiáltotta James, mire a többiek helyeslően hümmögtek. – Tudom, hogy a vizsgák miatt idegesek vagytok, de ezzel mind így vagyunk, szóval kérlek, fejezzétek be!
- Ok – mondta Tapmancs.
- Rendben – pislogott bocsánatkérően Lily.
- Akkor ezt megbeszéltük – bólintott Ágas. – Talán átérhetnénk az átváltoztatástanra – fordult Lily felé. Az már nyitotta is a könyvet.
- Akkor mondjuk… mesélj nekem az animágiáról!
A Tekergők vigyorogva összenéztek.
- Azt hiszem, ez tanulás nélkül is menni fog. Kivételesen figyeltem azokon az órákon. És ha én egyszer figyelek… Inkább mást – felelte James.
- Nekem mára elment a kedvem a tanulástól – ásított Sirius.
- Nekünk is, de ha nem tanulsz, legalább maradj csendben. Tízedjére olvasom el ezt a bekezdést és az egészből semmit nem értek – szólalt meg Remus. A vele szemben ülő Peter ekkor hortyogva az ülőpárnák közé zuhant. De még erre sem ébredt fel. – De, talán neki van igaza. Én most felviszem Féregfarkot. És, ahogy magamat ismerem, vissza se jövök. Te nem jössz Sirius?
- Nem még maradok. Aludni sincs kedvem.
- Akkor jó éjt! – azzal Lupin a lépcső felé lebegtette Petert.
Egy ideig csak a könyvlapok sercegése hallatszott a klubhelyiségben. Aztán Sirius félálomban bájitaltan recepteket kezdett el motyogni. Jamesék megelégelték és hozzávágtak egy-egy párnát.
- Hé, ne már! Olyan szépet álmodtam – zsörtölődött a sértett.
Erre a másik három kuncogni kezdett.
- Mit álmodtál, Sirius? – kérdezte nevetve Anne. – Lumpsluckkal főzőcskéztél a pincében?
- Haha, nagyon vicces. Honnan veszed?

- Hát mondjuk, mert különféle recepteket mormogtál álmodban – mondta James. – Ez van haver, biztos a korral jár.
-Hú, de humoros.
A két lány és James tovább tanult, de Tapmancs céltalanul bámult a levegőbe. Aztán kinyílt a portréajtó és belépett rajta valaki.
- Aszta, Ágas! Odanézz!
- Nem ér rá – válaszolt Lily. Aztán Jameshez fordult. - Ha fel mersz nézni, tuti szakítok veled. Vagy, ami még rosszabb, soha többé nem segítek a háziban.
- Vitatkozhatnánk, hogy melyik a rosszabb… Egyébként nem is állt szándékomban! – fortyogott a megszólított. – De ha már nem nézhetek oda, leírnád, hogy mit látsz Tapi?
- Középmagas, hosszú, hullámos, barna hajú, 14 év körüli lány. Istenem, ki ez a bátor szívű kis tündérke, és hogy-hogy eddig nem láttam?
- Úgy érted, ki ez a griffendéles liba, akit eddig még nem vettél észre és nem próbáltad lefektetni? – kérdezte fel sem pillantva Lily. De a fiú nem figyelt rá.
- Te, Lily! Ennek a csajnak pont olyan szeme van, mint neked!
- Heh? – kérdezett vissza a lány, mire Sirius James felé fordult.
- Mily értelmes válasz szíved hölgyétől Ágas.
- Igazad van Tapmancs – tekintetük Lilyre vándorolt, aki döbbenten nézte a feléjük tartó lányt. – Szerinted mi baja van?
- Hannah? – kérdezte hitetlenkedve Lily.
A két fiú döbbenten nézett össze.
- A húga Hannah-ra gondol? – Lily a lány nyakába vetette magát.
- Azt hiszem igen Sirius! – válaszolt vigyorogva James. – Itt van a kis sógornőm!
Lily időközben elengedte húgát és a többiek felé fordult.
- Ő itt a húgom, Hannah Evans.
- Rájöttünk – morogta Sirius, mire Lily egy szúrós pillantással jutalmazta.
- Hannah, ő itt…
- Hagyd csak Lily, szeretném inkább kitalálni – először Anne felé fordult. – Te vagy Anne Dore, ha nem tévedek – a lány bólintott.
- Szia Hannah! Örülök, hogy megismerhetlek. Lily már annyit mesélt rólad! – Hannah elmosolyodott. Siriushoz fordult.
- Te vagy Sirius Black. Szia!
