- Tudod, Lily, nekem is oltári jó itt veled, meg minden, csak… – Egy pillanatra hezitáltam, ahogy felém fordult, és álmosan megrebegtette szempilláit.
- …csak? – érdeklődött ásítva, majd hozzám bújt, mint egy cica.
Lehet, hogy mégsem kellene elrontani ezt a reggelt! – tűnődtem, és eszembe jutott a megoldás, amivel kihúzhatom magam.
- …csak olyan gyönyörű vagy – vigyorogtam, és apró csókot leheltem nyakára.
Ajkaim érintésétől láthatóan megborzongott, és utat engedett a további kényeztetéseknek. Épp, mikor egyetlen, kedves, drága, önzetlen, valamint MARHA Tapikám hangja fel nem csendült. Méghozzá a szobában.
- Kértünk mi szobapincért, drágám? – kérdezte Lily, és egy párnát vágott a hívatlan vendég arcába.
-… és itt láthatják pontosan azt, amit az imént kívántam. Személyesen Lily Evans és James Potter…
- Mi a… – kezdtem volna bele egy kis káromkodásba, mikor törpeméretű kis diákok özönlöttek be Sirius könyöke alatt.
- Az van, kedves Ágas, hogy jövőre mi már nem leszünk itt, így biztosítani kell az „utódokat” – magyarázta kitűnő lelkesedéssel Sirius.
- Csak nem a te kölykeid? – szólt közbe Lily, és röhögni kezdtünk. – Nem túl korai még az apaszerep neked?
- Igazán vicces kedvedben vagy ma Evans, de ezek NEM az ÉN gyerekeim. Csupán megmutatom nekik a rejtekhelyeket, és a Szükség Szobája kimaradhatatlan volt – vigyorgott tovább.
- Ha nem veszed pofátlanságnak, akkor megsúgom, most már ELHÚZHATTOK! – Lily arca kissé megváltozott a dühtől. Imádom, mikor mérges.
- Nos, ez volt az a pillanat, mikor Evans kisasszony HALKAN közölte velem óhaját – fordult az „utódokhoz” Tapmancs.
- Na, gyerekek, ennyit Roxfort látványosságairól! Az esti meséért forduljatok be a következő sarkon balra, és az első portré előtt csoportosuljatok! – játszottam meg az informátort, mire kimasíroztak. Kivéve persze Siriust.
- Különben, Ágas, nem esti, inkább tízórai mesét lehetne olvasni.
Lily ijedten kiugrott az ágyból, nem törődve Sirius kiéhezett pillantásaival, és el kezdte magára kapkodni ruháit. Mikor már a melltartó bekapcsolásával is végzett, akkor fordult Siriushoz.
- Vége az ingyen műsornak, láttál mindent, szóval tűnj el!
Sirius azonban csak nem akaródzott felszívódni, inkább tovább fixírozta az ÉN csajomat.
- Tapmancs…! – szóltam erélyesen, mire zavarodottan összeszedte magát, és sietősen kibújt az ajtón.
- Ha már a reggelit lekéstük, akkor nem mindegy, hogy átalusszuk-e a napot vagy sem? – néztem bociszemekkel Lilyre.
- Hm. Ahogy ismerlek, nem lenne semmiféle alvás, viszont nekem mennem kell. Most lesz a prefektusi gyűlés, amin mi ajánljuk az „utódokat” – gúnyosan felnevetett az utolsó szóra, és megforgatta a szemeit.
- Szombaton? – húztam fel a szemöldököm.
- Csak azt ne mondd, hogy hét év alatt nem vetted észre, hogy McGalagony szombatra tűzi ki a gyűléseket…
Kirázott a hideg, ahogy belegondoltam, mennyi időt töltöttünk a jó öreg Roxfortban. Kicsit el is szomorodtam erre.

