A csütörtökök mindig egyformák. Unalmasak és hosszúak.

A mait sem gondoltam kivételnek, egészen addig, míg máshogy nem alakultak a dolgok. Épp Sötét Varázslatok Kivédésére igyekeztem, mikor egyik sarkon elém ugrott valaki, akinek a parfümjétől már az első pillanatban hányingerem lett. Szőke haja meglobbant, szeme pedig dühös szikrákat szórt. Rám.

Nekilökött a falnak, és gúnyosan elmosolyodott. Nem sok kellett ahhoz, hogy arcon köpjem.
- Tudod, Rachel, drágám, a féltékenység nem tartozik a legjobb tulajdonságaid közé, és az a nagy helyzet, hogy még neked sem áll jól – kezdtem, de rántott egyet rajtam, és elhallgattam.
- Na ide figyelj, kislány, mert most elmondok neked valamit, és te a kicsi fejecskédbe vésed! Távol tartod magad a pasimtól, te mocskos rib… - Ekkor jött el az a pillanat, mikor meguntam a fenyegetőzését, és tényleg leköptem.

Felsikoltott, ami végigvisszhangzott a kihalt folyosókon. Persze, erre a nép felfigyelt, és özönleni kezdett felénk. Jaj, de jó…
- Ki a mocskos, szívem? – kérdeztem vissza, mire meg akart pofozni, de hárítottam és rávetettem magam.

Hallottam a körülöttünk zsibongó diákok szurkolását, de nem igazán ért el teljesen a tudatomig. Inkább ellenfelemre próbáltam koncentrálni.

Már így is kicsit elvonta a figyelmem az, hogy félrepislantottam, nem jön-e egy házvezető vagy egy hülye prefektus. Még csak egy Evans-féle undok liba hiányzik! A kis figyelemelkalandozásomnak köszönhetően körmével felhasította a bőrt karomon, amiből vér buggyant ki. A hirtelen jött fájdalom átjárta a testem, és nem tudtam már tartani.

Átfordított és koppant a fejem a padlón. Ez a sok fájdalom egyszerre sok volt, és felszisszentem.
- Na jó. Csak most, és csak a te kedvedért, elmondom ÚJRA. Sirius az enyém, és ha csak egyszer is meglátlak a közelében, esküszöm, hogy rajtad tanulom meg a cruciót alkalmazni!

Ezzel felállt, méltóságteljesen kihúzta magát, és elvonult. Rohadt dög.

Felültem, és letöröltem a vért, miközben a diáksereg kezdett elvonulni. Én csak nekitámasztottam a hátam a falnak, elővarázsoltam egy kendőt, amivel megkötöztem a sebemet.

Ekkor kopogásokat hallottam a távolból, arra fordítottam fejemet, és megláttam, ahogy fut felém. Ő volt már megint, és…

… és akkor mi van? Ki neked Rachel, hogy ugráltasson meg eldöntse, hogy kivel mikor beszélj?!

- Szia, Sirius – köszöntem neki, és automatikusan a karomat vizsgáltam.
- Úristen. Az egész suli rólatok beszél! De hát mit csináltál?
- Mit? Csak annyit, hogy tegnap összefutottunk a parkban, ő meg hisztirohamot kapott ettől.
- Óh. Rachel általában nem mutatja ki a féltékenységét, csak néha rájön az öt perc.
- Akkor a többi napokon még szerezhetek hasonló sebeket… Bíztató.

Azon lepődtem meg a leginkább, hogy ilyen nyugodtam tudtam Előtte beszélni. Jól van, azért dadogni sem szoktam, mikor vele vagyok, de mégis arra számítottam, hogy majd nehezen tudok vele társalogni. Tévedtem.

- Figyelj, Sirius. Én nem akarom ezt az egészet. Neked csakis jót, a legjobbat szeretném, szóval menj Rachelhöz, és inkább azt a kapcsolatodat szépítsd. – Ezzel a mondattal felálltam, és elsiettem.

A nap további részét a parkban töltöttem, az órákat pedig kihagytam. Majd megmutatom a tanároknak a sebet, és eljátszom, hogy sok vért vesztettem, aztán csókolom. Nem érdekel. Csakis egyetlen egy dolog érdekelne, és az Ő.

De aki elérhetetlen, és aki tiltott gyümölcs, azt nem bánthatom. És ez is csak azért van, mert nem tudnék boldog párt szétszedni a saját érdekem miatt. Hülyeség. Ha kellek Neki, akkor majd nem Rachellel jár, hanem velem, és akkor majd engem fog szeretni.