- Szia tündérke! – ismételten szúrós pillantás Lilytől. Hannah felnevetett. Aztán Jamesre nézett és megcsillant a szeme.
- Szia Jam! – és csibészes mosollyal összekócolta a fiú haját. Erre James lerántotta maga mellé a kanapéra és csikizni kezdte.
- Azt hiszem, ők jól meglesznek – mosolygott Anne.
- Hát eléggé úgy néz ki – felelte Lily.
- A francba Jam… hagyd már abba! – kérte Hannah.
- Előbb tanuld meg a nevem!
- Jaj ne már… légyszi Jam… James!
- Na így már mindjárt más – James elégedetten hátradőlt, Hannah pedig befészkelte magát leülő nővére mellé és vállára hajtva fejét, kipihente a támadást. Lily már kezdte volna faggatni, mikor észrevették, hogy elaludt.
- Öhm, Lily! – suttogta Sirius. – Mit csináljunk vele?
- Az biztos, hogy itt nem maradhat – töprengett a lány. – Felvihetnénk a szobánkba, de akkor is többen látnák a kelleténél. Mert Biztos, hogy Dumbledore nem akar körülötte felhajtást. Gondolom, azért hagyta ezt ránk, mert bízik a kastélyismeretetekben – fordult a két Tekergő felé.
- Vigyük a Szükség Szobájába – javasolta James. – De ez neked is eszedbe juthatott volna – vigyorodott el. – Pont úgy ismered, mint én – Lily elvörösödött.
- Mindegy. Valaki vegye fel és hozza.
- Majd én – ajánlotta Sirius. A lány ránézett, és szinte rémülten suttogta.
- Inkább James – az bólintott és felnyalábolta Hannah-t.
Elindultak a szoba felé. Hannah épp akkor ébredt fel, mikor a folyosó végére értek. Egy ideig még úgy tett, mintha aludna, de a Szükség Szobája előtt kinyitotta szemét és a kísérőire nézett.
- Csinálhatom én? – kérdezte.
- Mármint mit? – nézett rá értetlenül Sirius.
- A járkálást. Meg, hogy milyen legyen a szoba.
- De ahhoz… - ellenkezett Lily, de húga közbeszólt.
- Így legalább meglátom, hogy tényleg tudok-e varázsolni – mind értetlenül néztek rá, de csak legyintett, kiugrott James kezei közül, és erősen koncentrálva háromszor elment a fal előtt. Azon a harmadik kör után egy ajtó jelent meg. Alig bírta ki, hogy ne sikítson örömében. A tudat, hogy KÉPES varázsolni, elfeledtette vele a pár órája történteket. De ez sem tarthatott sokáig. Ott bent el kell mondania mindent. Elkomorodott és benyitott. Anne és James követte, de Sirius intett Lilynek, hogy beszélni akar vele. A lány becsukta az ajtót és Kíváncsian ránézett.
- Remélem fontos dologról van szó. A húgom mellett lenne a helyem.
- Nekem fontos – amaz beleegyezően bólintott. – Figyelj, mi volt az a furcsa tekintet, meg, hogy nem engedted, hogy én vigyem a húgodat?
- Jaj Sirius, tudod, te…
- Várj, hagyd csak. Tudom már. A megjegyzésem miatt. Amikor Hannah megjelent és ki tündérnek hívtam. Nézd Lily. Lehet, hogy te azt hiszed, egy perverz, pedofil, szexmániás idióta vagyok, de ha ezt gondolod, nincs igazad. Még soha életemben nem feküdtem le 16-nál fiatalabb lánnyal. Egy az, hogy akárhogy is gondoltad, 16 éves koromban voltam először úgy lánnyal és ő is 16 volt. A húgodat azért hívtam tündérnek, mert az is. Egy védtelen kis tündér, akit még nem érintett meg az élet szörnyű oldala. Egy olyan bimbó, amiből hamarosan gyönyörű virág, lesz, de addig nem érdemes leszakítani. Aki megteszi, annak nincs egy csöppnyi józan esze sem. Azon kívül – enyhén elmosolyodott – Hannah az én húgom is. Ugyanis ha Ágas barátom egyszer elvesz feleségül, amit garantálok, hogy meg fog tenni – Lily elpirult-, akkor Hannah a húga lesz. És, mivel James az én egyetlen általam elismert testvérem, az ő hugicája az enyém is lesz. És hidd el, bármi oka is van annak, hogy idejött, segítek megoldani – Lily megölelte a fiút.