- Egyszer mindenkinek fel kell nőnie – mondta megértően Lily, és leült az ágy szélére.
- Tudom, de nekem jó volt itt. Szeptembertől új suli, új arcok, minden más lesz. Nem fognak a naponta látott ismerősök ránk köszönni, nem fogják barátságosan megveregetni vállunk, és azt mondani, szép volt… *
- Ne dramatizáld túl a dolgokat! – szakított félbe Lily, de már ő is letört volt. – Hihetetlen vagy! Figyelj James! Akik fontosak neked, és akiknek te is ugyanúgy fontos vagy, azok úgyis írnak, sőt beszélni fogtok, meg biztosan találkoztok! A többiek már nem zavarnak sok vizet! – mosolygott. – Roxfort pedig itt fog állni, ne aggódj, nem lesz láthatatlan, és Dumbledore sem utasít el egyetlen segítségre szoruló volt diákot sem. Roxfort kapui mindig nyitva állnak előttünk, ezt vésd az eszedbe! Szóval fel a fejjel, és élvezd még ezt a pár napot, amíg nem jönnek a RAVASZ-ok! – Hangja nyugodt volt, mégis nagyot nyelt, mikor befejezte.
- Lehet, Lily, de akkor sem lesz ugyanaz. Például, te nem leszel velem… Tudom, hogy nem auror akarsz lenni, én viszont igen! És ha két külön pályát választunk, akkor elválnak útjaink, és én nem azért küzdöttem évekig, hogy egy rohadt iskola keresztbe tegyen!
- Nyugi, Nagyfiú! Én mindig melletted leszek! Amúgy is, még itt a nyár, sok mindent meg kell beszélnünk! Ráadásul lehet, hogy közel leszünk egymáshoz! – kacsintott.
- Hogyne! Azért ennyire én sem vagyok hülye – nyavalyogtam. – A londoni Aurorképző és a glasgow-i Nővérképző közt nem néhány kilométer van!
- Nem is tudtam, hogy utánajártál bizonyos dolgoknak, míg a gyengélkedőn élveztem az életet – fintorodott el.
- Sajnálom, de muszáj volt egy kicsit nyomoznom. Kate pedig örömmel segített – somolyogtam.
- Ha-ha-ha! Kate-et nem nehéz rávenni az ilyesmire! – nyújtotta ki a nyelvét.
- Hát nem. Még jó, hogy Sirius is jó valamire…
- Sirius egyetlen egy dologra jó: ha nyugodt vagy, akkor hívod őt, és két percen belül már a hajadat téped idegességedben.

Odacsúsztam mellé, és adtam egy csókot.
- Most már tényleg mennem kell, mert bajok lesznek – nevetett Lily.
- Ojaj! Akkor legalább maradhatnál!
- Muszáj! – mondta, és kibújt a karjaimból.
- Naaaa! – duzzogtam.
- Ha visszajöttem, folytatjuk! – küldött még egy puszit, és már zárult is mögötte az ajtó.

Támadt egy ötletem, úgyhogy gyorsan kerestem egy pergament meg egy pennát, és írni kezdtem:

Drága George bácsi!

Rögtön biztosítalak arról, hogy nincs semmi bajom, minden rendben, szóval nem azért írok, mert kitörtem a nyakamat! Biztosan meg fog lepni a levelem, de általában hozzád fordultam segítségért. Azaz nem általában, MINDIG! Most sem lesz máshogy, szóval ne lepődj meg a kijelentésemen: el szeretném vinni Lilyt nyaralni, méghozzá Olaszországba. Ugyebár Nagyapáék a San Marino melletti kis faluban élnek, és kérésem is ehhez fűződik. El tudnád intézni nekem, hogy elszállásoljanak minket? Mivel Nagyapának te voltál a kedvence, és nem Apa, szerintem könnyebben rá tudnád venni… Tudom, szemétség a részemről, de tényleg szeretnék Lilyvel tölteni egy kis időt kettesben, mivel az utóbbi időben Most mit írjak? Nem volt túl kedvező időszakom, mivel egy ribanc újra megpróbált közénk állni? (…) a RAVASZ-ok voltak a legfontosabbak.

Remélem, számíthatok Rád!

Egyetlen unokaöcséd:
James Potter

Gyorsan átfutottam a szöveget. Mondjuk, nem remekmű, de George bácsi már ennek is örülni fog!

