Egy kis ciromtorp „csodákra” képes

 - Dzséééééjjjk! Hool vaaaagy? – nyitogattam az ajtókat. – Dzséééjjjk! Gyere elő, tanulnunk kell, nehogy elbukjam a fogadást! Jamesék már elmentek, úgyhogy gyere elő! Dzsééééééjjjjjk!

- Mi va’? – ordított ki az egyik szobából. – Haggyá’ má’ béké’!

- Neked meg mi bajod? – bámultam rá furán, óriás szemekkel. – Te szereted a citromport? – mutattam a tenyerében heverő porra.

- Ez nem aaaazzzz – röhögött. – Gyere, próbáld csak kiiii…

- Előbb tanuljunk, utána majd talán – néztem a porra furán. – Nem akarom elveszteni a fogadást, de te reménytelen eset vagy. Úgyhogy vagy rájövök, hogy még reménytelenebb vagy, mint gondoltam, vagy végre megtanulod, hogy mi az a mandragóra és megtanultad a Riptusemprát – sóhajtottam. Ilyenkor mindig elhúznak itthonról Ágasék. Én is ez tenném a helyükben; Jake mindig robbant, éget vagy éppen mást csinál, de sosem azt, amit kellene. Valamit mindig félrecsinál. „Tehetséges” egy tanítvány…

- Ééénn most nem akarooooom – kezdett el majdnem bőgni. Ennek meg mi baja van? Az előbb még röhögött… - Próbáld ki, aztán majd utána!

- Ígéred, hogy utána jobban igyekszel majd? – néztem a szemébe. Ő bólintott egyet. – Rendben, de előbb mondd meg mi ez!

- Citrompor! – röhögött. Ez hülyének néz?

- De hát az előbb mondtad, hogy ez nem az!

- Nyelvbotlás – rántotta meg a vállát.

- Ne játszadozz velem, mondd meg mi ez, aztán megeszem és tanulunk, nehogy elbukjam a fogadást! De ugye tudod, hogy, ha elvesztem, akkor neked véged? – húztam fel a szemöldököm. Igazat mondtam; éjjelenként azon szoktam agyalni, hogy milyen módszerrel fogom megkínozni és végül megölni. Eddig az volt a legjobb ötletem, hogy ráuszítom Remust holdtöltekor. De azon is elgondolkodtam, hogy Ágas felszarvazza (nem úgy… xD) a fára, én meg kecses, fognyomos, húsmarcangoló harapásaimmal megkínzom, egy pár óriás körmű karom támadással fűszerezve és csak utána uszítjuk rá Remust. Kérdéses. Majd meglátjuk mi lesz belőle… De előbb ahhoz el kell veszteni a fogadást, és azt nem fogom! Ugyanis a Nagy Sirius Black nem veszít! Soha! Kivéve, amikor igen…

- Ez kérlek szépen, az, amit mondtam! *C-I-R-O-M-T-O-R-P! - betűzte el a szót.

- Ciromtorp? Az előbb még citrompor volt... - néztem rá furán. Még nem hallottam ezt a szót. Lehet, hogy most találta ki! Nem, ez hülyeség. Jake-nek még annyi esze sincs, hogy egy új szót ki tudjon találni...

- Öhhh... Az! Ciromtorp! Na gyere, megmutatom, hogy hogyan kell használni a kok... A ciromtorpot.

- És mi van, ha ez nem is ciromtorp? Ha nem is létezik ez a szó, csak te találtad ki? - kérdeztem. Az ő szemében mintha egy kis félelem csillant volna, de lehet, hogy csak képzelődtem. - Csak vicc volt! Te nem vagy elég okos ehhez – röhögtem rá. - Na mutasd, hogy hogyan kell használni ezt a ciromtorpot vagy mit, aztán menjünk tanulni, mert nem akarom ilyen fiatalon befejezni az aurori pályafutásom – vigyorogtam, majd megigazgattam a hajam.

- Még el sem kezdted – dörmögte félhangosan Jake, miközben a kezembe öntött fél zacskó ciromtorpot. - És most szívd fel az orrodba, így – mutatta meg. - Ezután fejti ki hat... Mármint ezután fogod érezni a ko... A Ciromtorp hat... Ízét!

- Értem. De biztos, hogy nem hazudsz?

- Nem mernék neked hazudni – nyelt egyet jó nagyot. Ez megnyugtatott és felszippantottam az orromba a fehér port. Furcsa, mégis kellemes érzés kerített hatalmába pár perc múlva...

- A maradékot is elfogyasztjuk? - kérdezte Jake, vagy két óra múlva. Mi eddig folyamatosan csak szívtuk fel a ciromtorpot. Fura volt, de bizseregtető. Mintha ellazította volna az agyam. Kábulat lengte körbe a fejem, ami lassan beleférkőzött a gondolataimba is és heves vágyat éreztem Kate iránt... De ő nem volt a közelben.

