|
Mea értékelései
Betty 2009.02.04. 20:55
No, előbb a vártnál, de itt van Mea értékelése is, akinek ugyancsak megköszönném, hogy rám szánta az idejét, és pontozta a történeteiteket :) By Mea
Hópehely 8/10
Nagyon szép történetnek tartottam, és a tartalma is elég szívhez szóló volt. Megértettem Nicole érzelmeit, de közben sajnáltam is, és Remust is, aki nem tudja, hogy miért hagyja el, a valódi okot, és nem tudom eldönteni, melyiküknek a rosszabb. Kicsit magamra emlékeztetsz, hasonló (hangvételű) novellákat írtam én is, ezért is érintett meg annyira. Szerintem a legjobb rész a vége volt benne, mikor Nicole Tonksként született újjá. Érdekes ötlet volt, és így lett tőle kerek, mert bár tudtuk, hogy el kellett szakadniuk egymástól, valahogy azért mindketten megtalálják majd a boldogságot, ráadásul, valamilyen furcsa, kifacsart módon, de egymással.
Láttam benne egy határozóragos problémát, de ne vedd magadra, én már ezekre lettem kihegyezve, szóval az csoda, ha nem találok. Azért majd legközelebb figyelj oda. (Hogy mire is gondolok itt: -ban,-ben,-ba,-be. Konkrétan: így maradjak meg az emlékezetében.)
Összességében nekem nagyon tetszett, ügyes vagy, kicsi Hópehely. :)
A vita tárgya: Sirius 8/10
Hihetetlenül aranyos történet, a kicsi Kate-tel és Daniellel a főszerepben. Maga az alapötlet is megmosolyogtató: Kate Sirius nevű macija megsérül, és a kislány nem tud nélküle aludni... Hát még majd az igazi nélkül, nem de bár? Azért látszik, hogy mennyire szerették egymást, a kicsi lány valahogy a húgomra emlékeztet, a mindennapos kis veszekedéseink is előjöttek. Azért érdekes így belegondolni, én bevallom őszintén, nem szerettem annyira Danielt, de hogy hogyan érezhette magát Kate halála után... Én ezt nem akarom megtudni. De azért köszönöm, hogy erre is rádöbbentettél. A gyerekek személyisége annyira gyerekes, annyira a koruknak megfelelő volt, hogy öröm volt olvasni. Gratulálok neked. Jó éjt, kicsi Kate. :)
Az égben köttetett románc 5/10
Vártam egy ilyen történetet, és pont azt kaptam, amire számítani lehetett. Az alapötlet nagyon jó, és Kate gondolatainak a kettőssége is kiérződik belőle: nem akarja, hogy Sirius meghaljon, de még jobban vágyik rá, hogy találkozzanak. Talán azt lehetne mondani, hogy nem kell ezt sokáig húzni, de nekem mégis egy kicsit túl gyorsan lezárt, túl rövid történetnek tűnt, főleg a vége miatt. Egy kicsit jobban részletezhetted volna szerintem a viszontlátás örömét, kettejük érzelmeit, hiszen olyan rég volt, hogy látták egymást, és én több érzelmet is el tudtam volna képzelni benne. Viszont a kiskacsákat etetés... remélem azt megcsinálják, ez aranyos ötlet volt. Jót vigyorogtam rajta. Nem láttam helyesírási hibát, szóval külön meg dicsérve, és neked is gratulálok.
Eljegyzés Sirius módra 7/10
Sirius és a lánykérés. Én kétféle magatartást tudok neki elképzelni: vagy túl magabiztos, vagy túlságosan nem az, de inkább az utóbbit, és azt hiszem, ezt jól eltaláltad. Maga az eljegyzés is jól meg volt írva, szóval abban sem csalódtam. Bevallom őszintén, valahogy vártam, hogy James és Lily leszakadnak tőlük valahogy út közben, elvégre ezt szerintem Siriusnak egyedül kellett volna megoldania egy romantikus vacsora keretében. De végül is ez a te történeted, és így oldottad meg, és ezzel nincs is semmi baj. És ha Kate életben maradt legalább, akkor remélem, hogy jó sokáig is éltek együtt boldogan. Szép volt. :) Ehhez a történethez ennyi hozzáfűznivalóm van.
