VI. ...igazságtalanságok!
...ésésésés megiiint függővéééég :D *vigyorog* tudom, h imádtok ezért... XD ellenállhatatlan vagyok, ha függővéget írok, és minél jobban várjátok, annál előbb jön a következő... XD *ördögi vigyor* Egyébként ez a fejezet áll a legközelebb hozzám. Nem tudom miért, csak azt érzem leginkább úgy, h Betty kicsit hasonlít rám, és van vmi ok, amiért tényleg így kellett elneveznem... XD Remélem, nem minden Betty ilyen, csak én...XDDDDD *nevet és így várja a véleményeket :)* Ja, és nem lett annyira hosszú... :S:S
Hetek teltek el az eset óta. Én többnyire végigszenvedtem az éjszakákat, és az étkezéseket is megpróbáltam úgy időzíteni, hogy elkerüljem Őt. Igyekeztem elsőként odaérni, és alig öt perc alatt be is fejeztem, hogy még inkább csökkentsem a találkozó esélyeit. Csak közös órákon kellett elviselnem, azok pedig általában úgy teltek, hogy ő próbált szemezni, miközben flörtölgetett a körülötte olvadozó lányokkal, én téptem a legközelebbi pergament, Janet pedig „nyugi Betty”-zett.
Épp egy ilyen órán ültünk most is, mikor McGalagony RÁM szólt. Nem Rá, nem a libáira, nem Janetre, hanem rám.
- Elizabeth Redford! Az utóbbi időben nem viselkedik sem a korához, sem a neméhez illően – állapította meg nagy bölcsen a prof. Na ne mondja…
- Elnézést, tanárnő – hajtottam le bűnbánóan a fejem.
- Rendben. Most az egyszer nem vonok le pontot a viselkedéséért, de ilyen többet ne forduljon elő!
- Igenis, tanárnő.
Rosszabb, mint egy csendőrőrmester. Mindig csak engem szúr ki ez a vén banya, de hogy Sirius hetyegéseinek véget vessen… na az már nehéz lenne!
- Ajánlom, Miss Redford, hogy az elméjét jól zárja le, és szíveskedjék a gondolatait is megválogatni.
Hát ezt nem hiszem el… - vágtam egy jól irányzott ütéssel a homlokomra.
- Öt pont a Hollóháttól! – csengett végig a termen a végső ítélet.
Mindenki értetlenül kapkodta a fejét hol a tanárnőre, hol rám. Pár hét alatt a nulla határát a súrolja a pontszámunk az én jóvoltamból. Remek. És ezért is Black a hibás!
- Miss Redford! Most már megkérném, hogy távozzon az órámról, és a jövőben gondolja végig, mit művel. Nem helyeslem a maga viselkedését, és ezért most kap egy enyhe figyelmeztetést.
Duzzogva összekapkodtam a könyveim, és kirobogtam a teremből. Egyszerűen ezt NEM – HISZEM – EL! Hihetetlen, hogy minden szar velem történik meg! Mi jön most?!
- Szia, Betty. – Majdnem szívinfarktust kaptam. Kellett nekem elszólnom magam…
Szívem kihagyott egy dobbanást, ahogy meghallottam a hangját.
- Te hogy a francba kerülsz ide?! – vágtam neki az első kérdést, mivel az előbb a saját szememmel láttam, hogy ott ül a teremben Galagonya előtt, és fűzögeti a lányokat.
- Legyen az én titkom – mondta egykedvűen, és előhúzott egy cigit talárzsebéből.
Magasra emeltem szemöldököm.
- Szóval, hogy is kerülsz ide? – próbálkoztam újra normális hangnemben.
- Százfűlé-főzet. – Majdnem arcon csaptam magam.
- És ki az áldozat?
- Egy unatkozó mardekáros – vonta meg a vállát kedvenc pasijelöltem, és beleszívott a cigibe.
- Szánalmas vagy – grimaszoltam egyet. Fő az őszinteség. – És mióta is füstölögsz a szádon is?
