Hajnali fél kettő, James ágyában

Ne tessék rögtön elítélni! És nem is szabad mindjárt rosszra gondolni. Nagy piros betűkkel ki is emelem, hogy nem történt semmi!!!

Leszögezném, hogy tényleg így van, és Kate a hibás. Kezdjük is az elején…!

Tehát: miután az este vége lett a győzelem megünneplésének, fel akartam menni a szobánkban. Azonban a cuccaim ki voltak téve az ajtó elé, és egy pergamen is díszelgett a rakás tetején, miszerint ÉN, Lily Evans, NEM alhatok a SAJÁT szobámban, hanem a klubhelyiségben keressek menedéket, vagy egy másik hálókörletben.

Mivel mindenki más már rég aludt (igen, a Kóválygókkal csak én bírtam ép ésszel, meg józanon!), így kénytelen voltam lemenni a rég kihűlt kandalló elé. Be is rendezkedtem: a párnámat letettem úgy, hogyha felkelek, láthassam a portrélyukat, akkor egy takarót, aminek a vége parazsas lett, mivel kissé bénáztam egyet, és a paplanom negyede a kandallóban kötött ki – szerencse, hogy nem égett. Aztán épp letelepedtem, és kényelmes helyzetbe kerültem, mikor morgást hallottam.

Felpattantam, pálcámat előrántottam és görcsösen markoltam, majd mikor a félhold bevirított az ablakon, megláttam a földön egy árnyat… Ijedten sikkantottam és hátrébb ugrottam. Végül pedig megforgattam a szemem, mivel felismertem azt a híres kócoskát: Pottert.
- Ööö, James, te meg… - kezdtem, de közbe vágott.
-… és a csillagos égig felrepülünk… - énekelte fülsüketítő hangon (mintha csak a mutáló tizenéveseket hallanám).
- Pszt! – próbáltam csitítani, és közelebb léptem a padlón fekvő szerencsétlenhez, aki ráadásul két üveget is szorongatott.
- Csak…hikk…csak mi ketten…!
- Fogd már be! – szóltam rá erélyesen, és leguggoltam mellé, mire végre rám nézett. Aj, már megint azok a szemek…!
- Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád… - kezdett egy másik nótába, miközben végig a szemembe nézett, és közeledett.
- Pfúj, részeg disznó! – toltam el magamtól, de mivel ő sokkal erősebbnek és céltudatosabbnak bizonyult, lenyomott a földre és fölém kerekedett.
Egy józanító bűbájjal helyre hozam azt a kevés kis eszét, ami a fejében párolgott.
- Ó, drága Virágszálam… - búgta, és két kezére támaszkodva görnyedezett felettem. Nem lesz ennek jó vége, gondoltam már akkor.
- Lennél oly kedves, és legurulnál rólam?
- Talán nem tetszik ez a póz, édes?
- Nem igazán – nyeltem nagyot. Igazából nem volt semmi baj ezzel, csak mikor a térdét a lábaim közé nyomta, elszakadt a cérnám, de gyorsan visszacsomóztam. Nem akartam ordítani vele, merthogy a részegek háromszor hangosabban hallanak mindent. Oké, Jamest kijózanítottam, de még olyan másnapos állapotban van.
- Figyelj, James, menjünk fel! – ajánlottam fel, már csak azért is, hogy ne essek kísértésbe.
Kábán nézett rám, és csak reménykedni tudtam, hogy nem mondtam ki semmi olyat, amit még gondoltam.

Óvatosan magam mellé nyomtam, amit szerencsére hagyott, azonban magára húzott.
- Kényelmesebb, ha te vagy felül? – simította ki az elszabadult hajtincseket az arcomból.
- Felkísérlek – tettem fel még egy ajánlatot zavartan, és próbáltam felkelni, ám a nagyokos nem hagyta. Inkább úgy döntött, hogy most smárolni akar, és megmutatni, hogy milyen a részegeskedés utáni csók. No comment. De ez mind lényegtelen. A lényeg az, hogy nem ellenkeztem – nem is tudtam volna, mert megint ő került felülre. Meg kell hagyni, érdekes, mikor a padlón smárolás közben forgolódunk. Na mindegy. A vége persze az lett, hogy mikor sikerült felülre kerekednem, lóülésben lefogtam derekánál, karját is leszorítottam, és így fölényesen vezettem.
- Elég volt, Potter, vége a játszmának! – vigyorogtam.