Túl naiv vagyok…

A nap már nyugovóba indult, a diákok pedig igyekeztek vacsorához készülni, mikor közvetlen mellettem hallottam meg az Ő hangját:
- Szia, Betty.
Úgy néz ki, tényleg a kivétel erősíti a szabályt.
- Hello – köszöntem vissza, és rögtön valami más kezdtem fürkészni. Csak ne kelljen ránéznem!
- Miért csinálod ezt? – tért a tárgyra.
- Én is valami hasonlón gondolkodom.
- Akkor válaszolj te előbb – jelentette ki.
- Mert ez így van rendjén.
- Mármint mi?
- Rendben van. - Felsóhajtottam, és beleharaptam a számba. Ebből baj lesz…- Számomra te elérhetetlen vagy, és az is maradsz örökre. Bármit teszel, ez így fog maradni, mert mindig lesz valami, ami közénk áll, és jobb lenne, ha nem kezdenénk bele valami olyanba, amit megbánnánk.

Szívem vadul kalimpált, és úgy éreztem, kiugrik a helyéről. Aztán, ahogy végigmondtam, el kezdett lassulni. Vajon tényleg kimondtam? Sirius arckifejezéséből ítélve, a válasz igen.

Istenem! Miért vagyok ilyen beszari?! Legszívesebben a nyakába ugornék, és soha el nem engedném, de a lelkiismeretem nem hagyja…

Már percek óta hallgat. Ennyire megbánthattam? Lehet, hogy a bűntudatom még így se fog megnyugodni. Szólalj már meg, kérlek! Mondj valamit! Gyerünk!

- Rendben. Akkor szia.

Három szó. Három olyan szó, amiből mérhetetlen csalódás áradt. Bár ne mondtam volna! Bárcsak hallgattam volna, és befogtam volna a nagy számat… de bezzeg ilyenkor nem tudok megszeppenni!

Most annyira utánafutnék, de nem megy. Kővé dermedtem attól a gyötrődő, szívfájdító tekintettől…

Hiányzik…

Annyira, hogy nagyon!

Egy értelmes gondolatom sincs attól a pillanattól, amikor azt a pár szavat mondta…

Épp vacsorázunk. Ő háttal ül nekem, én pedig beültem Roxfort két legpletykásabb lánya közé, hátha ők elterelik a figyelmemet Róla.
- Hallottad, Caroline, hogy manapság nagy divat, hogy elveszik a csajok mások pasiját? – szólalt meg az elsőszámú pletykafészek, Liz.
- Neeeem! Mik a fejlemények? – búgta a másik, és hegyezni kezdte fülét, mire Liz büszkén kihúzta magát.
- Hát Stacey szétszedte az álompárt, azaz Greg-Maya párost. – Halk felsikkantás Carol részéről. – És Lionel meg Nataly közé állt Tina…
- Nem mondod?!
- És itt van a legújabb és a legmegdöbbentőbb! – Kicsit felemelte a hangját, hogy ne csak egy-két személynek adja tovább a drótot… jellemző.

Hatásszünet, hogy a kívánt eredmény még meghökkentőbb legyen…
- Blacket és irigylésre méltó csaját akarja szétszedni a mi ártatlan Bettynk! – Éreztem, hogy a körülöttünk ülők is rám néznek.
- Mi bajod van? – keltem ki magamból.
- Látod, Caroline! Csak most vette le a szemét Blackről… ezt el kell mondanunk Rachelnek!

Rühes pletykafészek! - szidtam magamban, és válogatott káromkodásokkal illettem.

És ekkor toppant be Rachel - emlegetett szamár. Nem nézett se jobbra, se balra, csak egyenesen Siriushoz ment. Ahogy odaért, rávetette magát a meglepett fiúra, és vad csókolózást kezdeményezett. Pfúj.

Többen is felálltak. Gondolom a heves csók miatt mindenki egy óriási jelenetre számított, de Sirius megköszörülte a torkát. Felállt, és átkarolta a barátnőkét, majd kivonultak.

Egy pillanatban rám nézett. Láttam. Csak azért csinálja, hogy bosszantson. Tudom. De nem adom meg neki az örömet. És akkor sem fogom most elbőgni magam! Erős vagyok, még ha jelenleg nem megy minden úgy, ahogy szeretném. Gyerünk, Betty, szedd már össze magad!
- Nézd már! – sipította Liz.- Betty baba mindjárt elsírja magát!

Ennél a pontnál járta át minden porcikámat a düh, és az asztalra csaptam a kezem.
- Ne kombinálj már, te hülye kurva, inkább fogd be azt a nagy lepcses szádat és nézz magadba! – ordítottam a képébe, és kirohantam.

A „megtörhetetlen” lelkem kezdte már felmondani a szolgálatot, így az első tanterembe berobogtam azért, hogy ne lásson senki.

Gondolom, akik épp a teremben tartózkodtak, azok is pontosan ezt akarták. Csak kicsit másképp…