- Pár hete. – Újabb vállrándítás. Utálom, ha valaki ilyen félvállról veszi a dolgokat.
- Látom, magasról teszel az egészségedre.
- Lehet.
Eléléptem, és kitéptem a szájából az egyre rövidebb cigit.
- Ez pedig undorító. Minek akarod tönkre tenni magad? Egyáltalán egy sportolónak hogy jut eszébe ilyesmi?
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá – válaszolta közönyösen, és belefújta az arcomba a füstöt.
- Bunkó paraszt – feleltem nemes egyszerűséggel, és elindultam a park felé.
- Te meg beszari! – Ostorként csattant a hátamon a visszavágása, de a saját büszkeségem miatt nem szóltam vissza. Nem éri meg.
Az vagyok, te utolsó seggfej, és nem érdekelsz! Bármit teszel, vagy mondasz, túlléptem rajtad! – füstölögtem magamban.
- Hát persze, baby… - szólt mögöttem, mire dühösen megfordultam, és pálcát rántottam.
- Hogy… hogy merészelsz a gondolataimban kutakodni?! – hebegtem mérgemben, és mellkasának nyomtam pálcámat. Összeszűkült szemekkel vártam válaszát.
- Szexi vagy mérgesen – válaszolta, és fülem mögé simította hajamat.
Ne hagyd magad, Betty! Gyerünk már, vágj vissza!
- Ne térj ki a kérdésem elől! – tajtékoztam.
- Ugyan már, ezt még te sem gondolod komolyan. Fú, most a gondolataidat el akartad titkolni előlem, és most egy részletbe beleolvastam. Hűha! Nagy kunszt. És most megtudtam sok-sok bölcsességedből egyet. Nehogy belehalj – ironizált.
- Ne legyél már ekkora fasz! – vágtam neki, és megpróbáltam higgadtan elmenni.
- Pedig nagy a …
- Obsturcto! - kiáltottam, és ezzel a beszélgetést befejezettnek tekintettem.
Természetesen, Mr. Lerázhatatlan ezt egyáltalán nem így látta. Felkelt és alig pár másodpercen belül utol is ért.
- Most csak az a szerencséd, hogy nő vagy - jelentette ki, miközben a hátsóját simogatta.
- Jajaj. Ha nagyon akarod, eltekinthetünk az illemszabályoktól, és kihívhatsz egy párbajra.
- Jaj, Betty. Majd az ágyban bizonyíthatsz, a varázslási képességedben hiszek, úgyhogy nem kell bizonygatnod.
- Mondtam már, hogy undorító vagy?!
- Hát céloztál már rá… - vigyorodott el, én pedig azon töprengtem, hogy a táskámmal vagy könyökömmel fagyasszam le a bájvigyort az arcáról.
Közben a tóparthoz értünk, én pedig leültem egy fa elé, majd hátamat nekitámasztottam. Ő meg előttem helyezkedett el.
- Szívesen lennék a fa helyében… - Megforgattam a szemeimet.
- Nincs jobb dolgod?
- Hmm…
- Mondjuk, Rachel nem vár egy bokorban? – találgattam.
- Mi ez a féltékenység?
- Mi ez a hirtelen jött érdeklődés? – Erre rosszallóan megcsóválta a fejét, és közelebb hajolt.
- Tudod, azon az estén én nem bántam meg semmit, és szerintem neked sem kellene.
- Te mióta turkálsz a fejemben?
- Áh, ezt bárki megállapíthatja. Menekülsz előlem, Elizabeth.
- Ne szólíts Elizabethnek!
- Úgy csak anyuci szólíthat? – gúnyolódott.
- Nem. Csak Galagonya – húztam mosolyra a számat.
- Haha.
Most én hajoltam közelebb hozzá, és a fülébe suttogtam:
- Tudod, Sirius, a csajod már vagy öt perc ott áll majdnem mögötted, és a pálcáját rád szegezi…
|