Karácsony alkalmával beköszöntött a tél is – a szó szoros értelemben. Az időjárás kezdett megbolondulni, ugyanis a csodálatos enyhe hóesés helyett, zuhogott a jégeső. Persze, hó is kísérte, de mi az első variációt vártuk, ami csak nem akart jönni. Így kénytelenek voltunk az időnk nagy részét bent tölteni a szobában.
Nem mondanám, hogy unatkoztunk.

Lilyvel sok időt töltöttünk a házak különböző pontjain, és mielőtt még valaki félreértené, helyesbítenék, mivel a közelgő baba biztonságát szerettük volna előre megóvni. Lily kitalálta, hogy a konyhaasztal sarkába bármikor beverheti majd a fejét, így ki kell cserélnünk körasztalra.
Belementem.
Lily aztán azzal jött, hogy néhány polc túl alacsonyan van, tegyük feljebb, nehogy véletlen a még meg sem született babánk oda is beverje a fejét.
Természetesen ebbe is belementem.
De mikor bejelentette, hogy a Nimbusz 1000-esemet tegyem fel a padlásra, és eszembe ne jusson majd a gyerekünknek mutogatni, na akkor elszakadt a cérnám.

- Mi van? Lily, ugye ezt nem mondod komolyan? – borult el a tekintetem, és láttam, hogy hátrahőköl, de én már nem akartam leállni. – AZ a seprű, amit te csak úgy fel akarsz dobni a padlásra, AZ egy világrengető ereklye volt 1967-ben! Mikor te még hatéves voltál, és a hintádon játszottál, akkor AZ a seprű korszakalkotó volt, főleg, hogy az Oakshaft-79 és a legjobb Jólsep-R egyesült. Fel tudod fogni, mit akarsz feltenni? – kérdeztem, és egy pillanatra megrémültem, hogy most kiakad és el kezd sírni, de szerencsére nem ez történt.
- Pasik és a kviddics – rántotta meg a vállát. – De akkor is elteszed addig, míg…
- Míg el nem kezd járni – fejeztem be ellenkezést nem tűrő hangon.
- De csak ha még ma kicseréljük az asztalt.
- Rémes vagy, Lily – forgattam meg mosolyogva a szemem és átkaroltam a vállát. – Nem a gyerek születése után kellene ezen gondolkodni?
- Felkészült szülők leszünk – jelentette ki határozottan.
- Ugyan már, ezt te sem gondolod komolyan. És ha majd elmegy Roxfortba, akkor te ott fogsz állni és fogod a kezét még McGalagony óráján is? Vedd lazábbra, Lily. Gondolj bele, még meg sem született, te pedig már azt tervezed, hogy mi lesz, ha két éves lesz! Az esküvőjét nem tervezted el?
- Jó, igazad van – felelte idegesen. – Most a mi esküvőnket kellene tervezgetni inkább.
- Egyetértek.

Pillanatnyi csend következett, és mikor Lily arcára néztem, észrevettem valami furcsát. Rögtön tudtam, hogy valamit eltitkolt eddig, és most be fogja jelenteni, az állam pedig a földön koppan.

- Öhm, James…
- Nagyon rossz? – kérdeztem ijedten.
- Annyira nem rossz. Csak… anya kétszáz személyes esküvőt akar.
- MENNYIT? – hüledeztem. Jogosan.
- Én próbáltam lebeszélni, de nem enged… Azt mondja, hogy mindenkinek ott kell lennie, ha törik, ha szakad. Merthogy Pet esküvőjére senkit se hívhatott meg ugyebár, mivel azok ketten titokban összeházasodtak.
- Nekünk is azt kellene – vontam meg a vállam egyszerűen. – Csak te és én. Meg a pap. Meg Sirius.
- Meg Alice és Frank, meg ez meg az… - sorolta mosolyogva. – Nem szökhetünk csak úgy meg.
- Erről most Nicole jutott eszembe – motyogtam kissé zavartan.

