Nem aludtam. Egyszerűen képtelen voltam egy pillanatra is becsukni a szemem, és hagyni, hogy az álommanó elvigyen messzi földekre, ahol minden békés. Békés… Itt miért nincs béke? Miért nem lehetek újra boldog Lilyvel? És miért nem lehet minden olyan, amilyen volt? Ez a sok miért megőrjít!

Csak forgolódtam az ágyban, és gondolkodtam. Nem tudtam elzavarni a sok kérdést, amire nincs válasz… vagyis nekem nincs… egyszerűen nem kapom meg rá, bárhogyan is töröm a fejem! Minek van ez az izé a nyakamon, ha üres?! Már a saját hibáim is felbosszantanak…

De biztosan ezért is engem lehet okolni… mármint, hogy idáig jutottunk. ÉN kezdtem el hisztizni, és ÉN utasítottam vissza… de foghatnám anyáékra is! Mivel anya miatt oviskodtam, és anya miatt kellett ellenállnom Lilynek! Áh, nem vádolhatok meg senkit… de még mindig jobb abban a tudatban élni, hogy miatta, és nem miattam!

De mégis valahogy biztosan helyre lehetne hozni, csak tudnám, hogyan! Hisz’ tegnap végre érezhettem, hogy az enyém… talán, ha Sirius nem jön be, akkor minden rendbejött volna! TALÁN! De megint csak talán, meg ha…

Héhé! Hol van az az optimista James? Teljesen kikészít a sok szerelem! Én akkor is megmutatom, és akkor is meglátja majd mindenki, hogy milyen erős vagyok!

Különben is… nem is aludtam, és mégis olyan fitten érzem magam. Bár az új nővérke mondta, hogy a lötty ébren tart. Vagyis valószínűleg… Meg kellene látogatnom Poppy nénit! Egy infarktus után jól jönne neki a friss virág! Bár lehet, hogy mégsem kellene zavarni szegénykét… na mindegy! Szeretek örömöt okozni neki, és biztosan nem kap újabb szívinfarktust miattam!

Tervek a mai napra:
- Poppy nénit meglátogatni reggeli előtt
- reggeli
- beszélni Siriusszal
- beszélni Lilyvel
- dupla bájitaltan
- LLG, amit mellőzni lehet, azaz nekem lyukas óra
- ebédszünet
- lyukas óra helyett könyvtárba menni
- Gyógynövénytan fél háromkor
- kirúgatni magamat Cvikker nénivel (meggondolandó)
- beszélni Lilyvel
- Szükség szobájában tölteni az estét Lilyvel…

A legutolsó terv talán mégsem fog megtörténni… vegyük úgy, hogy minden Lilyn múlik! És ha valamin Lilyn múlik, az biztosan nem úgy lesz, ahogy én akarom… de a remény hal meg utoljára!

Miközben a fejemben megírtam eme hosszú listát, levittek a lábaim a klubhelyiségbe, és elfoglaltam a kedvenc kanapémat. Így hajnaltájt furcsa módon, senki sincs itt… de jobb is így! Na jó… nem tagadom, örülnék egy Lilynek, vagy csak simán egy olyan embernek, aki mindenre tudja a választ…! Nem, NEM Dumbledore-ra gondoltam, mert ő mindig akkor jelenik meg, ha jó napom van, és rossz hírekkel szolgál… tehát olyankor a jó napomnak ANNYI! És most semmi szükségem egy felesleges hírre…

Lehet, hogy neki kellene esni egy bájitalmagolásnak, de most valamiért teli van a fejem minden zagyvasággal: például, hogy Sirius csak mérgében mondta azt, hogy Lily játszik velem! De mégis azon filóztam, hogy rosszul esett, ahogy szinte könyörgött Lilynek, hogy engedjen el! Csak nem tudom miért… egyszerűen nem tudok rájönni!

