KPV : 2. pályázat - A vita tárgya: Sirius |
2. pályázat - A vita tárgya: Sirius
2009.01.22. 21:52
Nem kaptunk leírást, így röviden összefoglalva Daniel és Kate gyerekkorából néhány pillanatot olvashattok...
A vita tárgya: Sirius
Egy barna hajú lány szaladt le a lépcsőn sírva, mögötte pedig, egy fiú futott.
- Várj – fogta meg a lány karját. – bocsi, nem akartam.
- Nem érdekel – nyafogott a lány és kiabálni kezdett. – ANYA!
Egy középkorú nő lépett ki a nappaliból, és a gyerekekre nézett.
- Megint veszekedtek? – sóhajtott fel.
- Nem – vágta rá a fekete hajú Daniel.
- Meghúzta a hajamat, és eltépte a macim, Sirius fejét – árulkodott a lány, mire a bátyja gyilkos tekintetével nézett szembe.
- Kate, biztos véletlenül volt – mondta az asszony békítően, és átölelte a lányát. – igaz, Daniel?
- Igen, és már bocsánatot is kértem, csak ő jött árulkodni – morogta a fiú.
- Nem igaz, te kezdted, mert nem hagytál játszani – fakadt újra sírva Kate.
- Te meg folyton sírsz – vigyorgott Dan, mire a lány még jobban sírni kezdett.
- ELÉG LEGYEN! – kiáltott az anyjuk. – Daniel, menj a szobádba! – nézett a fiára, majd megfogta Kate kezét, és a konyhába vezette, de még hallották, ahogy Dan becsapja a szobája ajtaját.
A kislány szomorúan iszogatta a kakaót, miközben kinézett az ablakon.
- Biztos véletlenül volt, nem tette direkt tönkre a macidat, és amúgy is meg lehet javítani – nyugtatta őt az anyja, de Kate csak szipogott.
- Nem, akkor már Sirius nem lesz az igazi – nyafogott, és újra könnyes lett a szeme.
- Jaj, Kate, ne szomorkodj. Majd kapsz egy másikat.
- De nekem Sirius kell, ő már a szívemhez nőt – nézett anyjára könnyes szemmel, aki felsóhajtott.
- Segítesz sütit sütni? Apa ma korábban jön haza – mosolyodott el az asszony. Kate elgondolkodott és felugrott.
- Igen, de ugye csokis lesz? – nézett szépen a barna szemeivel a lány.
- Persze – mosolygott rá az anyja, és kikészített pár edényt. Kate vidáman tapsolt, és felállt egy székre, hogy lássa, mit csinál az anyja.
~¤~
Kate már a második tányér sütit majszolta, mikor az apja leült mellé.
- Hol a bátyád, kicsim? – kérdezte mosolyogva, mire a lány megrántotta a vállát.
- Biztos fönt van a szobájában.
- És miért van fönt? – kérdezte újra a férfi.
- Mert rossz volt.
- Mit tett? – Kate felnézett.
- Eltépte Sirius fejét – vágta rá dühösen. Apja értetlenül pislogott.
- Sirius?
- A macim, tudod az a fekete – magyarázta a lány.
- Értem, de bocsánatot kért nem? – simogatta meg lánya hosszú haját a férfi.
- Igen, de akkor is eltépte… - nyafogott fel Kate.
- Tudod mit? Vigyél fel neki sütit – ajánlotta az apja, aminek az lett a vége, hogy a kislány dühösen kiment a konyhából. A férfi felsóhajtott, és felment a fiához.
- Daniel – lépett be a fiú szobájába, aki az ágyon feküdt és olvasott.
- Tessék? – tette le a könyvet, és felnézett.
- Mit csináltál, hogy a húgod ilyen szomorú? – ült le az ágy szélére a férfi.
- Apa – kezdte Dan -, csak meg akartam nézni azt a medvét, amivel mindig játszik, de nem adta oda így véletlenül letéptem a fejét.
- Szóval véletlenül…
- Igen. Azt mondja direkt volt? – háborodott fel Dan, mire az apja a vállára tette a kezét.
- És mi lenne ha…
~¤~
- ANYAAAA! – Kate sírva és dühöse futott le a lépcsőn, egyenesen anyja karjaiba. – Eltűnt, eltűnt, eltűnt.
