|
Hátborzongató és izgalmas
Betty 2009.01.06. 14:30
Rólad álmodom című ficemből ismert Daniel White szemszögéből íródott novella. Arról a napról szól, mikor a húga, Kate White meghal, és ő is jelen volt...
Nem hinném, hogy a cím "megfelelő", de úgy gondoltam, ezt kell írnom :) Na mind1, ezt nem tudom részletezni :D
Talán lesz folytatása, de egyelőre befejezettre veszem...
Minden jog Rowlingé. Kivéve a saját szereplők. A legtöbb varázslónak és boszorkánynak teljesen átlagosnak tűnt az október huszonkettedike. Néhányan otthon voltak a kisebb csemetéjükkel, akik még nem mentek el Roxfortba, míg mások a párjukkal töltötték a vasárnapot, vagy összeültek a szűkebb rokonsággal.
Daniel White azonban egyikhez sem tartozott. Ő már nagyban készült a késő délutánra, amikor is színre lépnek, és megtámadják a glasgowi nővérképzőt. A terv egyszerre volt hátborzongató és izgalmas, Daniel pedig pontosan az ilyen dolgokért élt és halt.
Az izgalmakért, melyek nap, mint nap bekerültek az életébe; mikor nappalonként egy-egy pácienséért küzdött, és mikor esténként a halálfalókkal tevékenykedett.
Ugyanis az előkészületek megvoltak, már csak végig kell őket hajtani.
Glasgow tökéletes célpont, a nővérek sem olyan túl okosak, és… Kate… Ó, hát kicsi Katie se olyan nagy boszorka, mint ahogy azt anya gondolja. De nem baj. Most majd megtudja, hogy a való életben nincs ott az a hülye Black, hogy megvédje minden kis szellőtől…
Gondolataiba merülve igazította meg magán a fekete talárját, mely igazából halálfaló egyenruha volt, de ezt persze senki sem tudta – nem volt még közismert, és a maszkot sem tette fel. Ma nem fogja. Ma eljátssza a kitűnő orvos szerepét, a hőst, aki ott lesz minden sarokban, hogy megmentse a bajba jutottakat, és így senki nem sejt majd semmit…
*
A halálfalók már beözönlöttek az iskolába, a tanárok és a diákok megrémülve bújtak meg az egyik sarokba.
Hol lehet az a fruska? Áh, ezt nem hiszem el… Kate és a drága barátnői most is azt bizonyítják, hogy a BÁTOR Griffendélhez tartoztak, miközben semmit sem érnek el vele. Azaz semmi jót…
Szép, lassan kisettenkedett a hátsójáraton, és futva tette meg azt a pár métert a folyosón, ahonnan hangokat hallott…
Naná, hogy nem tudnak kimaradni… Kate mindig is szeretett középpontban ficánkolni…
*
Bellatrix Black és Kate White vadul küldözgették egymásra az átkokat, mikor Daniel a sarokra ért, és kilesett onnan. Nem akart mutatkozni, ugyanis biztos volt benne, hogy akkor lebukna. Így végignézte, ahogy Kate elesik, aztán Bella kínozni kezdte. Egy pillanatig megmozdult valami a szívébe. Valami, ami a testvéréhez kötötte, és most lépnie kellene…
De nem lépett. Csak állt, és nézte, ahogy Bellatrix kiéli magát Kate-en, és eközben Danielt újra átjárta az a két érzés; a hideg futkosott a hátán, a szíve pedig egyre gyorsabban kalapált az izgalomtól.
- Te hülye kis liba! Mit gondolsz, Sirius majd épp téged vesz el? Nem érdemled meg a Black-nevet, és nem fog lesüllyedni senki se addig, hogy… pont téged válasszon a nagymódú Black-család közé – kiabálta Bellatrix, és egyetlen pillanatra leengedte a pálcáját.
Kate lába remegett, Daniel pedig még mindig dermedten figyelte az eseményeket.
- Szeretem Siriust, Bellatrix… Akármi történik… mindig szeretni fogom… ha tetszik neked… ha nem.
A kis hős. Meghúzhatná magát végre, és inkább befogná a száját…! De nem, neki muszáj még rátenni egy lapátra…
Daniel érezte, mi fog történni, akárcsak a többi jelenlévő; Lily végig sikoltozott, azt ordította, hogy engedjék el, de semmit nem ért el vele. A halálfalók nevettek, az ifjú Alice épp azt tette, amit Daniel; állt, figyelt és próbálta meggyőzni magát, hogy mindjárt vége.
Viszont Daniel ezt csak akkor kérte leginkább, mikor találkozott a tekintete Kate-ével. Fájdalmas pillanat volt, de az egészben az volt a legrosszabb, hogy Kate nem kiáltott fel, és nem árulta el, hogy ő ott van. Csak egy örökké valóságig tartó percig farkasszemet néztek, miközben Kate szeméből sugárzott a megbocsátás.
Daniel pedig legszívesebben odavetette volna magát a zöld fénycsóva elé. De természetesen ezt sem tette.
- Sajnálom, Kate – suttogta, majd behunyt szemmel visszafordult a folyosóra, és eltűnt a főbejáraton…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