Honnan veszi, hogy ÉN akarom, hogy elengedjen? Nyugi… nyugi… mély levegő be… szaggatottan ki… ez mindig segít! Nem fogom felhúzni magam korán reggel! Mindenesetre jobb lesz, ha az elméleti listáról kihúzom a Siriusszal való beszélgetést. Mindkettőnknek könnyebb lenne…

- ’reggelt! – JÉZUS!

Akkorát ugrottam ijedtemben, hogy azt is elfelejtettem abban a századmásodpercben, hogy fiú vagyok-e, vagy lány… most már kezdek megnyugodni, és azt hiszem, hogy fiú vagyok…

Az illető, aki a frászt hozta rám, csilingelve nevetni kezdett. Hát ez nagyon vicces! Még én is szívrohamot kapok, akárcsak Poppy néni… még csak az hiányozna, hogy a gyengélkedőn egymás mellett legyenek a betegágyaink…
- Neked is, Lily! – A felismerés némi örömmel töltött el, mégis eszembe jutott az, hogy min tanakodtam eddig.
- Hogy aludtál? – kérdezte nyújtózkodva, majd helyet foglalt mellettem a kanapén.
- Hát… – Nem tudtam eldönteni, hogy megmondjam-e neki, mert ha igen, akkor biztosan rákérdez, és akkor elő kell hoznom a témát.
- Keveset, igaz? – Bólintottam. – Én is.
- Miért? – Már meg is könnyítette a dolgomat…
- Mert gondolkodtam… – Nem tudom, hogy vagytok vele, de szerintem semmi jó nem sülhet ki abból, ha egy lány nem alszik azért, mert a gondolatai nem hagyják. – … és lehet, hogy azt hiszed, én játszok veled, de ez nem igaz. Nem tudom, honnan vette Sirius, de azt tudom, hogy… – Felemelte a fejem és szemembe nézett. –… hogy nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Akkor tiszta vizet öntünk a pohárba? – kérdeztem.
Lily vékonyka szemöldöke felszökkent, és meghökkenve nézett rám.
- Igen, de te honnan tudsz mugliközmondásokat?
- Hm… – kezdtem vigyorogva. – Sok meglepetést tartogatok a tarsolyomban. – Hozzátettem még egy apró kacsintást, mire megint elnevette magát.

Imádom, ha így kezdődik a reggelem. És remélem, hogy ilyen jól is fejeződik… (főleg, ha az elméleti listám szerint történik minden!)

Lily válaszra sem méltatott, csak államnál fogva magához húzott és megcsókolt. Édes a kibékülés…

*

Miután a diákok is feleszméltek, és sikerült mindenkinek fellocsolnia magát, elmentünk reggelizni. Vagyis én nem… én meglátogattam az én drága Poppymat. És felvilágosított, mennyire szeret engem!
- POTTER! HÚZZON A NE MONDJAM HOVA! Könyörgöm, tűnjön innen, a reggelem így is rosszul kezdődött… – Vettem észre.
- De csak egy csokor friss virágot hoztam magának – mondtam ártatlanul.
- És gondolom, mikor elmegy felrobban, vagy méhek hada támad rám…
- Kikérem magamnak! Semmi rossz szándék nem vezet! – mentegetőztem. Pedig igazam van! Mikor bántottam én egy nőt? (Bella nem nő, tehát még mindig úgy van, ahogy én mondom.)
- Nos, akkor nem bánom… – adta meg magát. Melyik nő tud nekem ellen állni?

Így letettem a virágot, és további szép napot kívántam. Poppy néni valami olyasmit sutyorgott, hogy „Hát mégis megváltozott?” Szegénykém eléggé elérzékenyült. Vettem egy pillantást Watsonra, aki eléggé kómás pofát vágott, de ez is örömmel töltött el.

