Csütörtök

Parkban a fűben egy újabb incidens után

Visszaolvastam a heti bejegyzéseimet, és azt vettem észre, hogy mindig csak Potter a téma meg az aktuális csaja…
Hát sajnálattal közlöm, de most sem lesz más téma, csak egy Potter. Ugyanis ma nem egy új barátnővel rukkolt elő, hanem inkább a mardekáros Pitont célozta meg… (Nem, Potter egyelőre nem ferdehajlamú, vagy ilyesmi, és nem is kért Pitontól randit, „csak” szimplán megtámadta.)

Én megértem, hogy vannak emberek, akik feltűnési viszketegség-mániában szenvednek, és nem tudják türtőztetni magukat még egy percre sem, de Potter már klinikai eset! Komolyan mondom, hogy sürgős beavatkozásra szorul agyilag! Bár lehet, hogy neki nincs agya… Ha a pszichiátere lennék, már a hajamat tépkedném! Talán be kellene ajánlanom egy jó kis szakértőhöz. Na jó, nem akarok senkit megölni…

Egyszerűen már sok az, amit művel…

Rendben! Oké! Elismerem újra azt, amit az előbb leírtam, de ami sok, az már sok! És ha betelik a pohár, akkor az egészet Potterre fogom önteni… nincs kegyelem!

Minden úgy kezdődött, hogy Kate, Nicole és én a parkban tanultunk. Remus félrehívta Nicole-t - előző este nem csak Potter volt a téma kettőnk közt, hanem az is, hogy hívja el barátnőmet egy randira -, Kate pedig álmosan végigfeküdt a füvön a pad előtt, én meg elfoglaltam az egész padot. Szép az élet, így nyugalomban, a padon, miközben a háttérben egy olyan mindennapos párbeszéd folyik, mint a:
- Black, te büdös görény!
- Pipogyusz, először mosd meg a zsíros hajad, aztán filozófálj!

Komolyan mondom, hogy lehetnek ilyen figyelmetlenek?! És sikeresen összeraktam a képet: Remus = egy kóválygóval, de mivel ő Nicole-lal van, baj nem lehet. Black  = egy kóválygóval, de neki csak a neve hangzott el, meg a hangját is mintha hallottam volna. Azaz rajtuk kívül még két kóválygó van elszórva ebben a mérhetetlenül kicsi világban! Ó, édes Istenem, ne tedd őket egy helyre, elég ha ketten rontják a levegőt! – fohászkodtam magamban, de imámat még egy kutya sem hallotta meg.

És lám-lám. A másik két szerencsétlen azonban most nem hozzánk tartott Casanovát játszani, hanem Pitontól fosztották meg eme nyugodt nap csodálatosságát.

Egy Capitulatus, egy gumilábrontás, egy Levicorpus… és itt elszakadt Miss Evans cérnája…
- POTTER! – üvöltöttem.
- Tessék, egyetlen mézes csuprom? – Az aznapi reggelimet sikerült magamban tartani, és legszívesebben nekiestem volna, ha az az átkozott Black le nem fog…
- TEDD LE PITONT!
- Miért is? – kérdezte nyugodtan, és lendített egyet pálcájával, aminek a következtében az áldozat megpördült a saját tengelye körül.
- AZONNAL TEDD LE PITONT, TE UTOLSÓ… - Az a barom Black nem hagyta, hogy befejezzem, hanem inkább azt az utat választotta, miszerint befogja a számat. Válaszképpen beleharaptam az ujjába. Nesze neked!
- Áú! Te hülye liba! – visította Black, mivel az én fogacskáim jóvoltából vér buggyant ki a picike ujjacskájából. Reklám: Mindenki használjon epres Orbitot, hogy a támadó Blackek baját elláthassa…!
- Vagy te! – pofáztam vissza dühösen, és a másik marhához fordultam. – Ha nem fejezed be most rögtön…
- Csak nem büntire küld Evans néni minket? – kérdezte ártatlanul Potter, és újra megforgatta Pitont.
- FOGD BE AZT A NAGY LEPÉNYLESŐDET, ÉS RAKD LE AZONNAL! – mutattam ezzel Pitonra, akin látszott, hogy az ájulás határán van már.
- Ha eljössz velem egy randira! – adta ki a végső felszólítást. Toporzékolni kezdtem.
- Akkor fogok elmenni veled, ha piros hó esik! – Ezzel pedig egy meggondolatlan kijelentést tettem.