Felkaptam magamra egy pólót meg egy nadrágot, és elrohantam a bagolyházba. Megkerestem Herimonét, majd lábára erősítettem a levelet.
- Vidd el George bácsinak! Ne felejts el nyomot hagyni az ujján! – vigyorogtam, és kiröppentettem a baglyot. – Jó utat! – szóltam utána, és visszasiettem a Szükség Szobájába, mielőtt még Lily is végzett volna.

*

Dél felé érkezett vissza Lily, de mivel már a gyomrom az ürességtől igen hangos koncertet adott, úgy döntöttünk, hogy az eredeti programot elhalasztjuk, és megyünk enni. A konyhára siettünk, ahol a manók készségesen ki is szolgáltak minket, hisz’ „Mr.Potter újra eljött boldogítani őket“.
- Kaja! – ugrottam neki az asztalon pompázó megannyi csodának.
- James! Nyugi! – nevetett Lily. – Csillapítsd az éhségedet!
- Aft cinálom – Miközben mondtam egy értelmetlen mondatot, az ételdarabkák össze-vissza szálltak ki a számból.
- Köszi, Jamie, aranyos vagy! Csak jó lenne, ha a szádba is maradna, amit megeszel…
- Oké – mondtam két falat között, és tovább habzsoltam.

Lily viszont visszafogta magát, és csak pár falatot evett.
- Mi a gond? – kérdeztem. – Nem vagy éhes?
- Áh, a gyűlésen Dumbledore egy csomó édességet tett az asztalra. Szóval nagyjából mindenki jól megtömte magát.
Szóval így egyedül zabáltam. Közben Lily előszedett pár vaskos könyvet, és el kezdte magának magyarázni a dolgokat, méghozzá épp a legális animágusokról.
- John Brahner, Demina Taylor…
-… és mi van azokkal, akik illegálisan változnak át? – szóltam közbe kihívóan.
- Azokat Azkabanba zárják – hadarta.
- Ezt mind bemagoltad?
- Nem, ezt kivételesen tudtam – fintorgott.
- Akkor mesélj nekem a transzformációról.

…és Miss. Evans belefogott. Tökéletesen elmondta az érzéseket, amit átél az animágus, az első állapottól kezdve a negyedikig… hihetetlen volt.
- Ezt tapasztalatból tudod? – vontam fel a szemöldököm.
- Nem, dehogy! – vágta rá. Gúnyos mosoly jelent meg arcomon.
- Milyen állat alakját vagy képes felvenni? – faggattam.
- Most honnan veszed ezt?
- Csak a tapasztalt animágusok képesek így elmondani ezeket! Persze, be lehet magolni, de akkor belezavarodnál az állapotokba. Aki viszont tényleg át tud alakulni, az nem kockáztatja meg az állapotok sorrendjének megtanulását. Szóval?
- Rendben! Feladom… őz… – Mintha egy pofont kaptam volna.
- És mégis miért tanultad meg? – kezdett elborulni az agyam.
- Nem tudom. Csupán érdekelt! Még csak most hetedévben sikerült a teljes átalakulás.
- Mikor volt ez?
- November 17-én.
- És az óta?
- Az óta nem próbáltam újra! Úgy döntöttem, hogy majd nyáron.
- Figyelj Lily! Az animágia NAGYON veszélyes, és nem neked való! Igazából nem is ajánlatos nőknek…
- Demina Taylor szerinted férfi volt? És nem csak te meg Sirius vagytok képesek ilyenekre! Hidd el, nem ti vagytok a világ közepe!
- Nem, ezt nem így értettem… – És ekkor esett le. – Te csak azért tanultad meg, hogy bebizonyítsd, hogy olyan jó vagy, mint mi?
- Igen… – vallotta be. Szemei szikrákat szórtak. – És ezt csakis magamnak akartam! Nem akartam felvágni előttetek vagy mások előtt…
- Mi sem vágunk fel mások előtt!
- Tudom, hogy miért tanultátok meg. Remus miatt.
- Ezt te honnan…?
- Dumbledore negyedikben már elmondta, hogy mi van Remusszal. Aztán prefektus lettem, és Dumbledore-t megkértem, hogy ne árulja el nektek.
- És honnan jött az őz?
- Hát a patrónusom is őz – mondta szerénykedve.
- A mid? – hitetlenkedtem.
- Mr. Csak én tudhatok mindent már megint kezdi? – háborodott fel.
- Ugyan már! Nem erről van szó! Csak egy kicsit sok volt ez egyszerre… tehát van patrónusod, és animágus is vagy. Ráadásul ezeknek az alakja őz – foglaltam össze a tényeket.
- Őőő, igen. De ebben mi a rossz? – Elgondolkodott egy pillanatra, és arcáról ítélve, ő is rájött. – Várj, várj! A te állatod a szarvas, nem? – Bólintottam. – …könnyen előfordulhat az is, hogy az „állatuk” azaz a patrónusuk is ugyanolyan fajta. Ez ritkább, és különlegesebb is ez a kapcsolat.** – idézte.
- Ezt is bemagoltad? – nevettem fel.
- Nem, csak érdekelt, és általában, ami érdekel, az megmarad itt – mutatott a fejére.
- Oké-oké – emeltem fel a kezem. – Gyerünk a könyvtárba, készüljünk a vizsgákra.
- Benne vagyok – mondta, és elviharoztunk Madam Cvikker lakosztályára.