De álljon meg a menet! Úgy ismertek ti engem, mint aki csak úgy jót tesz, és a csínytevés elmarad? Ugyan már! Amint kiléptem az ajtón, Pomfrey eszeveszett visításba kezdett… pedig csak víz spriccelt ki a virágokból! Lehet, hogy mégis a húsevő növény technikát kellett volna bevetnem? Most már késő… majd legközelebb…

Így a látogatás után, óriási vigyorral a képemen igyekeztem reggelizni. Már csak Lily maradt, de ő sem evett, csak szimplán egy vaskos könyvet bújt… mint általában…
Így elvettem egy kiflit, ami már a számban táncikált már, és lehuppantam barátnőm mellé. Az én drága virágszálam meg ijedtében becsapta a könyvét, és hátradobta. Méghozzá úgy, hogy ezzel sikeresen fejbe vágott egy hollóhátast…
Hehe. Egy-egy. Reggel ő hozta rám a frászt, most meg én rá. Csakhogy én nem okoztam közbalesetet.
- Mehetsz a… – kezdte, de Galagonya néni jelent meg teljes hétköznapi pompában.
- De Miss. Evans! Nem elég, hogy mások testi épségét veszélyezteti, még a nyelvére sem vigyáz?! És így mutat példát a fiatalabbik nemzedéknek?! – háborgott a vén csirke.
- Khm. Én nem vagyok fiatalabb nála – szóltam közbe.
- Tíz pont a Griffendéltől a szemtelensége miatt, Mr. Potter! – rótt le a professzor. – És tíz Miss. Evans miatt! – tette hozzá, és elviharzott.
Lily lesújtó pillantást vetett rám, én meg fülig érő vigyorral viszonoztam. Ezt a tíz pontot majd visszaszerzem a kviddicskupa megnyerésével… Lily meg Lumpin keresztül… Hol itt a probléma?!

Lilykém felnyalábolta a könyvét, én meg egy falat kiflivel a számban követtem. Sikerült lenyelnem, mikor kiértünk az előcsarnokba, és hátulról átöleltem.
- Szeretlek – súgtam a fülébe, és láttam, hogy pirul… Megfelelő hatás elérve…

*

Bájitaltan

Lumpi órája nem is olyan unalmas… hála az égnek, Watson még mindig a gyengélkedőn pihen, Lily mellé odaköltözött egy exem (ami lehet, hogy nem is olyan jó!), én meg maradtam emellett a szőke liba mellett.

Fohászkodás következik James Potter jóvoltából:
Ó, édes Merlin, könyörgöm, tégy velem bármit, csak vidd innen ezt az üresfejű csitrit, és kímélj meg a további szörnyűségektől! Megértem, hogy szeretsz bonyodalmakat okozni a nagyvilágban, de nem tudnál kivételezni velem, most az egyszer? Mondjuk most valaki mást boldogíts! Ne mindig engem… Ámen.

*

Így röviden, LLG-t kihagytam, ebédszüneten semmi említésre méltó nem történt, csak Sirius lefejelte a paradicsomlevest… én mondtam neki, hogy aludja ki magát, és ne Kate-tel… khm… ezen kívül, beültünk könyvtárba Lilyvel, és az új mungós kisasszonnyal összefutottunk. Egy halom könyvet nyitva hagyott, és nem értem, minek neki a Százfűlé-főzet

A gyógynövénytant is sikerült átvészelni, és most Lilyvel kaparjuk a leckét… azaz ő kaparja, én nem… mivel én őt nézem. És lám-lám nem is csodálkozom, hogy húsz perc után megkérdezi:
- Mit bámulsz?
- Inkább kit… – javítottam ki.
- Ezt magam is tudom! És miért?
- Nem nézhetem a szerelmemet, aki a világon a legszebb teremtés? – Imádom mikor Lily elpirul a megjegyzéseimtől. Olyan aranyos így!

Szerintetek megkérdezzem az esti tervem?

- Őőő… Lil… kérdezhetek valamit?
- Persze! – mondta, és elmosolyodott, amint meglátta, milyen bizonytalan vagyok. Nők…
- Őőő… nincs kedved a Szükség Szobájában tölteni az estét?

A reakció csak egy mosoly volt, aztán meg egy hirtelen mozdulattal karon ragadott, és pár perccel később egy tökéletes szobában töltöttünk egy tökéletes éjszakát…