Hétfő

Délelőtt, reggeli

Mikor reggel sikerült kivánszorognom a pihe-puha ágyikómból, és rendbe tettem magam, lementem reggelizni, mivel már a lányok régen elhúztak…
Első dolog, amit megláttam az az volt, hogy a Nagyteremben alig ült néhány diák - kivéve azt a kis csipet-csapatot a Griffendél asztalnál.
Legjobb barátnőm Kate, egy lekváros pirítóst tömködött magába, miközben unottan hallgatta Black hódítási agyszüleményeit - vajon miért nem tudja felfogni az a szerencsétlen tökfilkó, hogy S-E-M-M-I E-S-É-L-Y-E Kate-nél?! -, Nicole nyugodtan beszélgetett Remusszal - mily meglepő fordulat!… az egyetlen, aki csendben volt, az Potter… - ez még meglepőbb!
- ’reggelt! – köszöntem, és vettem egy kiflit, majd helyet foglaltam épp Potter előtt. El is ment az étvágyam…

Nyugodt, békés reggel… imádom, mikor ilyen idilli minden!

Mi a francnak tart erre Carol?! (Mardekáros, feketehajú, kékszemű… vékony, átlátszó top… miniszoknya… felül-alul ki van mindene…). És újra feltettem magamnak azt a költői kérdést, hogy „EZ A NE IS MONDJAM MI, MIT KERES ITT?!”

Költői kérdésre nincs válasz… erre azonban van… és primitíven egyszerű! Egy POTTERT! Az említett arcán bájosnak nem mondható mosoly terült szét, Carol pedig egyenesen a nyakába ugrott.

Újabb hét kezdődött, s újabb liba gyarapítja Potter hosszúnak ígérkező listáját…

Este, asztronómia kellős közepén

Ezen a roppant érdekes órán épp az aranyvér mániákus maflákkal döglöttünk a távcső előtt. Noel professzor lelkes beszédet tartott a csillagokról, néhányszor pedig szünetre is sor került. Most pedig arra vár, hogy megkeressünk egy Sirius nevű csillagot…
Black önelégült arccal firkál a pergamenjére, és az egész termet az ő pennájának a sercegése tölti be. Egy Noel prof.-féle szünetben egy lány sírt fel. Én pedig ennek következtében 90°-os fordulatot vettem (legalábbis fejemmel), így a nyakam is roppanhatott egyet… Míg a szomszédos padban ülő barátnőim az egészségügyi állapotomat vizslatták, én a lányt azonosítottam… Carol… markában görcsösen szorított egy pergament…

Vajon mi baja van?

És Lily Evans a detektív, összevetette a lehetséges megoldásokat:
1. Potter dobta
2. Potter dobta
3. Potter dobta

Mivel többnyire egyformák a felsorolt pontok, sikeresen megállapítható az eredmény: POTTER DOBTA!

Kedd

10:14 mugliismeret

- Egy randi, édes? – hallottam egy arrogáns, öntelt hangot a szobor mögül, miközben az első óránkra igyekeztem.

Kíváncsiságom határtalan, így belestem az ülő szobor dereka mellett - ami a fejemmel épp egy szintben helyezkedett -, és megláttam egy piros felsőben virító hidrogén szőkét… hmm… hogy is hívják?
- Hát persze, drága James! – jött a válasz az előbbi kérdésre, majd egy puffanás-féleség (azaz becsapódás a falba), és a többit már le sem írnám. Nem használom fel a naplómat egy Potterre…
Ezen a héten ez már a második k…

Megszakítva!

