Puff. Valaki fejbe vágott. Puff. Még egyszer. Puff. Puff. Puff.
- James! Már fél órája itt nyaggatlak, hogy kelj fel! – Puff.
- Holdsáp… menj már a francba – reccsentem fel.
- Csak veled, Ágas – mondta, és hallottam, ahogy előhúzza pálcáját, majd a következő pillanatban vízsugárt bocsátott ki, egyenesen a nyakamba.
- Ááá! – visítottam, mint egy hatéves, a háttérben pedig Sirius röhögése visszhangzott.

Próbáltam csúnyán nézni rá, de erre a kicsorduló könnyeit törölgette, illetve az oldalát fogta.
- Ej, de szép a legényélet! – szállt be Frank a cukkolásomba.
- Nem hiszem el, hogy mindenki ellenem van! – fakadtam ki, majd a tekintetem az órára esett. – Merlin szerelmére! Még csak hét óra van! Mi ez itt, Roxfort különképző?!
- Ugyan, Ágas, ne vedd a szívedre… – gügyögött nekem Tapmancs. – Bezzeg, ha Evans ébresztett volna fel…
- Bezzeg, ha Kate itt lenne… – vágtam vissza, miközben kimásztam az ágyból.
- Akkor most nem mennénk sehova! – 2-1 neki.
- Na elég legyen. Az Abszol úton úgyis találkozunk velük, inkább kapjátok össze magatok. – Három pontos találat Remusnak, tehát a nyertes ő.

Ezt persze nem kellett kétszer mondania. Versenyeztünk a fürdőszobáig, de akkor is én nyertem. Bezártam magam mögött az ajtót, Sirius meg hangos puffanással leült elé.
- Én vagyok a következő! – mondta fenyegetőzően a többieknek.
Elvégeztem a dolgaimat, egy pálcaintéssel megborotválkoztam, fogmosás és a többi, majd kiléptem az ajtón, Sirius meg beesett.
- Hé, kutya! A másik ajtót kellene őrizni éjjelenként – mondtam neki, mire grimaszolt egyet, és négykézláb besietett a fürdőszobába.

A konyha felé vettem az irányt, azonban a hűtő üresen kongott, így csak mérgesen bevágtam.
- James, elfelejtettem mondani, hogy aki későn kel, annak nem marad kaja… – szólt mögöttem Remus. – De Sirius volt olyan aranyos, és meghagyta neked a száraz kenyér végét – nyomta a kezembe.
- Tényleg nagyon aranyos – fintorodtam el, és egy mozdulattal belevágtam a szemetesbe.
- Ó, édes, aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli – jött be Mr. Aranyos.
- Megmondalak Kate-nek – nyafogtam.
- Én meg Evansnek.
- Én viszont mindkettőtöket kiteszlek, ha nem hagyjátok abba! – lépett közénk Holdsáp.
- Lassan te leszel a mi McGalagonyunk – mászott Remus képébe Sirius.
- Te meg átmész homoszexuálisba, ha nem szólok Kate-nek – csaptam fejbe.
- Szerintem meg téged el kell zárni Evanstől!
- Nem Evans, hanem Lily!
- Evans!
- Lily!
- Evans!
- Lily!
- ELÉG VOLT! – fogta be a fülét Remus, és teljes torokból ordított, mire lebiggyesztettük szánkat.
- Mi lenne, ha mennénk vásárolni most már? – szólt az ajtóból Frank, mire mindannyian arra néztünk, majd előszedtük zsebpénzünket, és megfogadtuk javaslatát.

London egyik kihalt utcájába hoppanáltunk, ahonnan elsétáltunk szépen az Abszol útra.
- Tudjátok srácok, én máris elfáradtam, és már is elegem van ebből az elővásárlásból – mondta egyszerűen és lényegre törően Sirius.
- Inkább fogd be! – Lehet, hogy Holdsáp lényegre törőbb, mint Sirius?
Épp hozzászóltam volna én is, mikor megláttam az egyetlen drága elveszett angyalom, aki egy halom könyvvel jött ki az egyik üzletből, és egyensúlyozni próbált.
El fogja ejteni – suhant át az agyamon, és néhány lépéssel később előtte termettem, majd pont sikerült elkapnom a dőlő könyvrakást.
- Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka – vigyorogtam, és kicsit kinéztem a könyvek mellett.
- Jaj Lily, nem hiszem el, hogy teszel egy lépést, és már is belebotlasz Jamesbe! – ugrott mellém Kate.

