Drága James!
Nem először fordul elő velem, hogy remegő kézzel írok levelet. Eszembe jutnak ezek az alkalmak és borzadva jövök rá, hogy mennyi minden történt velem azóta.
Először kaptam egy csomó testvért, aztán velük együtt vészeltem át életem eddigi legnehezebb időszakát… És most kettejükben is csalódnom kellett.
Lehet, hogy Lily a vérszerinti testvérem, mégis úgy döntöttem, jobb ha elfelejtem. Többé semmi sem lesz köztünk ugyanaz. A kapcsolatunk leginkább a régi nemesi testvérpárokéra fog hasonlítani. Hideg lesz és formális.
Sirius pedig nem létezik számomra.
Szóval ez a halandzsa azt akarja jelenteni… hogy melletted állok. És dühös vagyok, mérhetetlenül dühös, azokra a… nem számít. A kezem is ezért remeg.
Úgy érzem, nem kellene tovább írnom, mert a végén még rajtad töltöm ki a mérgem, és ezt szeretném legkevésbé.

Hannah

***

Kedves Lily és ismeretlen barátai, akiket nyáron feltétlenül meg kell ismernem!
Drága kislányom, anyád elment valami konferenciára, ahol kielemezhetik a patkányok lelki világát, szóval egyedül vagyok itthon.
Pontosabban egy dühöngő őrült is tartózkodik ebben az egyébként csendes házban. De vegyük úgy, hogy egyedül vagyok beszámítható…
Ennek okán olyanra vetemedek, amire karácsony óta nem tudtatok rávenni; levelet írok. Előtte persze megvizsgáltam ezt a baglyot. Nem vagyok állatorvos, de annyit meg tudtam állapítani, hogy semmilyen egzotikus betegségben nem szenved, amitől út közben kihullana az összes tolla és lezuhanna. Ez ugyanis azt jelentené, hogy az örömhír nem jut el hozzátok. (Attól azért még tartok, hogy eltalálja egy könyv, de ez ellen maximum te, meg az a bűbájos ördög tudna tenni valamit. Az ördög fedőnevű lény, a húgod kezéből repülne az a bizonyos könyv, vagyis az ő ellenintézkedései lennének a leghatásosabbak.)
Az örömhír nem az, hogy édesanyádnak hála a jövőben nem lesznek depressziós patkányok, hanem, hogy…
Ismét anyád szerint, Hannah a gyógyulás útjára lépett. Hosszú előadást tartott valamilyen tényezőről, ami kimozdította a holtpontról, és hogy most jön az az időszak, amikor kiengedi magából a felgyülemlett érzelmeket, blablabla… Mindeközben Forma1-et néztem a háta mögött álló TV-ben. Petunia persze valami latin nyáladzós sorozatot akart nézni, de egyelőre még én vagyok a főnök. Bezzeg Hannah szívesen figyelte volna az autóversenyt, de ő nem volt jelen a megbeszélésen. Tipikus háta mögött kibeszélős program, de ezt egy pszichológusnak magyarázzam?
Amikor Massa kiesett, kikapcsoltam a tévét. Hannah biztos ujjongva tombolt volna, mert annak a tejfölfejű finn gyereknek Raikkonennek szurkol… A lényeg, hogy innentől anyádra figyeltünk. Vagyis úgy tettünk, mintha.
A nevedre felkaptuk a fejünket.
- Ezt most még egyszer! – mondtam.
- Hannah rehabilitálódását Lilynek köszönhetjük – ismételte meg.
- Remek – morogta Petty. – Csettintsünk Lilynek!
Mint kiderült, olyan „maradiak” vagyunk, mert még nem láttuk a Doktor Szöszi-t. Azt nem értem, ő egyáltalán miért nézte meg. Anya Dr. is, meg szőke is. Napjában vagy húszszor látja. ???
Nem tudok kiigazodni a tinédzsereken. De ez úgyis anyád dolga.
Szóval, amiért igazán írtam, az Hannah. Valamelyik nap kapott tőletek egy levelet. Egész nap értetlenül rázta a fejét, aztán kifakadt. Este elkezdte pusztítani kevésbé masszív ingóságainkat és közben káromkodott. Nem viccelek. Tényleg káromkodott.
Édesanyád ezen kicsit fennakadt, de végül csak legyintett, hogy hadd adja ki magából, és bezárta a szobájába. Féltette az én orvosi műszereimet. Persze! Az egész mögött a porcelánok állnak.
Én repesek a boldogságtól. Tényleg, igazán káromkodik! Mindig is az fájt a legjobban, hogy nincs fiam, akit titokban káromkodni taníthatnék. Most pedig…! Hannah gyönyörűen csinálja.
Eleinte titeket szidott. Olyan szavakat használt, amiket még én sem ismerek, úgyhogy megkaptátok a magatokét.
De mostanában már egyre kevesebbszer hallom a neveteket. Azt a Daniel fiút szapulja. Tegnap egész nap ezt tette, még robbantgatott is hozzá, azzal a megmagyarázhatatlan erejével. De este csönd lett. Petty fölszaladt megnézni. Azzal jött vissza, hogy sír. Annyira, hogy hallgatni is rossz. Anya erre azt mondta, meggyógyult.
Örülök neki, bár hiányozni fog a káromkodós Hannah.
Mindenesetre köszönöm nektek az egész család nevében.

