Lily! Te teljesen megbuggyantál?! Mégis miért szakítottál Jamesszel? Lehet, hogy te nem nagyon jöttél rá (sőt ezek után biztos), de őt neked szánta az ég! Titeket egymásnak teremtettek!
Most vagy viccelsz, vagy megőrültél, vagy csak bosszúból meg akarsz ölni. Nem tudom, mit ettél vagy, mit ittál az írás alatt, de… Te meg vagy őrülve! MAGYARÁZATOT KÖVETELEK!!!

Hannah

Kedves James!
Nem tudom, mi ez az egész. Legszívesebben odarohannék, és jól megráznám Lilyt. Itthon kábé ezt művelem – Lily nélkül -, de a kedvedért most lehiggadok egy kicsit.
Lily azt írta, szakított veled. Ez most komoly? Vagy csak rajtam akartok bosszút állni? Nem akartalak megbántani titeket!
Remélem, ez az egész tényleg csak egy vicc, vagy egy bosszúhadjárat. De, ha mégsem… akkor kérlek, mond el, hogy miért? Annak ellenére kérem ezt, hogy pontosan tudom, mi… de mindegy is.
Csak ennyit szerettem volna, bátyus.

Szeretettel: húgod, Hannah

Drága Lily!
Vannak pillanatok, mikor elátkozom a varázslóvilágot, amiért elvette tőlem és a – hogy is mondjátok? – mugli társadalomtól az én csodálatos és tehetséges kislányomat.
Tegnap óta csak ilyen pillanataim vannak. Visszasírom az átlagos Lilykémet, aki már nyolc évesen pszichológus akart lenni. Istenem, bár az lehetnél! Hiszen képzettség nélkül is kitűnően csinálod.
Nos, hogy a lényegre térjek, Hannah tegnap legurult a lépcsőn.
Semmi aggodalom, várd ki a végét!
Miután fél órán át győzködtük, végre hajlandó volt lejönni ebédelni. Vagyis jelezte, hogy hajlandó, mert erőtlen kiáltást (elszokott a beszédtől. A két szó – Nem érdekel. – nem túl gyakori kimondása nem sokat segített. ) hallottunk az emeletről, ami főleg a ’Megyek’- re hasonlított.
Közvetlenül utána Petunia kinyitotta a konyhaablakot, amin Joan suhant be, és a ház belseje felé szállt. Petunia sikoltozva megragadta a seprűt és utána rohant.
- Meg kell akadályoznom, hogy ez a denevér összetörje a vadiúj porcelánjaimat!
Apa arcizmaival küszködve megkérdezte:
- Kicsim, fehér denevér?
Petunia megtorpant az ajtóban és értetlenkedve visszanézett.
- Egyértelmű, hogy albínó, nem?
Amint kifutott, apád az asztalt verte nevettében.
Nem tudom, mi ezen a vicces. Petty sosem volt jó biológiából.
Mi már csak a hatalmas koppanást hallottuk.
Petunia később elmesélte, hogy a bagoly (így utólag már az) a galéria túlsó végén pottyantotta Hannah kezébe a levelet. Aztán, a hangokból ítélve berepült a húgod szobájába.
(Mikor megkérdeztem tőle, nem zavarja-e, hogy mindenki látja a kupit a szobájában, ha állandóan nyitva hagyja az ajtót, azt felelte: „Nem érdekel.” Jellemző.)
Hannah elindult a lépcső felé és közben unottan olvasgatta a levelet. Petty szerint akkor érte el a lépcsőt, mikor a végére ért.
Megtorpant. A szeme elkerekedett és felkiáltott.
- Micsoda?! Ez teljesen megőrült?!
Le akart rohanni a lépcsőn, de túl nagyot lépett, megcsúszott az egyik fok szélén, és legurult.
Amikor aggódva odarohantunk hozzá, ránk mordult(!), hogy semmiség, csak pár karcolás. Aztán magába lapátolt egy csomó(!) ételt és felrohant a szobájába.
Evés közben olyanokat motyogott, hogy „biztos csak viccel” meg „Ha tényleg, akkor elment az esze”. Amikor tele szájjal csinálta, bocsánatot kért(!).
Hétvége lévén csak ül az ablak előtt és az eget fürkészi, vagy fel-alá járkál és dühösen motyorászik. Sajnos néha még rátör a búskomorság. Nem olyan mély, mint eddig, de olyankor borzasztóan néz ki, és csak sír és sír…
De most már MINDEN érdekli!
Nem tudom, mit írtál neki – azt elmondta, hogy tőled jött e levél – de használt!
Az egész család nevében köszönöm! Nem is tudod, mennyit segítettél!