Ennek az eseménydús délutánnak a vége felé pedig megnéztük a hirdetőtáblát is.

RBF vizsgák… – Ezen már túl vagyunk!

RAVASZ vizsgák:

A gyakorlati és az írásbeli vizsgáztatás a Nagyteremben fog lefolyni öt vizsgáztató jelenlétében, akik a Minisztérium által kiküldött szakképzett oktatók. Az adott tantárgy tanárai természetesen a helyszínen lesznek. (…)

Felvett tantárgyakból vizsgázókra pénteken kerül sor… – Bla-bla-bla.

Az eredményeket pedig a nyári szünetben postázzák ki.

Sok sikert és kitartás!

Csoportok:

I. csoport – Keressük a P-nél

A… B…
Black, Sirius

D… E…
Evans, Lily

G… H… J… L…
Lupin, Remus

M… O… P…
Piton, Perselus – Na ne!
Pettigrew, Peter
Potter, James

Óóó, je! Együtt vagyunk!

Most pedig nézzük az órarendet, ami az első csoportra vonatkozik!

- Ahol nincs kiírva, hogy melyik csoport, az azt jelenti, hogy együtt? – kérdezte Sirius Lilyt.
- Igen, Black, ahogy mondod! Zseniális vagy! Az írásbeliket együtt írjuk, a gyakorlat pedig csoportonként lesz.

Hétfő

Délelőtt:
9:00-11:00 Átváltoztatástan írásbeli

Délután
14:30-16:30 I. csoport
Átváltoztatástan gyakorlat

Kedd

Délelőtt:
11:30-13:30 Sötét Varázslatok Kivédése írásbeli

Délután:
17:10-19:10 I. csoport
Sötét Varázslatok Kivédése gyakorlat

Szerda

Délelőtt:
9:00-11:00 Gyógynövénytan írásbeli
11:30-13:30 Bűbájtan írásbeli

Délután:
14:30-16:30 I. csoport
Gyógynövénytan gyakorlat

17:10-19:10 I. csoport
Bűbájtan gyakorlat

Este:
22:00 Asztronómia

- Melyik épeszű ember rakta este TÍZRE az asztronómia vizsgákat? – fakadt ki Sirius.
- Szegény pici Blackie este nem csicsikálhat, hanem a padon kell törnie azt a kicsi agyacskáját – gügyögött Lily, és a társaság nevetni kezdett.
- Kösz a megértést, Evans!
- Szívesen, máskor is!

Csütörtök

Délelőtt:
9:00-11:00 Bájitaltan írásbeli

Délután:

15:00-07:00 I. csoport
Bájitaltan gyakorlat

-… és a péntek a felvett tantárgyaké! – ujjongtam, mivel nekem csak ennyi kell az aurorvizsgához. Az LLG-t, Mágiatörténetet megírom V-re, Mugliismeretet pedig lepuskázom Lilytől… végül is, a muglis izéket már nagyjából tudom, csak Lilyvel átismételjük azt a pár általános dolgot.