Ő is egy fájó pont volt az életünkben. Nem úgy, mint Kate, de fájt mindnyájunknak. Kate nem önszántából ment el, Nicole viszont igen. Ő új életet akart, a tengeren túli Amerikában, és mi nem tudtuk se megállítani, se lebeszélni, mert egyszerűen nem adott rá lehetőséget.

- Nicole jól döntött, hogy elment – bújt hozzám, és hallottam, hogy egy pillanatra elcsuklott a hangja. – Neki nem kell tűrnie ezt a sötét időszakot. Fogta a két táskáját, felszállt a hajóra, és elment. Lehet, hogy már van férje, gyerekei…
- Vagy csak Remusról ábrándozik – szúrtam közbe poénkodva, bár magam se hittem el azt, amit mondtam.
- Nem hiszem. Tudod, mikor egyik szünetben lelépett Amerikába, és szakítottak Remusszal, akkor is egy sráccal volt. Szerintem ahhoz a sráchoz ment férjhez. Persze, ez csak találgatás, az is lehet, hogy egyedül van, mint a kisujjam és várja a nagy Őt.
- Nem tudhatjuk, de én minden jót kívánok neki. – Ezzel pedig lezártnak tekintettem a témát.

Nem is esett róla szó, főleg akkor nem, mikor Remus és Sirius eljöttek aznap egy kis baráti összeröffenésre. Lily mosolyogva főzött Remusnak és magának egy kávét, én meg Siriusnak és magamnak öntöttem egy-egy pohár konyakot. Mostanában jól jött az erős.

- Tudod, Evans, napról napra terebélyesebb leszel – vigyorgott Sirius szemtelenül, nekem pedig nem kellett sok, hogy orrba vágjam. – Ágas, ne nézz így rám! Vagy már bókolni se szabad a jövendőbeli nejednek?
- Áh, megszoktam már, hogy Sirius ilyen kis aranyos – válaszolt Lily békítően, és én csak a vállamat vonogattam az új hír hallatán.
- Egyébként olvastátok a mai Prófétát? – kérdezte csak úgy mellékesen Sirius, mi pedig megráztuk a fejünket. Valahogy ma nem keveredett a kezünkbe.
- Miért, van benne valami extra? – Nem igazán érdekelt.
- Eltűnt Tereschenko – folytatta Sirius. - Ráadásul a hetedik oldalon van egy érdekes cikk is, és tudjátok, kiről?

Közben Lily előkereste a mai Prófétát, és amikor a hetedik oldalra lapozott, az arca elsápadt, és hol rám, hol Siriusra, hol pedig Remusra nézett. De leginkább Remuson időzött, és valamiért olyan arcot vágott, mint aki azt gondolja, hogy ezt Remusnak nem kellene látnia...

- Ne húzd az agyunkat, Tapmancs – mondta ingerülten Holdsáp, mert szerintem, megsejtette, hogy köze lesz a cikkhez.
- Miss Swansonról.

Egy pillanat alatt halálos csend telepedett közénk. Nicole Swanson. A sors fintora, hogy épp ma említettük Lilyvel, és még bele se néztünk az újságba.
De igazából nem is volt lényeges, hogy a sors most szórakozik-e velünk vagy sem, hanem Remus reakcióját vártunk. Beszívta magába a levegőt, és elvette Sirius konyakos poharát, majd meghúzta.