Szeretettel ölel: Anyu

(Cseppet sem) kedves Hannah!
Nem, nem őrültem meg, csak a szívem szerint cselekedtem.
Szerintem tévedsz. James és én nem illünk össze. Számomra nem ő az igazi. Hanem… Sirius.
Annak ellenére, hogy megint bunkó voltál, elmondom, hogyan alakult így.
Amióta Jamesszel jártam, egyre többet voltam a Tekergőkkel. Tulajdonképpen a ’Tekergők’, mint fogalom, megszűnt, mikor összejöttünk. Már csak a nagy csapat Voltunk. Tom, Anne a fiúk és én.
Rengeteget lógtunk együtt. Volt időm megismerni Siriust, és rá kellett jönnöm, hogy félreismertem. A csajozási szokásait figyelmen kívül hagyva nagyon is rendes srác. És eszméletlenül jóképű.
Hihi! Itt beleszusszantott a nyakamba! Olyan ééédes!
Először azt vettem észre, hogy zavar, ha nem velünk, hanem a rajongóival lóg. Aztán féltékeny lettem, ha más lánnyal láttam. Hirtelen arcpirító álmaim lettek vele kapcsolatban.
Egy nap hamarabb ért véget a számmisztika órám.
Lementem a tópartra, hogy ott várjam meg a többieket, akik más órákra járnak.
Míg a Tekergők törzshelye a tölgyfa alatt volt, közös helyünk egy szomorúfűz lombja alatt van, ami egy benyúló földnyelven helyezkedik el. Az ágak miatt egyáltalán nem lehet belátni a fa alá. Mi viszont mindig mindent látunk.
Meglepetésemre ott találtam Siriust, begipszelt kézzel.
- Hát te? Nem, hogy LLG - d van? – kérdeztem.
- Rám támadt egy hippogriff – mutatta fel a kezét.
- Értem.
Letelepedtem mellé. Csendesen beszélgettünk, amikor hirtelen rám zuhant a fáról egy hatalmas, szőrös hernyó.
Felsikítottam.
- Hé, nyugi! – mondta vigyorogva Sirius és virággá változtatta a hernyót.
A virágot a fülem mögé rakta. Érintésétől megborzongtam.
Mélyen a szemébe néztem. Aztán egyszerűen lesmároltam. Mikor nagy nehezen abbahagytuk, bevallotta, hogy régóta szeret, csak James miatt nem merte elmondani.
Még aznap szakítottam Jamesszel.
Szeretnénk a barátai maradni, de annyira meggyűlölt minket, hogy félek, soha többé nem áll velünk szóba. Nem értem, miért.
Engem ez nem nagyon zavar, csak Siriust sajnálom.
Csak ketten maradtunk. Anne és Tom ugyanúgy utálnak minket, és James pátját fogják. Peter és Remus szintén.
Miért nem értenek meg?
James se jobb! Nagyon csúnyán megátkozta Siriust. Alig tudtam begyógyítani a sebeit. Mert ugye Madam Pomfreyhoz menni nem akart, ’nehogy Ágas bajba kerüljön!’. Bláh.
De nem baj. Mindennél jobban szeretem, és más nem is érdekel.

Szeretettel: ♥Lily♥

U.i: Remélem, rád számíthatunk…



Drága hugicám!
Igen, Lily szakított velem.
A környezetemből talán te vagy az egyetlen, aki megérti, átérzi, hogy milyen nehéz ezt leírni. Hiszen igazán még fel sem fogtam…
Tudod még el is viselném mindezt. Túlélném, megpróbálnék a szívemben tátongó űrrel együtt élni. De így, hogy a legjobb barátomért hagyott el… Két űr már túl sok nekem.
Valahogy le kell vezetnem a felgyülemlett feszültséget, és ezt mostanában átkozódással teszem.
Azért mertem így belevágni a dolog közepébe, mert úgy tudom, Lilytől már értesültél a részletekről.
Amikor „feladta” a levelet, összefutottunk. A bagolyházban. Blackkel volt. Egymást átkarolva jöttek velem szemben. Esküszöm, ha Anyu szülinapi ajándéka nem lett volna akkora, rögtön megölöm őket. Mindkettőt.
De ezek csak a következmények. Szeretném, ha ismernéd a történetet az én szempontomból is mielőtt döntenél, melyikünk oldalára állsz.
Igazából semmit nem vettem észre. Úgy értem, mielőtt bevallották. Semmi változás, semmi elhidegülés… Még most sem értem.
LLG-m volt. Mivel ilyenkor szinte mind másra megyünk, a közös találkahelyünk egy hatalmas szomorúfűz. Azóta a közelébe sem mentem.
Ebshont professzor megdicsért, szóval jó kedvem volt.
Amikor széthajtottam a fűzfa ágait, ott találtam az LLg-ről elrohant férget és Lilyt, egymás mellett ülve. Közel egymáshoz. Így visszagondolva túl közel. De akkor nem tűnt fel.
Lily félig szomorú, félig vidám arccal felállt, és elém lépett. Megakartam csókolni, de nem engedte. Közölte velem, hogy szakítani akar. Merthogy Siriusba szerelmes.
Nem igazán tudatosult bennem. Fáradtan elindultam a kastély felé. És akkor belém hasított.
A legjobb barátom lenyúlta a csajomat!
Visszafordultam és elkiáltottam magam.
- Sectumsempra!
Lily iszonyú gyorsan reagált és pajzsbűbájt alkalmazott. De az áruló még így is megsínylette. Számos seb keletkezett rajta, amiből szivárgott a vér.
Nem szólt senkinek. Nem mintha ez meghatna. Számos alkalommal párbajozok vele a folyosón, vagy rejtett átjárókban. Vagyis én átkozok, ő meg tűri. Nagyon idegesítő.
De legalább megkapja a magáét. Én meg, ha elkapnak, büntetőmunkát. De megéri.
A többiek, Anne, Tom, Peter, Remus és úgy a suli általában, mellettem állnak.
Nem szólunk hozzájuk és keresztülnézünk rajtuk. De nekem mintha tőrt döfnének a szívembe minden alkalommal, mikor látom őket…
Tudom, hogy Lily a nővéred, de azt is, hogy Rád is számíthatok. Szükségem van rátok. De főleg Rád, mert Te biztosan megértesz. Egy cipőben járunk.

Szeretettel: James

Hannah Lilynek küldött levele egy gyönyörű levelezőlap – ketté szakítva