Apu – nektek továbbra is Mr. Evans

***

Kedves Hannah!
Eljött az idő, hogy mindent tisztázzunk.
Úgy hallottuk, szinte teljesen meggyógyultál. Most biztosan azt kérdezed; ’Mi bajom volt egyáltalán?’, de közben pontosan tudod a választ. Vége van, Hannah, ideje, hogy minden újra a régi legyen. Ezért kitálalunk.
Amikor Daniel szabályosan eldobta magától a jövőtöket, azt hittük, túléled. Mert erős vagy, mert foggal-körömmel ragaszkodsz az életedhez – és, mert pont olyan vagy, mint Lily. De tévedtünk.
Teljesen összeomlottál és észre sem vetted. Olyasmiket vágtál a fejünkhöz, amik… amik jobban megrémisztettek minket, mint a szüleid elkeseredett levelei. Ők tehetetlenül álltak az állapotod előtt. Rajtunk volt a sor.
Kellett valami, ami felráz a különös kábulatból, és betöri a körülötted épült burkot.

Levelet kaptunk a szüleidtől – és nem ez volt az első alkalom.
Felesleges idézgetnünk, te is tudod, miről szóltak. Tennünk kellett valamit.

Ott ültünk a kandalló előtt és megoldásokon törtük a fejünket. És akkor Lilynek beugrott egy szó; sokkterápia. Megindult a lavina.
Elküldtük neked azt a teljesen átlagos levelet, aminek végén Lily bejelentette a szakítást. Első sokk. Kimozdított a holtpontról, de nem lökött elég messzire. Folytattuk.
Szépen lassan adagoltuk a tényeket a Sirius – Lily – James háromszögről és te az egészet elhitted. Mert megbíztál bennünk. Ezért is érezzük most olyan pocsékul magunkat.
Dühöngtél miattunk, dühöngtél a világ miatt, és végre Daniel miatt is. Sikerrel jártunk.

Szögezzük le. Minden szavunk hazugság volt. Lily és James közt végig tombolt (és tombol most is) a szerelem, Siriusnak nem is tetszik a nővéred, és mostanában egy… Jól van, na, Sirius, bezzeg írni nem akartál! Lényegtelen, majd elmondja, ha akarja.
Tudjuk, hogy csúnyán becsaptunk, és most megint tajtékzol, de kérlek, próbálj megérteni minket.
Mi áldozatot hoztunk azért, hogy meggyógyulj. Érted.
Főleg Lily és Sirius. Belebetegedtek a gondolatba, hogy gyűlölöd őket. Mégis végigcsinálták.
Értsd meg, Hannah, hogy az egész miattad volt, mert szeretünk téged! Világos, hogy haragszol majd, de gondold végig, hol lennél most nélkülünk.

Szeretettel: Anne, Lily, Sirius és James


Most kezdjem úgy ezt a levelet, hogy kedves testvérkéim!?
Gyűlöllek titeket, és jobb, ha ezt az eszetekbe vésitek.
Van fogalmatok róla, mit éltem át? Persze, értem csináltátok… Egyedül is kimásztam volna belőle! De nem is akartam! Ki kért rá, hogy játsszátok a nagy és erős testvéreket? Van nekem abból épp elég!
Én… Lehet, hogy meggyógyultam, de most sem érzem jobban magam, mint előtte. Hála nektek. Ezer köszönet.
Azt hittem, bízhatok bennetek, azt hittem lehetek őszinte hozzátok, mert ti is azok vagytok hozzám. A bizalom törékeny dolog. Néha lehetetlen újjáépíteni.
Lily és Sirius szenvedett? Hogy oda ne rohanjak! ÉN mit éreztem? A csapat, amire támaszkodtam, azok, akik tényleg a testvéreim voltak… Egy világ omlott össze bennem és apró darabokra esett szét. Nem tudom, és nem is akarom újból összerakni.
Nem is az bánt, amit tettetek, vagy mondtatok. Az ahogyon van a hangsúly. Csak egyetlen idézet. Talán vagytok olyan értelmesek, és megértitek.
„Szükségem van rátok. De főleg Rád, mert te biztos megértesz, Egy cipőben járunk.” Az érzések különlegesek. Nem valók a játékboltba.
Egy ideig nem akarok hallani rólatok. És egy idő után is csak Lilyről. Mert azt muszáj.

Hannah