Potternek felcsillant a szeme, és leeresztette pálcáját. Pitonnak meg sikerült egy agyrázkódásban részt vennie. A Kóválygók eltekeregtek (vagy a Tekergők elkóvályogtak?! Tök mindegy), én azonban figyelemre sem méltattam azt, hogy Potter távozása közben végig engem bámult, inkább a védencemhez siettem. Lehet, hogy a pszichiáter szakma mellett megpróbálkozom az ügyvédkedéssel…

Perselus közben felült, és a fejét fogta, én pedig letérdeltem mellé. Fel akartam volna segíteni, de ő nem hagyta, hanem hatalmasat lökött rajtam – így szoktak udvarolni azok a szerencsétlen fiúk, akik nem tudják, hogyan közelítsék meg a kiszemeltjeiket.
- Nem kell egy sárvérű segítsége! – sziszegte alig halhatóan.
Köpni-nyelni nem tudtam, így ott maradtam mindaddig, míg a nyüzsgő diákok el nem mentek.

Miután visszanyertem hangom, és normálisan tudtam levegőt venni, elvonultam kiüríteni az émelygő gyomrom. NEM, Kate, még véletlenül sem vagyok terhes! Csak szimplán rosszul lettem attól a ténytől, hogy Pitont védtem. Bezzeg ő lesárvérűzött – szokásához híven – és ellökött. Oké ez mind szokásos, de nem értem, miért nem lehet ő is olyan udvarias, mint például Potter? Pff. Rossz hasonlat. Ez még meg sem fordulhatott a fejemben…!

De végül is, mit is várhatnék egy mardekárostól? Pedig Piton jó arc… kár, hogy ilyen seggfej lett belőle.

Délután
Bájitaltan házi közben

Azon elmélkedem a bájitaltan lecke helyett, hogy miért nem csókolt ma meg Potter. Tök hülye vagyok, de tényleg ez jutott eszembe. És valahogy ez nem jelent semmi jót, főleg azért nem, mert én nem akarok a PIK-ba tartozni (Pottert Imádók Klubja a gyengébbek kedvéért). Először is, azért nem, mert én nem imádom őt, csak simán gondolkodom arról, hogy milyen is lehet vele csókolózni. Míg a PIK tagjai, el is képzelik maguk elé bálványukat. Pfúj. Megyek, és agymosást végzek, mert ez már beteges. Vagy megalapítom a PUK-ot. Egyre jobb… PIK és PUK biztosan háborúzna, és mivel az előbbiben „csak” ötszázhetvenketten vannak (ebben a szent pillanatban), az utóbbiban pedig egyetlen egyen, inkább kiteszem a fehér zászlót.

Visszatérve Potterre. Néha tényleg az idegeimet táncol, de alapjából, ha nincs ott Black, jó srác.
Úristen. Piros betűs hirdetés: Lily Evans azt mondta James Potterre, hogy jó srác - by Kate.
Kate! Mész innen! Ez az én naplóm!
Oké! Akkor segíts a bájitaltan háziban!
Ha békén hagysz, segítek.

Megszakítva

Nem tudom, hány perccel később, nem néztem az órám, de még mindig a klubhelyiségben

Most már elegem van.
1. Kate borzalmasan nehéz eset! Többet nem segítek a háziban!
2. Potter még mindig sehol nincs.

Zavar ez a nyomasztó csend a klubhelyiségben. Mindenki fáradtan magol, Kate vigyorog a képembe, Remus pedig a tűzbe bámul. Talán segítenem kellene neki. Inkább nem. Még Nicole féltékeny lesz. Majd holnap megkérdezem a járőrözéskor.

HOL VAN MÁR POTTER?!
Nini!
Most lépett be a portrén.
Rám sem néz.
Leül.
Összekócolja Black haját.
Hátrafordul.
Körbenéz.
Keres.
Talál…
Felkel.
Beletúr hajába.
Elmosolyodik.
Végig a szemembe néz.
Miközben felém tart.
VALAKI ÖLJÖN MEG!

Megszakítva