- Még szép. Te, Jake, nem keresünk valami jó csajt? Az aurorképzőben biztos vannak még... - Feltápászkodtunk, majd útnak indultunk.

- Blackuci, a suláj nem arra van? - mutatott afelé a randa épület felé a gyerek. Jé, tényleg arra kéne mennünk. Én csak bólintottam.

Először a könyvtárt céloztuk meg, de időközben összefutottunk Borton professzorral. Szőke haja csak úgy lebegett, a szemei élénken csillogtak. Egy angyalra hasonlított. Én megálltam és csak néztem rá. Jake ment tovább a könyvtár felé.

- Mit szeretne, Mr. Black? - kérdezte Victoria és csak nézett rám. Nem válaszoltam. - Jól van? - Nincs válasz. - Jöjjön velem a szobámba, útközben mesélje el, hogy mi a baja, hátha tudok magának adni valamit a bájital készletemből. Tudja itt minden tanárnak rendelkeznie kell ilyennel – mosolygott RÁM. Én csak egy bamba bólintással jeleztem beleegyezésem. Hosszú folyósokat szeltünk át, mire elérkeztünk a szobájához. Az ajtón egy aranytábla csüngött magányosan, Victoria Borton nevét hirdetve és alatta a nő tantárgyát. A szomszédos ajtón egy ugyanilyen tábla volt Tereshchenko nevével. Amíg a tanárnő a zárral bajlódott, én hallgatóztam, mintha a szobából Jake hangját hallottam volna...

- Nem akarja nekem elmondani nekem, hogy mi bántja? - Én csak bámultam. Nem volt különleges, átlagos volt, de mégis... Nem volt olyan, mint a többi ember, ez sugárzott a tekintetéből, sőt az egész lényéből. Kedvesség és megértés áradt belőle.

- Tudja tanárnő... - Hatásszünet. - Maga nagyon szép.

- Öhh... Köszönöm, Mr. Black – enyhe pír jelent meg az arcán. Csak nem táplál ős is irántam gyengéd érzelmeket? Mily megható. - És mi a bánata?

- Hogy az a nő, aki sivár életem egyetlen rózsája, nem szeret – felszipogtam... Szokatlan viselkedés a részemről, de hát, mintha Jake említett volna hirtelen kedélyváltozást, amikor a ciromtorp mellékhatásait sorolta fel. Csak úgy mellékesen ezt az egyet mondta, a többit csak az orra alatt dörmögte.

- Tudja, Mr. Black, én is szerelmes voltam valakibe, aki iránt így éreztem. - Könnyek leptél el csillogó szemeit. Majd elolvadtam a látványtól. Alig bírtam türtőztetni magam, hogy rá ne ugorjak. - Azt hittem ő is így érez irántam, így közeledtem felé. Aztán egyszer csak, munka közben megcsókolt. Épp az erdőben ültettem kis növény palántákat. Ezután egyre többet voltunk együtt összejöttünk... De ezt minek is mondom el magának? Úgysem érdekli önt...

- Dehogynem, Victoria, ugye hívhatom így? - Szomorú mosollyal az arcán bólintott. Türtőztesd magad, Sirius Black! Csak nem akarod, hogy téged is átkereszteljenek Tapmancsról Ágasra...

- Persze. Tudja, aztán egyszer csak közölte velem, hogy nem szeret. Így egyszerűen. Legközelebb egy férfival láttam együtt. Elfogott a hányinger...

- Ha nem veszi tolakodásnak a kérdésem, akkor elmondaná, hogy ki volt az? - érdeklődte és nem vettem le a szemem az arcáról. Minden apró rezdülését megfigyeltem.

- Ha nem mondja el senkinek – bizonytalanodott el a tanárnő. Vonzó volt, még így is, de kezdett elmúlni a vágyam, a helyét együttérzés, megértés vette át.

- Nem mondom. Ígérem.

- Tereshchenko professzor – suttogta. Mikor megértettem a szavak jelentését döbbenet ült ki az arcomra, majd pár másodperc múlva nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne röhögjem el magam. - Nyugodtan nevethetsz – nézett rám. Ettől a fájdalmas tekintettől rögtön elmúlt a jó kedvem. - Tudja, Mr. Black...

- Hívjon csak Siriusnak – mosolyogtam rá a tanárnőre. Már nem úgy tekintettem rá, mint egy nőre, hanem, mnit egy bizalmas barátra. Furcsa volt, így tanárral szemben ez az érzelem, főleg kissé ilyen kábán.