Szóval az Átváltoztatástan és az SVK menni fog, érzem! Ezek az alaptantárgyak az auroroknál… Bűbájtan és bájitaltan sem lesz annyira nehéz. Egész jól ment az utóbbi években mindkettő, sőt az RBF-ek is szuperek lettek.
- Min gyötröd ennyire magad? – fordult felém Lily.
- Csak a vizsgákon.
- Úgyis király leszel, Ágas! – furakodott közénk Tapi, és mindentudó vigyorát nem leplezte, mikor Lily helyett őt karoltam át.
- Majd meglátjuk.
- Héhé! Hova lett Mr. Egoizmus? – ámult el Lily.
- Az is itt van. Valahol…
- Na ne szerénykedj, nem áll jól!
- Egy dolog, amiben egyet értek Evansszel – szólt közbe Sirius.
- Lilyvel – javítottam ki, már csak megszokásból. – Nem szerénykedek, csupán reálisan gondolkodom.
- Ahha – mondta kísértetiesen egyszerre Lily és Sirius, majd az előbbi folytatta: – Ez már pesszimizmus, drágám! Még egy tehénnek is több önbizalma van…
Sirius erősen elgondolkodott valamin. Látszott rajta, hogy akar valamit kérdezni, de nem találja a szavakat.
Míg mi ezt vitattuk, hozzánk csapódott a megmaradt két Tekergő.
- A tehén az a nagy állat, ami azon a lila csokin volt, amiből múltkor nem akartál adni? – fordult Lilyhez Sirius.
- Azaz! Black, te lenyűgöző vagy! – ironizált. – Napról napra többet tudsz a mugliételekről.
- Nyugi emberek, kezdek éhes lenni – szállt be a beszélgetésbe Remus, és megsimogatta a hasát.

Felnevettünk, és mivel az ebéd már rég elmúlt, sőt Roxmortsba sem mehettünk le a vizsgák miatt, megcéloztuk a parkot egy csomó könyvvel a kezünkben. Bár lett volna más tervünk az unalom elűzésére, Remus és Lily nem engedte, mondván, hogy jelenleg a legfontosabb a jövőnk.
Jövő… Erről csakis az jut eszembe, hogy lesz egy hatalmas kertes házam Lilyvel, egy kviddicscsapatnyi gyerekem, és persze nagyszerű munkám. De ezekért mind meg kell küzdeni. Sajnos a dolgok nem jönnek csak úgy. Igaz, hogy senki nem mondta, hogy az élet könnyű.

Az a bizonyos hétfő eléggé gyorsan elérkezett. Jobban mondva, túlságosan gyorsan! Hisz’ tegnap még a parkban ürítgettük a fejünket – amit nem tartottak jó ötletnek néhányan –, de Siriusszal hajthatatlanok voltunk.

A nagyterembe mindenki időben megérkezett, sőt voltak olyanok, akik egy órával a kezdés előtt a hatalmas fa ajtó előtt álldogáltak. Az ülés is érdekes volt: előttem Sirius, balról Peter, jobbról Lily, mögöttem pedig Remus. Lily előtt Kate, mögötte Hestia (aki ugyancsak aurorpályára lép, így egy ismerős tuti lesz, HA bejutunk), valamint a legtöbb griffendéles ezen a részen helyezkedett el. Fő az összetartás…

Sirius természetesen egyből Pipogyuszt kereste, és addig szórakoztatta papírgalacsinokkal, amíg nem jelentek meg a vizsgáztatók. Akkor is csak azért, mert egy ötven év körüli vén banya lépett a katedrálisra, és már az erős kisugárzásával magára vonta a diákok figyelmét.
- Anabell Shadow vagyok – mutatkozott be. Grafitszürke haját kontyba tette, azonban néhány elszabadult hajszála igencsak égnek meredt.
Még a légy zümmögését sem lehetett hallani. Senki sem mert levegőt venni, mivel Miss. vagy Mrs. Shadow – az utóbbit erősen kétlem – képes volt szigorúbb arcot vágni, mint McGalagony. Ezt Sirius meg is jegyezte egyetlen szóval:
- Aszta srácok! – Szívemből szólt…
-… de azoknak, akik a londoni Aurorképzőben fogják folytatni a tanulmányaikat, pusztán Shadow professzor leszek. – Halk nyögések a griffendélesek tábora felől, ám a leghangosabb az előttem ülő Sirius volt.