- Bocsáss meg nekem. Fogalmam sem volt, hogy neked vannak ilyen… ilyen mélyebb rétegeid is – Tamancs elvigyorodott.
- Szóval olyan vagyok, mint a hagyma?
- Mi?
- A nyáron belógtunk Ágassal egy mugli moziba. Valami szelíd zöld trollról szólt, nem nagyon értettem… de halálra röhögtük magunkat rajta Jamesszel.
- Uramisten Sirius, félelmetes, hogy miket műveltek – ezt már a szobába lépve mondta.
- Mi a félelmetes? – kérdezte a tűznél üldögélve az emlegetett. – És mit csináltatok eddig?
- Nem kötjük az orrodra… - válaszolta Lily.
- … és volt egy kis megbeszélnivalónk – fejezte be Sirius.
James gyanakodva nézte őket, de aztán megrázta a fejét és Hannah felé fordult.
- Na, most már mind itt vagyunk. Mesélj!
- Egy kicsit várjatok. Összeszedem magam. Addig olvassátok el ezt. A történet itt kezdődik – azzal elővette a megkezdett levelet a farzsebéből.
- De édes – olyan aranyos – ez jó, majd kipróbálom – pancser, mi van, ha betörik az ablak? – Lily – Anne – James- Sirius.
- Ha kivégeztetek annak a szemétnek az ajnározásával, akkor kezdeném – szólalt meg Hannah.
- Kíváncsian várjuk.
- Szóval. Daniel – kicsit összerázkódott, mire Sirius egy takarót terített a vállára – ma este is megdobta az ablakomat. Szokás szerint a fellegekben járva másztam le hozzá. Beszélgettünk és annyira tökéletes volt az egész, annyira boldog voltam… Aztán egyszer csak meghallottam a hangját – szóról szóra elismételte, amit a fiú mondott. – Pedig nem beszélhetett! Most így azt hiszem, hogy olvastam a gondolataiban – fáradtan kisepert egy tincset az arcából. – De nem tudom, mihez kezdjek! Amiket gondolt… szeret… de eleinte meg akart öletni, vagy legalábbis közrejátszott… csak azért játszotta a szerelmest, hogy magához édesgessen… de most, mintha tényleg szeretne… mit tegyek? Talán megérdemli… de mi van, ha már az Azkabanban csücsül? Ez az egész annyira bonyolult… - elhárította a két lány vigasztaló mozdulatát. – Furcsa volt. Ösztönszerűen cselekedtem. Eszembe jutotta hop-hálózat a Roxfort és a házunk között. Tudtam, hogy nem lennék képes használni, hiszen nem vagyok boszorkány*, de abban a pillanatban az nem érdekelt. És sikerült… és se én, se Dumbledore nem tudja, hogyan történhetett mindez. Ezért ma megkérdez pár embert, és holnap reggel beszélünk. Ja, és egy ideig itt maradok – nővére szólásra nyitotta a száját, de Hannah elmosolyodott és ránézett. – A professzor értesítette anyáékat. Nyugi.
- Ezek után azt gondolom, mi mind segítünk neked, amíg itt vagy… - kezdte James.
- … és engedelmeddel utána is kitartunk melletted – folytatta Sirius. – Mert, mint Lilnek már kifejtettem, James a bátyád lesz, ha elveszi Lilyt. James pedig az én testvérem, szóval az ő húga az én húgom is. Anne pedig egyke, szóval boldogan bevállal téged a hugicájának – Anne mosolyogva bólintott. – Elfogadsz minket vadonatúj testvéreidnek? Bocs Lily…
Hannah viharos boldogsággal megölelte őket.
- Már hogyne fogadnék el három, illetve négy ilyen fantasztikus embert testvéremként?
- Hát akkor, üdv a Roxfortban, hugi!

*Megj.: Ez teljes mértékben az én feltételezésem. Igazából nem tudom, a J.K.Rowling által teremtett világban hogyan történik, de most a történet megkívánta ezt a kitételt. De ha belegondolunk, hogy esetleges varázsgyűlölő mugli rokonok (mint Petunia) bosszút akarnak állni a varázslókon valamiért, ésszerű dolog a hop-por használatot a mágiával bíró emberekre korlátozni, nehogy bármi bajt okozzon mágikus helyeken. Végül is csak annyi, hogy a bosszúálló bemegy a gyűlölt rokon házába, használja a port, és hatalmas hülyeséget csinál, amivel akár a saját vesztét is okozhatja. Még egyszer mondom, ez csak az én teóriám, és csak a történet miatt találtam ki.