Sugárzott a boldogságtól, és ahogy ránéztem, szinte engem is feltöltött élettel. Maga az Élet.
- Sirius? – tudakolta Kate, majd ahogy elnézett a vállam felett, meg is látta a keresett személyt.
- Cica! – kiáltotta Tapmancs, és jött az összeborulás meg a többi, amit nem nyilvános helyen kellene elintézniük.
- Nem megyünk reggelizni? – fordultam Lilyhez.
- Hmm. Remek ötlet – mosolyodott el.
- Mi lelépünk, majd találkozunk otthon – szóltam hátra a többieknek, de mindenki el volt keveredve a párjával. Kivéve Remus és…
- Mi van Nicole-lal? – kérdeztem Lilyt, mire felvonta szemöldökét. – Nem, nem azért! Remus miatt kérdezem! – mentegetőztem gyorsan.
- Hát… Nic jó ideig eltűnt. Nyáron összeszedett egy fiút, akivel sokáig együtt volt, de dobta valaki miatt.
- Egy harmadik?
- Nem. Szerintünk Remus miatt, de ő állandóan azt hajtotta, hogy csak azért szakítottak, mert már nem tetszett neki – magyarázta, miközben London utcáján sétáltunk egy pékség felé.
- Értem. Mi lenne, ha összehoznánk őket? – mosolyodtam el.
- Én benne vagyok, sőt Kate is. Gondolom, láttad, hogy mennyire jó kedve van ma!
- Persze. És mi volt az oka?
- Előkerült a bátyja. – Furcsán görbült felfelé szája széle, és ebben valami nem tetszett.
Nyeltem egyet, és mintha féltékenységet is éreztem volna a gyomromban. Így kinyitottam egyik kezemmel a pékség ajtaját, és leültünk egy asztalhoz reggelizni.

Átbeszéltük, hogyan fogjuk összehozni Holdsápot és Nicole-t. Barátom nem fog örülni neki, az biztos, ezért a többieket is be kell vonni, ha véletlen meg akarna ölni engem.
- Tehát. Szombaton hatkor ott lesztek az utcában. Én Remusszal elmegyek sétálni félhatkor, abból a célból, hogy feltérképezzük a környéket. Ti azt mondjátok Nicole-nak, hogy nem leszünk otthon, de hat után bevágódunk, és hülyéskedünk egyet. Ha minden jól megy, egyik se fog elrohanni hisztizve, hanem kettesbe hagyjuk őket, és tá-dám – foglaltam össze az egészet.
- Pontosan – bólintott Lily.

*

Őszintén szólva, kissé izgultam Holdsáp miatt. Annyira makacs, és ha Nicole valamiért felpukkad, akkor nem fog utána menni, azaz nem lesz nagy összeborulás, mint Siriuséknál… azt pedig nagyon sajnálnám.

Frank és Sirius rögtön belement a tervbe, azonban Remust kicsit nehéz volt lecibálni egy sétára. Már hat óra tájában jártunk, mikor rákérdezett:
- Mit terveztek?
- Mi? Semmit – játszottam meg az ártatlant, és próbáltam nagyon édi-bédi pofit vágni.
- Ismerem ezt a nézést, James. Mit műveltetek? Összedőlt a ház? Vagy felégett a konyha? – Erre felnevettem.
- Ugyan, Holdsáp, mit képzelsz te rólunk?
- Mit nem?! – akadt ki egy csöppet, ami jogos, de erről nem kell tudnia.
- Nyugodj meg, haver! Semmit nem tervezünk, és lassan mehetünk is akkor vissza, ha már árt a friss levegő…
Persze, végig figyelt engem. Minden egyes mozdulatomra reagált, és minden egyes mondatát jól végiggondolta. Mit fogok én kapni, ha kiderül az igazság?!

Mikor a lakás elé értünk, barátom váratlanul megtorpant.
- Rossz előérzetem van – nézett rám gyanúsan.
- Na elég legyen ebből! Menjünk fel, és készülünk a holnapi sulikezdésre! – adtam ki a parancsot.
Motyogott még egy „nekem ez akkor sem tetszik”-féle mondatot, de végül is, felbattyogott előttem a szobánkhoz.

A szoba elé érve Remus megállt, és a kilincsre tette kezét, viszont nem nyitott be.
Könyörgöm, most ne visítson se Kate, se Nic, se Alice, se Frank, se…

- Ááááá!

…Sirius…

Lemondóan homlokon csaptam magam, és azon fohászkodtam, hogy nyomja már le a kilincset, és ne kérdezzen semmit, Sirius meg fogja be, ne ordítozzon úgy, mint egy kis elsőéves kislány, mint aki életében először látta Hagridot.