Meghökkenten bámult, és ezt kihasználva, hirtelen felrántottam. A kandallóhoz húztam, és a cuccaimmal együtt feltuszkoltam a lépcsőn. Ámde mikor neki a fiúk hálókörlete felé kellett volna fordulnia, egyenesen ment, azaz telibe fejelte a falat. A holmimat felküldtem gyorsan a pálcámmal a lányokhoz, és segítettem Jamesnek felmenni hozzájuk. Végül valahogy felszenvedtünk, és beestünk az ajtón. Meglepetésünkre Peter már nagyba horkolt, Remis is szunyált, Black azonban sehol nem volt… hála az égnek. Szóval szépen belibbentünk az ajtón, és épp James ágyába zuhantunk. És tádám: így kerültem ide.

Természetesen, James egyből elszunyált, és csak néha-néha felhorkan. Én meg mindjárt elalszok.

hajnali 2:55, még mindig Potter ágyában

Véletlen felébredtem, és a félhold árnyékában nem láttam tisztán semmit, így a pálcámmal csináltam fényt. De azon nyomban ki is oltottam… valami nagyon ágaskodott a takaró alatt.

2:58

Ez a valami nem mozog. Merev.

2:59

Úristen. Ez James kisbarátja…!

3:07

Te jó ég…! Kíváncsi vagyok, mit álmodik. Na jó, meg sem fordult ez a fejemben!

3:11

Most meg Peter mocorog. Te Merlin! Mi a fenét keresek ÉN, Lily Evans, a KÓVÁLYGÓK szobájában? Valamit nagyon összekutyultál abban a Nagykönyvben!

3:14

Jó éjszakát!

Vasárnap

7:32, még mindig James ágyikójában – nem, nem azért, mert annyira kényelmes

Az előbb ébresztett fel a drága alvótársam. Te jó ég. James Potter, mint az én alvótársam? Pff. Ez még viccnek is rossz. Visszatérve az ébredésre. Összebújva feküdtünk, majd mikor újra becsuktam a szemem, mert olyan megnyugtató volt a karok közt, hirtelen arrébb húzódott, és el kezdett rinyálni, hogy mit tettem VELE este?! Hát már nem azért, de nem az én micsodám állt fel, és nem az én bajom az, hogy álmaiban is csak arra tud gondolni! Mikor ezt tudtára adtam, megvonta a vállát, és egy párnát szorítva maga előtt, elvonult a fürdőbe.

Jól indul a vasárnap…! Ez után felültem, végignéztem magamon – megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy a tegnapi ruháim mind rajtam voltak -, aztán a szobában is körültekintettem. Remus már nem volt itt, Peter pedig becsavarodott a takarójába, és egy palacsintára hasonlított így, azzal a különbséggel, hogy a palacsinta végéből nem lógtak ki szőke hajszálak.

Potter most jött ki a fürdőből.
Egy szál törölközőben.
Félmeztelenül.
Írtó szexi felsőteste van...!
*olvadozik*