- Itt az enyém is – nyújtottam, de intett, hogy elég volt neki. Remus legalább tudja, hol a határ.
- Mit ír? – kérdezte szánalmasan, és egy pillanatra azt hittem, hogy odamegyek és megrázom, hogy ÉBRESZTŐ, Nicole eltűnt az életedből. A vak is láthatta, hogy Remus még nem heverte ki a majdnem egy éve véget ért kapcsolatát.
- Azt, hogy… - kezdte Lily kissé bizonytalanul -, hogy „Miss Swanson, az egy éve meghalt amerikai Mágiaügyi Miniszterelnök egyetlen lánya már elég jól betanult a miniszterelnök posztba, és február óta ő képviseli Amerikát a mi világunkban. Swanson tegnap bejelentette, hogy szülei halála napjának egy éves évforduló alkalmából szeretné segíteni Nagy-Britanniát a sötét időszakokban is. A mi Miniszterelnökünk, Millicent Bagnold* elárulta, hogy kölcsönös megállapodást kötöttek, és reméli, hogy a jövőben nem csalódik az ifjú Swansonban…”
- Úgy nem fog csalódni úgyse, mint mi – szólt Sirius, és fagyos csend állt be.
- Sirius, most az egyszer visszafognád magad? – kiáltott dühösen Remus, mire mindannyian megrémültünk egy kicsit.

Lily ledobta az újságot, és kiment a konyhába. A lehulló könnycseppet még láttam az arcán, de tudtam, hogy ha nem lenne terhes, és nem lennének hangulatingadozásai, akkor nem tört volna el a mécses.

- Nyugalom, Remus. Sirius csak próbálja elűzni ezt a feszült légkört – siettem barátom védelmére, mire az csak bőszen bólogatott. – Nekünk is hirtelen volt, és sejtjük, hogy nem készültél fel arra, hogy Nicole most megjelenjen újra ennyi idő után.
- Azt hiszem, elmegyek hozzá – mondta csendesen egy kis habozás után.
- Hozzá? – értetlenkedett Sirius. – Azt akarod mondani, hogy Nicole-hoz?
- Nem, basszus, hanem Mária Teréziához! – fújtatott Remus, amire Sirius csak a fejét tudta vakarászni.
- Az meg ki?
- Nem érdekes – legyintett Remus, miközben helyet foglalt. – De meg kellene látogatnom… nem?
- Nem, Remus, egyáltalán nem kellene – feleltem határozottan. – Nem akarjuk, hogy még jobban szenvedj. Még az is lehet, hogy Nicole-nak már van családja… akkor te mit csinálnál? „Bocsánat, csak meglátogatom az excsajom, aki egy éve lelépett”?
- Nem, de… el sem búcsúzhattam volna tőle. Se egy telefon, se egy cím, ahova írhattam volna neki…
- Azért, mert ő azt gondolta, hogy majd elfelejted. És el is kellene. Ez így nem mehet tovább! – csatlakozott Sirius hozzám. – Eljössz velem csajbegyűjtésre, kibulizod magad, beesel egy ágyba egy bombacsajjal és már minden szuper.
- Bocs, én nem vagyok te – vonta meg a vállát Remus, amivel azt jelezte, hogy magasról letojja az egész ötletet.
- Szilveszterkor kerítünk csajt – szögezte le Sirius, mikor Lily jelent meg újra, kezében egy levéllel.

Mint utólag kiderült, Dumbledore küldte, mivel holnap Főnix Rendje találka, mert fontos megbeszélés van. Nem értem, hogy szilveszter napján miért kell ülésezni, de hát… megbocsátható apróság egy öregembernek…

*

A gyűlésen annyi említenivaló volt, hogy Dumbledore óvra intett minket, főleg Tereschenko eltűnése miatt. Szerinte ez egy előrejelzés volt, hogy vihar közeleg, és jobb lesz, ha nyitva tartjuk a szemünket. Főként ma este, mert ki tudja, mikor jut eszükbe a halálfalóknak „bált” rendezni – hogy az igazgatóúr szavaival éljek.

Egyébként a szilvesztert úgy terveztük, hogy London egyik legmenőbb szórakozóhelyére megyünk, és jól kibulizzuk magunkat. Az asszonyok otthon maradnak nálunk – ez alatt értsd Lilyt és Alice-t, a Tekergők pedig Frankkel együtt legénypartit tart.