- Tudod, Sirius, nem is tudtam, hogy egy diákkal ilyen jól el lehet beszélgetni.

- Én sem, hogy egy tanárral – válaszoltam. Órákon át beszélgettünk még és én folyamatosan fogyasztottam a Jake-től kapott ciromtorpomat, amit arra az esetre adott, hátha ma már nem találkoznánk. Igazán nagylelkű egy fazon. Megkedveltem.

Időközben Victoria elővett egy kis bort is. Vidáman teltek a percek. Mikor ránéztem az órára, láttam, hogy fél tizenegyet mutat és én már félálomban válaszolgattam a tanárnő kérdéseire, aki szintén egy kissé kótyagos állapotban volt.

- Vic, nem aludhatnék ma itt? Ígérem reggel korán kisurranok – motyogtam. Hallottam, ahogy a kérdezett egy igen szerű valamivel válaszol, majd levetkőztem alsógatyára és bebújtam a francia ágyába. Mellesleg nem értem, hogy miért kell egy tanárnak franciaágy... Mondjuk, ha azt vesszük, ami Tereshchenko és közte történt, akkor feltételezem, hogy kellett ez az ágy...

 * * *

 - Sirius, kelj fel! - szólongat valaki. Ki a fene az?! És mellesleg miért hasogat a fejem, mintha ezer Ágas vágtázna, ezer Holdsáp vonyítana és ezer Féregfark cincogna benne? - Hallod? Ki kell surrannod, megígérted! - Kinél töltöttem az éjszakát? Hisz én Kate-et szeretem, mit keresek én más ágyában? Szem kinyit. Merlinre! Vissza is csuk. Mit keresek én Borton prof. ágyában?! Te pöttyös alsógatyás, holdmintás kalapú, rózsaszínkockás ingű Merlin!

- Má... Máris megyek – dadogtam, immáron éberen. Gyorsan felkapkodtam a földről a ruháim és spuriztam is kifele. Ezt nem hiszem el... És pont Borton profeszorral... Aki első pillanattól kezdve Féregfarknak tetszik?!

Amint kiértem a folyosóra, láttam, hogy a mellettem lévő szobából Jake oson kifele. Én kitekerem a nyakát. Amúgy meg, ki is lakik abban a szobában? Rá néztem a névtáblára és elkapott a hányinger. Na neeeee!

- Jake, te hülye buzi! Én megöllek! Megkínózlak, kínyirlak! Mi az a ciromtorp? Őszintén, és nehogy hazudni merj nekem! - ordítottam magamból kikelve a lakásunkban. Ezzel sikeresen felvertem a ház többi lakóját is. - És titeket is! - hörögtem a szobákból kikandikáló fejeknek... Jake egyből bevallotta, hogy a fehér port a muglik használják és kokain a becses neve... Ez egy önromboló szer. Remus egyből felsorolta a mellékhatásait, és az eredetét. Komolyan, ez a srán egy élő enciklopédia… Amúgy honnan vágja ilyen frankón ezt a témát?

- Tudja, Borton professzor... - feszengtem, mikor újra a szobájában találtam magam. Nem bírtam elviselni, hogy nem tudom, hogy mi történt akkor este. Lehet, hogy csak tévedek és nem történt semmi... - Én nem emlékszem semmire a tegnap este történtekből és... Szeretném tudni, hogy nem történt e semmi olyan, ami... Szóval semmi olyan – árultam el az érkezésem okát és már előre féltem a választól. De azt, nem vártam volna, hogy felnevet. Pedig ezt tette. Őszintén nevetett, jó izűen.

- Tudod Sirius... – szólalt meg, mikor levegőhöz jutott. - Mi csak egyszerűen összebarátkoztunk és elmeséltem neked életem nagy szerelmét. Ennyi történt, nem volt más. Semmi más – kuncogott.

- Akkor rendben – mosolyogtam megkönnyebbülten. - Amúgy tanárnő... Nem jön be véletlenül magának Peter Pettigrew? Csak, mert gondoltam, hogyha Tereshchenko prof. Jake-kel kezdett ki, akkor talán ön is... - De a mondatot már nem tudtam befejezni, ugyanis a tanárnő sírva rohant a fürdőszobába, és öklendező hangokat hallatott a WC felől... Én meg csak álltam ott értetlenül, ugyanis nem tudtam eldönteni, hogy az előbbi, vagy az utóbbi megjegyzésem miatt lett rosszul. Végül megegyeztem magammal fifty-fifty-ben, és komótos léptekkel kisétáltam a szobából, azon töprengve, hogy lehet, hogy Petert inkább Jake-kel kéne összehozni...

* Nem, nem írtam el. :P A mi drága Jake-ünk nem tud betűzni sem... xD