III. fejezet

Szokásos járőrözés esténként, ráadásul Remusszal most is különváltunk. Tudtam, hogy összefutok Regulusszal, ugyanis ő is prefektus, és tudtam, hogy nem menekülhetek a kérdések elől…

Tudtam, mégis megpróbáltam. Ami valljuk be, sikertelen gyávaság volt a részemről.

Mégis úgy éreztem, hogy én Jamesé vagyok – legalábbis a szívem örökké az övé marad, bármi is történjék.

- Lily! Lily, várj már! – hallottam a hangját magam mögött.

Váratlanul ért, még ha tudtam is, hogy ezen a napon megkeres, a gyomrom pedig összerándult. Egy olyan folyosón jártunk, ahol azt hittem, egy lélek se szokott járni. Nos, ebben is tévedtem.

- Lily!
- Nem érdekel, Reg – torpantam meg és dühösen néztem rá.
- Kérlek. Csak árulj el nekem valamit…

Közelebb lépett, szinte a falhoz préselt testével és már akkor tudtam, hogy itt bizony nincs kiút.

- Reg… - szóltam elfúló hangon, de a következő pillanatban a szánk összeért, és én kétségbeesetten kapaszkodtam a karjaiba.

Ezután eltávolodott és mélyen a szemembe nézett. Már akkor éreztem, mi lesz a kérdése, de csak reménykedni tudtam abban, hogy újra csak tévedés, hogy tévedés az utóbbi két nap, és tévedés az is, hogy itt áll előttem, és…
- Ez sem jelentett semmit? – kérdezte reménykedve, mire elfordítottam a fejem. – Válaszolj!
- Reg…
- Én… én azt hiszem, szeretlek.
- De értsd már meg, hogy a barátom vagy! – csattantam fel, pedig még csak nem is jogosan.
- Egy barát, akivel egyik este még félreérthetetlenül szerelmeskedtél? – szegezte nekem a kérdést, ami viszont teljesen jogos volt.

Eközben…

- Ágas, figyeld már ezt – nyomta Sirius a Tekergők térképét James orra alá. – Itt van Stacey, a ribi és Eric, a nyuszi – röhögött Sirius a saját felfedezésén, mire James is vigyorogva rálesett a térképre.
- Nem mondod, hogy ezek ketten…? – néztek össze amolyan „tekergősen”, és ekkor James tekintete megakadt két néven egy eldugott folyosón. Az egyik a bűbájos barátnője, Lily Evans volt, a másik pedig újdonsült ellensége, Regulus Black.
Sirius tekintete is odavándorolt, ahonnan legjobb barátja nem óhajtotta elvenni a szemét, és ahogy elolvasta a két nevet, ökölbe rándult a keze.

- Az a kis… - kezdte, de ekkor James felpattant.
- Megyek, és elintézem!
- Ne, Ágas! Várj… Nem lesz jó vége! – De ezt már James nem hallhatta, ugyanis csak úgy száguldott le a klubhelyiségbe, ki a folyosókra, egyenesen szerelme segítségére. Legalábbis csak remélni tudta, hogy segítségre van szüksége…

- Reg. Kérlek… Ne – próbáltam ellenkezni, de valami apró láng ébredezett belül, amit általánosan vágynak hívtak. Én abban a percben nem akartam annak hívni.
- Szeretlek, Lily. És majd’ megőrülök érted, nem csak az az est óta, hanem már mióta ismerlek, mióta odamentem hozzád, és az óta vágytam a tegnapestére…
- Kérlek, Reg, ne nehezítsd meg a dolgomat.

Jól estek a szavai, nagyon is jól… de én Jamesé vagyok, az istenit! Mi a frászt keresek egy „idegen” fiú karjaiban egy idegen folyosón egy „idegen” érzéssel a szívemben és testemben egyaránt?

És ekkor szinte letépték rólam a fekete, hosszú hajú fiút, a szemkontaktus megszakadt, és helyette megláttam az én fekete hercegem.

- Mi folyik itt? – szegezte nekünk a kérdést rögtön. Hát igen… James és a lényegre-törés.
- Semmi – mondta Regulus. – Csak beszélgettem a kisasszonnyal. Vagy már azt is tiltja az új pasi?
- Nem hinném, hogy a magadfajtákkal beszélni óhajtana – emelte meg állát James, bár ez nélkül is magasabb volt Regulusnál.
- Magamfajták? – lépett James felé Regulus, és ő is kihúzta magát.
- Nekem nincs időm az ilyen hülye kis kakasviadalokra – szóltam közbe, mielőtt még elfajult volna a helyzet.

James hosszú percekig mélyen nézett a szemembe, aztán elszakította a tekintetét, és végigmérte Regulust. Én pedig teketóriázás nélkül épp indulni készültem, ugyanis vártak a prefektusi teendők, de ezt a kísérletemet James egy egyszerű kézmozdulattal meghiúsította. Elkapta a karomat, és nagyot sóhajtva feltett egy kérdést. Egy kérdést, amire még én sem tudtam a választ úgy igazán.

- Ő – mutatott Regulusra -, vagy én?

Kínos csend állt be, és én álltam ott kettejük között; Regulus barnás zöld szeméből egyértelműen kiolvashattam a szerelmet és a vágyat, de ahogy Jamesre néztem, az ő szemében már a szerelem, a bizalom és a hűség is csillogott. Hűség, amit Regulus nem garantálhatott. A mardekárosok hátránya…

- Válassz már, Lily! – szólt kétségbeesetten Regulus. – Egyszerű az egész.
- Tudom – vágtam rá. – És a döntésem… - kezdtem, és egy pillanatra megakadtam, aztán pedig kimondtam a nevet, amely onnantól kezdve szent és sérthetetlen volt. A másikhoz pedig már nincs közöm…