A nők természetesen ki voltak akadva, és a hangulatingadozásaik közepette kijelentették, hogy ha megcsaljuk őket, akkor a saját kezükkel nyírnak ki. Persze én Lilyt még a gyűlés előtt lenyugtattam plusz még megígértem azt is, hogy egyre otthon leszek (majdnem olyan volt, mint kamaszkoromban). Szóval vele nem lesz baj, de hogy Frank mit csinált és mit nem Alice-szal, az már nem az én dolgom.

Tíz órakor érkeztünk meg a Magic Partyba, és néhány pohár ital után belevetettük magunkat a bulizásba. A terem két emeletből állt, és „fentről” látni lehetett, hogy ki mit csinál „odalent”, ugyanis üvegen állhattunk. Mi egy ideig fent voltunk, és leginkább a bár közelében tartózkodtunk. Egy-két csaj még próbálkozott is, akiket Sirius átvett és próbálta átpasszolni Remusnak, de valamiért egyik se jött be neki különösebbnek, így pár percnyi „lötyögés” után a lányok átpártoltak Siriushoz.

Semmi különös nem történt egészen éjfélig; a lámpák elaludtak, a zene elhalkult és a nép tombolni kezdett, főleg, mikor elkezdődött a visszaszámlálás. Igen ám, ekkor történt a baj, ugyanis mi épp „lent” voltunk, és ahogy felnéztünk, megláttuk a tüzet.

Amikor valaki elkiáltotta magát a visszaszámlálás lejárta után, hogy B.Ú.É.K., akkor az emeleten egy kis rész betört, és rengeteg csuklyás jelent meg mindenfelől. A lányok sikítoztak, és többen is az ajtó felé menekültek, ahonnan viszont zöld fénycsóvák szálltak mindenfelé, és többen is a földre omlottak. Holtan.

Siriusszal előkaptuk a pálcánkat, és míg mindenki igyekezett kijutni az épületből, addig mi a csuklyás alakokat hatástalanítottuk.

- Sirius baba! – hallottunk a hátunk mögött egy visító, gügyögő hangot, és már mindketten tudtuk, hogy egy rég nem látott ismerőssel találkoztunk.
- Ó, Bellus – köszönt vissza Sirius. – Sejtettem, hogy te is a háttérben állsz, de nem gondoltam, hogy lesüllyedsz egy kis tüzeskedésre. Azt hittem, Cordelia néni már úrihölgyet faragott belőled, de persze csalódnom kell.
- Ugyan, kuzin, pont te beszélsz? Én legalább még rajta vagyok a családfán.
- Persze, mert az egész família Voldemort seggét nyalja – vágott vissza Sirius, mire Bellatrix szeme megvillant.

A további eszmecserét nem hallhattam, ugyanis egy nő fellökött, miközben kifelé rohant, viszont a füst is egyre jobban elborította a terepet. A halálfalók intettek egymásnak, hogy ideje itt hagyni a kócerájt; Bella is pontosan ezt akarta tenni, azonban Sirius nem akarta hagyni, és ráküldött egy átkot az imádott rokonára. Ami sajnos nem talált, és válaszképp Bella egy olyan átkot használt, melytől Sirius nekicsapódott a felettük levő üvegfalnak, így az apró darabokra törve támadta meg a lentieket.
A halálfalók nem vártak, inkább elhúztak egy szempillantás alatt, én pedig kezdtem kétségbeesni, miközben egyre jobban fulladtam a füsttől, ráadásként a lehulló üvegszilánkok közül is egy-egy eltalált, és amikor levegő után kapkodva letérdeltem a földre, már a karomból is csordogált a vér.

Az utolsó kép, amire emlékszem az a fény volt az ajtó felől, és egy riadt kiáltás, ami nagyon hasonlított Lilyére, de mielőtt még azonosíthattam volna az arcot, elájultam…


*a Wikipédián csak ’62-től ’68-ig és ’80-tól 90’-ig van miniszterelnök, vagyis a közte levő időpontban nem tudjuk, ki volt, ezért én Millicent Bagnoldot (1980-1990) előrébb hoztam max 1 évvel :)

VÉLEMÉNY