Ábrándok, kiábrándulások, ábrándok 8/10
Érdekes történet volt, annyi szent. Én, mint Sirius-rajongó, hevesen nem szerettem Dant, de azt hiszem, ez az én egyéni problémám. Meg az is, hogy sajnáltam Kate-et emiatt az egész miatt. Szörnyű lehet, ha a számodra két legfontosabb ember nem jönnek ki jól egymással, és örülök, hogy a végére valamennyire ez is megoldódott, és az olvasottak alapján szerintem mindenki reméli, hogy Sirius és Daniel tényleg valamennyire összebarátkoznak. Ugyanakkor azért senkinek nem ajánlom Kate példáját. Igaz, hogy nagyon fontosak az álmok, de nem szabad, hogy az álmainkban éljünk. Mint ahogy egy általam annyira szeretett személy is megjegyezte már: rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni... Senki ne essen ebbe a csapdába. Meg kell, hogy mondjam, hogy szép, hosszú novella volt, de helyesírási hibát szintén nem láttam, szóval hatalmas cuppanós neked. :)
Csakúgy... 9/10
Klaudia és Sirius? Hűha. Na az biztos, hogy én végig Klau pártját fogtam. Milyen jogon kéri tőle számon James, hogy mit csinált? Bár még most is ez a véleményem, így a novella végén, azért jó volt látni, hogy Klau ilyen belátó, és így viszonyult Lily és James kapcsolatához. De legalább volt egy jó éjszakája ;). Helyesírási észrevételem abszolút nincs, formai se, igazából, élvezhetően volt megírva, és jó is volt olvasni. A jellemábrázolások számomra abszolút nem jártak meglepetéssel, Sirius az a tapló-de-jó-barát típusú, James pedig szerintem maga sem tudja, hogy miért, de zavarta a Sirius/Klaudia-ügy, érthető módon. Szerintem meg akkor is féltékeny volt. És itt le is teszem a pontot.
Végzetes választás 10/10
Neked így négyszemközt bevallom, hogy lehet, hogy én is Klau/Paul párosítást választottam volna, ha Betty nem kér fel, hogy zsűrizzek. Bár lényegesen másféle ötleteim voltak, azt hiszem, ez így volt szép és kerek, és elgondolkoztam, hogy ez is egy elég valószínű módja lehetne/lehetett az események alakulásának. Bár lehet, hogy én nem ezt a címet választottam volna neki, de kifejező, szóval belekötni nem lehet. Maga a történet, bár hosszúnak tűnik, lebilincselő volt számomra, az egésznek az a rózsaszíncukormáz-mentessége, az, hogy annyira hajazott a valódi életre, és a szituáció is annyira bántóan valóságos volt... olyan, édesbús (igen, nekem megvolt benne az édes érzés is, valahol rejtve, valahogy Klau miatt), nyomasztó, és persze – a vége miatt - drámai. Pault pedig szerettem, lehet hogy hülyén hangzik, de így van. Nem egy James, de azért na. :) A vége pedig nagyon megható volt, a pillantás, amit Klaudia váltott Jamesszel, mielőtt meghalt... gyönyörű. Abból, amit írtam, azt hiszem, kikövetkeztetted, hogy nagyon tetszett a történeted. Alig tudok belekötni a művekbe formai-nyelvtani szempontból (ebbe sem), aminek tényleg nagyon örülök, ez szöges ellentéte annak, amivel gyakran találkozom. Csak jókat mondhatok rólad, szóval congratulations.