7:58

- Ha már te nézel engem, akkor te is levetkőzhetnél, hogy nekem is legyen min legeltetnem a szemem – vigyorgott. Én is elmosolyodtam. Még mit nem...! Itt fogok sztiptízelni, mi?
- Naaa! Egy kis vetkőzőshow? – Közben illegette magát, és úgy tett, mintha levenné a törölközőt. Hihetetlen, hogy néha egyre tudunk gondolni...
- Nyugodtan levehetnéd! Már láttam kiegyenesedve... – böktem a fejemmel arra, mire elpirult. A Nagy James Potter zavarba jött...! Nahát, ezt is megéltem! – De legalább ez azt bizonyítja, hogy legalább van valami, még ha kicsi is…
- Szivikém, te kihasználtál az éjjel? – csillant fel a szeme.
- Hülye.
- Az lehet.
- Nem lehet, biztos! Na mit álmodtál?
- Nem emlékszem… - felelte elgondolkodva.
- Az ilyen álmaidat elfelejted?
- Honnan tudod, hogy milyen volt?
- Láttam, mit váltott ki belőled, szóval…
- Neked sem kellene törekedned, hogy…
- Ó, ezt értsem úgy, hogy le akarsz fektetni?
- Megfordult már a fejemben…
- Akkor verd ki onnan! – böktem a fejére, és kikerültem, majd elfoglaltam a fürdőt.
- Kell segítség? – szólt utánam.
- Hogyne. – Már meg is indult. – Örülök, hogy ilyen lelkes vagy e téren…
- Ami hozzád fűződik, ott biztosan lelkes vagyok!
- Aha! – csaptam be az orra előtt az ajtót.

Hm. A fürdőjüket leírni röviden nem nehéz. Egy malac is nagyobb rendet tart az óljában, mint ezek négyen itt. A mosdón „csak” ezek találhatók: hónapos rágó, dögig használt fogkefék, zöld trutyis poharak (mocsárnyálban szokták mosni a fogukat?), elhasznált óvszer…
- Ééé, Potter, ti milyen orgiákat csaptok itt pusztán négyen?
- Merlin! – jajdult fel, és berontott. Valami olyat találtam, amit nem kellett volna?
Engem sikeresen fellökött a nagy sietségében, és majdnem beleestem a kádjukba, de Potter időben átkarolt hátulról. Tompa fájdalmat éreztem nadrágom szegélye felett.
- Kösz – motyogtam, és vártam, hogy elengedjen. Nem tette, simán fixírozni kezdte a hátsómat.
- Evans, te menstruálsz?
- Mi bajod van?
- Vérzel.
- He?
- Vérzel – ismételte meg aggodalmasan.
- Ezt értem. Valamennyire.
Végighúzta derekamon az ujját, és megmutatta a vért. Az ÉN véremet.
- Atyám, Potter! – kapcsoltam. – A lányok nem felfelé spriccelnek, ahogy a fiúk!
- Ha ha ha – mondta, és pálcájával eltűntette a sebet. Majdnem leesett az állam.
- Ezt hol tanultad? – vallattam döbbenten. De tényleg nem mindennapi, ha egy Potter sebeket forraszt, nemde?
- A szobatársaim közveszélyesek. Valakinek csak meg kell tanulnia az ilyesmit is!
- Black meg te tényleg közveszélyes idióták vagytok, de Remus és Peter? – Kuncogni kezdett, de nem válaszolt.
Én meg mivel ráuntam már arra, hogy nem tudok reggel fogat mosni, finoman megkérdeztem:
- Kifáradnál? Szeretném felfrissíteni magamat!
- Segítsek? – villanyozódott fel.
- Most ne. – És szépen kilöktem. Természetesen, dupla zárbűbájt tettem az ajtóra. Nem fogok fejest ugrani ebbe a kádacskába! Ki tudja, hány csaj járt már itt...!

8:30, saját hálókörlet

Miután befejeztem a reggeli felfrissítést – Potter nélkül! -, lementem a klubhelyiségbe – Potterrel együtt. De bárcsak ne tettük volna! Szerintem az összes griffendéles diák ott tolongott a hirdetőtábla előtt. Mikor leértünk, és felfigyeltek ránk, szó szerint széttárultak, és megnézhettük, mit bámulnak annyira. Feszült figyelem ereszkedett közénk, és néhányan már elő is kapták az ultra Evans-ellenes fülhallgatójukat (Black találmánya).

Egy kép volt kifüggesztve. Raja James és én. Csak mi ketten. Összebújva.

Idegeim egyre csak elszakadni akartak, görcsösen ökölbe rándult kezem, és éreztem az összes szempárt rajtam. Főleg azt a jól ismert csokoládébarnát…
- SIRIUS BLACK!