17:34, kviddicspálya egyik padja

Mivel a tanárnő sikeresen félbeszakított, nem tudtam befejezni azt a szép jelzőt… lehet, hogy jobb is, mert meg sem érdemli az a…

Meg fog ölni az unalom… csak azért kell itt ülnöm, mert Kate kikönyörögte, hogy csak ma nézzek meg egy edzést… nem is értem, miért engedek én a makacs barátnőmnek, aki a Griffendél csapat terelője?! Áttérve a nézőtérre: körülbelül tizenhárom méterrel tőlem az a kis … ÁHÁ, beugrott a neve! Sanela! Tehát ez a Sanela itt ugrál, és minden percben kiabálja, hogy:
- HAJRÁ SZERELMEM!
Meg hogy:
- TE VAGY A LEGJOBB, ÉDES!
Valamint:
- A TÖBBIEK MIND BÉNÁK!

Azt hiszem, ennél telt be Black pohara… Mivel a drága Tapmancs - vagy hogy hívják a Kóválygókat… vagyis Tekergőket – megvágta a gurkót, ami Sanela mellett csapódott be… majdnem…

- ÁGAS! HA NEM FOGOD BE ANNAK A CSITRINEK A SZÁJÁT, EGYENESEN A GYENGÉLKEDŐN FOG KIKÖTNI! – ordította Black bácsi, és a „kedves Ágas” torkához emelte a pálcáját.

Öngyilkos lesz?! Biztosan átvarázsolja a pálcáját késsé, és mint egy mugli pszichopata, öngyilkossági merényletet követ el…

Na ne… később folytatom, ezt most meg kell néznem!

Fél órával a nagy jelenet után, hálókörlet

Folytatás:
- Tudod, Sanela – EZ A BAROM KIHANGOSÍTOTTA MAGÁT! -, fejezzük ezt be… én csak… - Felkaptam a fejem, és Potter barna szemeivel találtam szembe magam.
- CSAK?! – hisztizett a keddi liba.
- …csak játszottam veled – mondta, de még mindig engem figyelt.

Sanela még káromkodott egy sort, mint például a ’te hülye barom, hogy mertél ENGEM dobni!’ és elvonult. Potter meg hozzám repült. Ez meg mit akar?!
- Szió, Evans! – Már rosszul kezdődik! – Eljössz velem egy randira? – kérdezte, és beletúrt a hajába.

Kifakadt belőlem a röhögés… Egyszerűen fel nem tudtam fogni, hogy lehet valaki ekkora barom… most dobta a barátnőjét, és megkérdezi TŐLEM, LILY EVANSTŐL, hogy elmegyek-e randira.
- Nem - válaszoltam, és letöröltem nevetéstől kicsorduló könnyeimet.
Potter megkövülten ült a seprűjén, és kigúvadt szemeivel egy házimanóra emlékeztetett. Azon csodálkoztam, hogy nem esett le döbbenetében a seprűről.
A játékosok füttyentettek meg tapsoltak, Black pedig úgy röhögött, hogy muszáj volt leereszkednie… és így kinevezhetem magamat a Roxfort első számú áldozatjelöltévé, mivel a Szent és Sérthetetlen Pottert visszautasítottam, és a rajongói majd nekem esnek simán azért, mert összetörten a (nem létező) lelkecskéjét.

Még most is azon röhögök, hogy hogy lehet valaki ilyen szánalmas. Hát de nem?

Szerda
Bűbájtan kellős közepén

Már meg sem lepődtem azon, hogy ma egy új libával gazdálkodott Potter – meg a listája. Mindez úgy történt, hogy én békésen ordítottam Kate-re és Nicole-ra, amiért még mindig nem csinálták meg a leckéjüket, hanem inkább tőlem akarták átmásolni méghozzá ma reggel, és ami még jobb, a tudtom nélkül! De ez mind lényegtelen, mivel ekkor láttam meg Pottert, amint egy ismeretlen lányt a falhoz szorítva falt a lépcsők előtt… jé, ez nem Lola? Pfúj… Ez kimondottan undorító! Pedig Lolát egy okos lánynak hittem… Persze, tapasztaltam már, hogy SENKI SEM AZ, AKINEK GONDOLJUK! Kivéve Potterre nem érvényes ez az elv. Ő mindig is egy gyerekes, öntelt tuskó marad, aki úgy cserélgeti a barátnőit, mint Peter a gatyáját – ezt a mondást csak a lányok ismerik, mivel voltunk olyan aranyosak, és Petert összehasonlítottuk valahogy Potterrel… mesteri, nemde?