Indokok 9/10
Bár szerintem a címe nem egészen kifejező, maga a novella nagyon szép volt. Remust rettenetesen sajnáltam, szerintem is ő lenne az az ember, akit ha megbántok, utána legerősebben emészt a bűntudat. Richard viszont tényleg aranyos volt, ellene nem lehetett kifogásom, és abszolút megértettem Nicole indokait, és elfogadtam új szerelmét, ami elég nagy szó, tekintve, hogy Remus-párti vagyok. Nagyon idilli kis jelenet volt a hotdogárusos délután, nekem is kell ilyen megértő pasi, mint Richard. :) Dededede akkor is, szegény Remus... Viszont sikerült levonnod egy elég nagy tanulságot szerintem az életre vonatkozóan: használjunk ki minden percet, amit a szeretteinkkel tölthetünk. Ha nem tesszük, és utólag jövünk rá, hogy valamit másképp is tehettünk volna... az nagyon fájdalmas tud lenni. Én is tapasztaltam már. Nicole-nak pedig üzenem, hogy igen, lesz még kisebb az a bűntudat, hiszen az idő minden sebet begyógyít (kivéve amelyiket nem).
Most már azt hiszem, csak akkor fogom kiemelni a helyesírást, ha tényleg látok problémát, mert elég unalmas lehet folyton az én dicséreteimet olvasni. :D Viszont egy kis megjegyzésem lenne, ami nem hiba, viszont szerintem nem túl elegáns:
„Richarddal idén nyáron jöttek össze, amikor ő édesapja mellett dolgozott a Minisztériumban. Richard is nyár elején végzett egy amerikai varázslóiskolában, és amikor ő a nyári munkáját, Richard akkor kezdte a gyakornokságát.” - ennél a résznél a három Richard nálam épp egymás alá került, ami persze nem a te hibád, de eléggé zavaró lehet, és ez csakis a szóismétlésekből adódik. Erre majd oda lehet figyelni szerintem.
Összességében tetszett a történeted, és gratulálok neked is.
Egy kis citromtorp „csodákra” képes 7/10
Ejnye... ejnye... ejnye... nem minden a hírnév. Egyetért, Potter úr? Na, az idézgetést félretéve, a szidást félig-meddig komolyan is gondoltam. Kokain? Mire neveled te a mai társadalmat? Meg ne ijedj egyébként, mert harminckét fogas vigyort villantok feléd. :D Nem is tudtam, hogy a kokainnak vágyfokozó hatása is van. Mármint ugye Sirius bőszen rá akarta vetni magát szegény tanár nénire. Viszont az tény, hogy elég sok kellemetlen mellékhatása van, mint például a kokainbogarak (akit érdekel, mik azok, nézzen utána, és szerintem ugyanúgy ki fogja rázni a hideg, mint engem). Egyébként Sirius szerintem nem olyan hülye, hogy elhiggye, hogy létezik olyan, hogy citromtorp, de ez az én magánvéleményem. Viszont ebben több helyesírási hibát is láttam, amit most nem fogok kilistázni, de ennek ellenére remélem, hogy átnézed és kijavítod őket. (Megsúgom, hogy a Word is jelez ám szép piros hullámokkal). Na, és mindenkinek üzenem, hogy ha kokózni akar, mondjon le róla, és egyen inkább pillecukrot. Az még finom is, és jóval kevésbé káros hatású. Jó étvágyat hozzá. ^^
Ketten egy cipőben 6/10
Szerintem kissé rövid volt. Jó, értem, hogy nem akartál túl sok történést beletenni, meg hogy ez tulajdonképpen csak ennyiről szólt, de ez nekem akkor is kevés volt. Kicsi hiányérzet maradt utána. Szerintem meg lehetett volna ezt egy kicsit jobban is oldani. Maga az alapszituáció érthető, végül is, miért ne kereshetnének egymás mellett vigaszt, ők, a megtört szerelmesek... A jellemek, és maga az egész szituáció is jó volt, és ha kicsit többet írsz róluk, az érzéseikről, talán egy fokkal jobb lett volna.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