Még elmondott egy csomó szabályt, és átváltoztatástannal kezdtünk. Az írásbelivel alig húsz perc alatt kész lettem. Szinte minden témakörből kérdeztek, és nagyjából mindre kapásból tudtam a választ. A gyakorlatival sem volt különösebb gondom. A patrónus bűbájjal többen is sikert arattak, de az animágiával már nem mertünk hencegni. Nem igazán csábít az Azkaban.

Természetesen mindenki felfigyelt arra, hogy Lily patrónusa őz, az enyém meg szarvas. Még a vizsgáztatók is érdekes figyelemmel kísértek minket.
- Szerintem, csak azért fogtok K-t kapni, mert egy állatcsoportba tartozik a patrónusotok – állapította meg nagy bölcsen Sirius.
- Áh, Tapi, ennek semmi értelme! – Lilynek küldtem egy „ne mondj semmit, én is hallgatok” pillantást, majd elaraszoltunk pihenni.

A keddi SVK is gyerekjáték volt. Elsősorban, mert a második kedvenc tantárgyam, másrészt mert segíthettünk Féregfarknak. Így biztosak voltunk, hogy SVK mindenkinek K lesz. Fő az optimizmus, nemde?

Gyógynövénytannal volt egy kis gondom, aminek a következménye majdnem az ujjam elvesztése lett. Egy életre megjegyeztem, hogy az amazonasi húsevő növény torkából NEM borssal meg fűszerekkel kell előcsalogatni a lenyelt tárgyakat… pedig jó ötletnek tűnt…

Asztronómiát megúsztam, abból csak Sirius és Lily vizsgázott. Bájitaltan és bűbájtan vizsga sem volt semmi! Az írásbelik nagyjából sikeresek lettek, mivel körülbelül tudom, mit szúrtam el. De a gyakorlati részek annál jobbak lettek! Persze, a bájitalokkal is szenvedtem egy kicsit: az egyik főzet pirosas-lilás árnyalata helyett, pirosas-narancssárgás színt kaptam. Bár, ez még mindig jobb, mint Peter sötétkék kotyvaléka. Szegény srác… mi természetesen súgtunk, de az egyik lötty sajnos megszaladt, és Lily már későn visította, hogy ne.

A péntek is nagyon jól sült el. LLG egész jól ment, ahhoz képest, hogy több órát ellógtunk Siriusszal az évek folyamán. Mágiatörinél kevertem ám az évszámokat, de logikából néhányat sikerült kikövetkeztetni. Mugliismeret is király lett, főleg, mert egy csomó mugli tárgyat felismertem a gyakorlatin, és a fülig érő vigyoromra is kaptam plusz pontot a vizsgáztatótól. Kedves kis hölgyike…

Ezek után, természetesen, elmaradhatatlan volt a fejmosás.
- Mi volt ez a nyalizás plusz pontért? – mérgelődött Lily.
- Mi volt ez a féltékenységet nem leplező kérdés? – kérdeztem vissza, és átkaroltam.
- Hülye…
- Na, Evans! Ne piszkáld Ágas barátunkat! – szállt be Sirius. – Legalább megbizonyosodtam arról, hogy nem csak te vagy az egyetlen nő az ő szemében!
- Szerintem, Tapmancs, ezt eddig is tudta Ágas! – csendesítette le a készülő vihart Holdsáp és folytatta: - Túl vagyunk a vizsgákon, nyugi! És június 24.-éig nem kell sokat várni – kacsintott.
- Honnan szeded, hogy június 24.? – kapta be a csalit Sirius.
- A prefektusi gyűlésen lenyugtattak minket, vagyis leginkább Lilyt kellett…
- Sejthettem volna – morogta az orra alá Tapi.

És végre minden a régi volt. Jó, azért annyira nem! Lily és Tapmancs kissé megbékéltek, Lily és köztem meg tombolt a szerelem, újra. A kevesebb, mint egy hónapot pedig csak túléljük valahogy!

*Néhányan felismerhetnek a ballagási beszédem egy mondatára :D bocsesz, kísértésbe estem…
** 22.fejezet. Nem tudom, emlékszik-e még valaki a mágikus kapocsra…