Tehát ott tartottam, hogy az újdonsült pár telhetetlenül nyalakodott, mi pedig lesétáltunk mellettük, miközben a lányokat szidtam. Persze Potter kapott az alkalmon, és Lola szájából kimászott, majd felém fordult:
- Szió, Evans! – Hogy lehet valaki akkora tapló, hogy a csaja előtt Evansezik?! – Mizujs? – Egyre jobb.
- Dugd vissza a nyelvedet Lola szájába, és fogd be…! – morogtam.

Ezzel pedig lezártnak tekintettem a témát, és elspuriztam a helyszínről.

Éjfél, hálókörlet, ágy

Meg sem merem említeni, hogy ma mi történt… ez a harmadik nap ezen a héten, és Potter már a harmadik lányt dobta.
Remus és én nyugodtan beszélgettünk, miközben járőröztünk. Na jó, csak Remus volt nyugodt, én azonban egyre csak idegesebb lettem! Mivelhogy arról próbált meggyőzni, hogy Potter ezt az egész csajozást azért csinálja, hogy én észre vegyem, és hogy féltékeny legyek! HIDEGEN HAGY JAMES POTTER FÉLTÉKENYSÉGI AKCIÓJA! Kit érdekel egyáltalán ez a barom? (Több száz rajongón kívül…)

Erre Kate annyit mondana: „Akkor minek írod le, hogy kivel mit csinál, mikor és hogyan? És miért csak róla szól ez a napló?”
Hát tessék szépen figyelni most!
KÖZLEMÉNY AZOKNAK, AKIK KINYÍTJÁK/BELEOLVASNAK/BELEÍRNAK/HOZZÁSZÓLNAK… Én, Lily Evans, azért publikálom ezeket, hogy az utókor megtudja (értsd: fiam, lányom, unokám, dédunokám), hogy mekkora idióták éltek az én időmben, akik méghozzá a társadalom lelkes megrontói, valamint pusztítói…

Eltértem a tárgytól… Tehát kellett nekünk Potterről veszekedni, mert előbukkant barátnőjével… vagyis abból a tekintetből én exbarátnőt néztem ki… (Lolát azért nem illetem különböző fényes jelzőkkel, mert tudom, hogy ez csak egy szimpla félrelépés, és esze ágába nem volt komolyan gondolni bármit is Potterrel!)

Valamin nagyon vitatkoztak, mert már visszahangzott tőlük az egész folyosó. Egyetlen egy szót tudtam megérteni: Evans
Kétkedő pillantásokat vetettem Remusra, akinek a szokásos sápadt arcán apró mosoly jelent meg…
- Töröld le azt… - mérgelődtem csípőre tett kézzel, mire bólintott, azonban az a bizonyos mosoly ottmaradt.

Így sikeresen belefutottunk a párba (EXpárba). Lola összevonta kezeit, és valami olyan pillantásokat vetett Potterre, hogy „na mit mondtam?”.
- Tűnés a klubhelyiségbe! – törtem meg a kínosnak ígérkező szituációt. – És az éjjeli járkálásért büntetőmunka mindkettőtöknek!
Lola leszegte fejét, és elmasírozott. Potter viszont egy csepp önbizalomhiányban sem szenved, így hozzám lépett, és átkarolta a derekamat.
- Milyen érdekes, hogy ilyen sokszor összefutunk, virágszálam! – Remus ugyanolyan képet vágott, mint Lola, csak az övé inkább derűs volt, ám az üzenet, amit akart sugallni, egy volt…

Lesöpörtem a karját, és adtam neki egy olyan pofont, aminek a nyoma napokig ott fog maradni… de eléggé jó érzés volt! Az az arc, amit vágott, felejthetetlen…! Mégis mit gondol rólam?! Én nem vagyok egy olyan kis csitri, mint Carol vagy Sanela!