- Mi tűnt el, kicsim? – nézett rá az asszony döbbenten.
- Hát Sirius – kiáltotta Kate, és ugrálni kezdett. – Nincs az ágyamon, nincs ott, anyuuu.
- A szobádban megnézted már? Jól körbenéztél? – érdeklődött az anyja, de a lány csak bólogatott.
- Egyszerűen eltűnt, valaki ellopta – nyafogott.
- Biztos, hogy a szobádban hagytad? – kérdezte, mire a kislány bólintott.
- Csak ott volt, miután Dan letép… Daniel ellopta!! – indult meg a lépcső felé, de az anyja utána szólt.
- Kate! Ne rögtön a bátyádat gyanúsítsd. Mit szólnál, ha körbenéznénk itt a házban először? – mosolygott a lányára, aki vállat vont.
- Legyen, de úgyis Dannél van – duzzogott Kate és elindultak a nappaliba körbenézni.
Megnézték a szekrényben, az asztal alatt, a kanapé mögött, sőt, Kate még a kanapé alá is megpróbált bemászni, de ott sem találtak semmit. Ekkor lépett be a nappaliba Mr. White.
- Mit keresel, kicsim? – mosolygott a lányára, mikor az kijött a kanapé alól.
- Siriust – mondta tömören Kate és megindult a konyha felé.
- Ja a maci – bólintott a férfi, és lánya után indult. – késő van, mi lenne, ha holnap folytatnád a ház felforgatását? – kérdezte. Kate lassan hátrafordult.
- Sirius nélkül nem tudok aludni… apa… - nyafogott a kislány, és könnyes lett a szeme.
- KATE! – Daniel rohant be a konyhába. – Gyere egy kicsit. Kérlek. – a lány bólintott és elindult testvére után fel az emeletre. Dan bevezette a húgát a szobájába, majd leültette az ágyra, és mellé ült.
- Sajnálom, ami reggel történt. Nem akartam. Tudom, hogy mennyire szereted Siriust. – Kate bólintott.
- Szóval, nem akartam. Véletlenül volt – mondta komolyan és szomorúan nézett.
- Tudom, Dan. Sajnálom, hogy árulkodtam, de akkor is te vagy a legjobb testvér – mosolyodott el a lány. Daniel elvigyorodott.
- Min is vesztünk össze? – kérdezte vigyorogva.
- Azon, hogy el akartad venni tőlem Siriust, de én nem adtam oda neked, ezért elkezdted rángatni a fejét és eltépted, majd mikor rád kiabáltam meghúztad a hajam – sorolta Kate kicsit dühösen, mire a bátyja hümmögött.
- Szerintem Sirius már alszik – jegyezte meg miközben kinézett az ablakon.
- DE NINCS FEJE? DANIEL! – kiáltott fel a lány, mire Dan felemelte és átvitte a lány szobájába.
Kate ágyát piros takaró takarta, és azon ott ült egy fekete maci, és csodák csodájára volt feje is. A kislány kiugrott testvére karjai közül, és megölelte a macit.
- SIRIUS! Annyira jó, hogy újra itt vagy. – ölelte a kis plüss állatott, majd Danielre nézett, aki csak mosolygott.
- Ezt te csináltad? – kérdezte, miközben visszament hozzá. A fiú lassan bólintott, mire Kate a nyakába ugrott.
- Te vagy a legjobb testvér a világom – mondta neki komolyan, de Dan csak nevetett.
- Majd ha legközelebb veszekedünk, ezt az eszedbe juttatom, hugica – vigyorgott, de a lány a fejét rázta.
- Többet soha nem veszünk össze – mondta még mindig komoly hangon. Bátyja vállat vont, és összeborzolta húga haját.
- Siriuson biztos nem – vigyorgott, mire Kate nyelvet nyújtott és magához ölelte a medvét.
- Szeretlek – mondta halkan, és visszaindult az ágya felé, hogy végre aludjon.
Daniel még pár percig figyelte húgát, miközben azon gondolkodott, hogy ez a ’szeretlek’ neki szólt-e vagy Siriusnak, a macinak, akiből nem csak medve van ezen a világon, de ezt még akkor az egyik White testvér sem tudta.
|