- Neeee, Kate!

…és pontosan ekkor nyitott be Remus. Én pedig a plafont bámultam, és többször is elhangzott Merlin neve.
- Á, Holdsáp! – nézett ki Kate alól Sirius.
- Ti meg mit csináltok? – vonta fel a szemöldökét Remus. Ajaj.
- Birkózunk! – jelentette ki nagy örömmel.
- Szia Kate – köszöntem, és rájuk kacsintottam, mire Kate eltátogta, hogy a konyhában vannak a többiek.
- Gyere haver, keressük meg a többieket – húztam Remust, de megállt. Na ne már!
- Milyen többiek?
- Gondolom, Lily, Alice, Frank… – Összehúzta homlokát.

Remus előttem haladt a konyhába, csakhogy az ajtóban megtorpant.
- Sziasztok! – hallottam Lily csengő hangját, és elnéztem Remus feje mellett.
Alice és Frank szenvedélyes csókjelenetet folytattak, Lily Nicole-t győzködte, én meg Remust bökdöstem hátulról. Mikor Nic és Holdsáp felfedezték egymást, megálltak egy pillanatra.

- Szerelem második látásra, miegymás, csak menjen már az utamból! – türelmetlenkedtem magamban.

Meglöktem egy kicsit, ő pedig tett egyetlen egy lépést előre. Haladunk…
- Szép jó estét, hölgyek! – léptem mellé, miközben átkaroltam a vállát, és úgy toltam előre.
- Merre jártatok? – kíváncsiskodott Lily.
- Sétáltunk egyet – néztem Remusra, aki egyfolytában Nicole-t bámulta.

Végre az asztalhoz értünk, Remus viszont szótlanul leült. Nicole kicsit zavarba jött attól, hogy Holdsáp még mindig őt bámulta, de állta a tekintetét.
- Hé, Mr és Mrs Longbottom! – szóltam a nyalakodó párnak, akik csakhogy nem estek egymásnak mindenki szeme láttára. – Siriusék a folyosón, ti a konyhába… könyörgöm, minek van külön szobátok?! – forgattam meg szemeimet, mire szétrebbentek.
- Megmutassam, merre van a szobád? – ajánlottam fel, mire Frank rám öltötte a nyelvét, és kézen fogva kimentek Alice-szal.
Lilyre néztem és bevallom, már nekem is azon járt az eszem, mint a másik két barátomnak, de vártam. Most jöttünk, csak nem támadhatom le!
De akkor is, jó lenne már kettesben a szobában lenni…

Közben Lily idelebegtetett egy-egy pohár gyümölcslét, és azt kezdtük inni, hogy ne törjük meg a kínos csendet. Persze, a néha-néha behallatszódó kétértelmű mondatoknak sikerült megtörniük, de én csak magamban vigyorogtam. Végül is, mi félreérthető abban, ha Kate „Sirius mééég”-ezik? Áh, teljesen mindennapos.

…miközben Lily is mégezik…

- Nem akarod megmutatni a szobád? – szakította félbe Lily perverz elmélkedésemet, mire kiprüszköltem az üdítőt az asztalra.
Kétkedve pillantottam Lilyre, aki viszont kihívóan ült és engem nézett. Te jóságos ég! Ezek a csajok mi a fenét csináltak addig, míg távol voltak tőlünk?! Na jó, nem akarom tudni… De ha már van egy jó kis ajánlat, csak nem utasíthatom el!

Remusra néztem, akinek az arcáról azt olvastam le, hogy „ne hagyj vele, mert meghalok”, de mégsem állhattam ellen az egyetlen virágszálamnak… na meg a férfiasságomnak…

Kaján vigyorral húztam Lilyt a szobámba, majd mikor beléptünk, be is zártam az ajtót. Fő a biztonság!
- Bevallom, nekünk nagyobb szobánk van – nézett körbe, én pedig mögéléptem, majd nyakát kezdtem csókolni.
- Szóval szeretnéd, hogy mégezzek? – fordult velem szemben.
- Pfff… Nem mondod, hogy legilimentáltál, és észre sem vettem!
- Pedig de… – karolta át a nyakam, én meg visszavágtam azzal, hogy felkaptam, és az ágyhoz vittem.
- Na, szóval mit is láttál? – néztem rá, aztán puszikkal láttam el az arcát, a nyakát, és mentem lejjebb.

Egészen addig, míg valaki neki nem rohant az ajtónak, és mivel zárva volt, csak a kilincset rángathatta.
- Ágas, azonnal gyertek ki! Ezt látnotok kell!