Honnan jött az ötlet, hogy összehozzam ezt a két teljesen különböző értékrenddel bíró embert? Néhányatoknak talán már régóta egyértelmű, hogy nekik együtt kell lenniük, de elárulok egy kulisszatitkot: lehet, hogy ti már akkor átláttatok Med és Regulus barátságán, mikor még tervbe sem vettem, hogy valami több lesz belőle.
Mert a Tedd, amit tenned kell távolról sem úgy indult, mint egy Regulus Black/saját szereplős történet, de nem ám. Az első fejezetek hűen bizonyítják, hogy először nagyon is Davidnek szántam Medet, végül azonban egy óvatlan pillanatban leírtam azt a mondatot, ami gyökerestül felforgatta az eredeti, kezdetleges és csiszolatlan történetet: „Regulus Black sunyi mosollyal emelte fel a kezét.
- Tessék, Black! – reccsent rá Lumpsluck.
- Field és Grint volt az, tanár úr. – Hitetlenkedve meredtem rá.Regulus a barátom… Hát ő a következő, aki elfordul tőlem?”
Nem akartam ezt írni, azt hiszem, csak jelezni szerettem volna, hogy Regulus és Meredith évfolyamtársak, de a gondolat, hogy akár barátok is lehetnek csak úgy kibújt a tollamból. És itt kezdődött el tulajdonképpen az igazi TATK, a valódi, szerteágazó történet, ami nem csak egy Field nevű, városba szorított vidéki lelkületű lányról szól, aki elveszítette a húgát, akinek a bátyja egy alávaló gazember (vajon tényleg az? Egy történet megírása közben az eredeti karakterjellemzők is változhatnak…), és akinek van egy kamaszosan túlbonyolított kapcsolata az egyik legjobb barátjával, a David nevezetű, makacs osztálytárssal, hanem Medről, aki – majd meglátjátok -, többször is megfordította a varázsvilág sorsát. Vannak dolgok, amik tőle függetlenül történnek, de a legfontosabb, ami minden világban, Rowlingéban és az enyémben is ugyanaz, mégiscsak az ő érdeme.
Ez lett volna a szikra, egy véletlen „elszólás” a kezdet kezdetén, az ötödik fejezetben. De azt még mindig nem tudjátok, mi volt a bomba, amit berobbantott…
Akkortájt jelent meg a Halál ereklyéi, hogy papírra vetettem az első TATK-fejezetet, és pontosan ekkor kezdett el foglalkoztatni az is, hogy mi vihette rá az aranyvérű gyöngyszemet, akiről Sirius féltékeny, de erős testvéri szeretetből származó gyűlölettel beszélt Harrynek, hogy ragyogóan induló pályafutását R.A.B.-ként fejezze be, hogy azt a jövőt, amiről a szobája tanulsága szerint mindig is álmodott, önként adja fel egy olyan célért, amihez látszólag soha, semmilyen köze nem volt? Mitörtént ezzel a nyurga fiúval, aki mindvégig a bátyja árnyékában élt? Vagy talán rosszul tettem fel a kérdést?
Miről beszél mindig Dumbledore Harrynek? Vagy ha már itt tartunk, mit hirdet a Biblia, mi küszködik most is folyvást ezzel az elkorcsosult világgal? Hát mi a világ legerősebb hatalma, mi adja a legnagyobb erőt az embereknek, mi képes megváltoztatni a történelmet, ha nem a szeretet?
Innen már csak egy aprócska lépés volt az egész… Regulus nem egy szeretetteljes környezetben nőtt fel, hiszen a Black-család nem a jószívűségéről híres, és az egyetlen normális ember, akihez őszintén ragaszkodott, tizenhat évesen magára hagyta. Tehát kellett valaki más, valaki, akit kívülről, valahogyan mégis vészes közelségből vezetett hozzá az élet: szükségem volt egy lányra, akit ez a fiú képes volt annyira szeretni, hogy lehámozza érte neveltetésének minden béklyóját, és kinyissa a szemét. Kellett egy lány, aki minden bűne ellenére képes volt úgy szeretni Regulus Blacket, hogy az mindent megváltoztasson.
Ezen a ponton már csak össze kellett raknom az önkéntelen mondatot, a felemás családdal rendelkező, aranyvérű, de tiszta erkölcsű Meredith Fieldet és azt a Regulus Blacket, akiből később nem maradt más, mint három titokzatos betű egy medálba zárva: R.A.B.
Szóval így lettek ők ketten azok, akik. A történet most, a Pillangó-hatás után még nem tart ezen világot felforgató ponton, ami itt most lefestettem nektek, de ami késik, nem múlik. Azt is tudjátok most már, hogy az ő meséjük nem csúszik át abba az AU világba, ahol a Tedd, amit tenned kell vezérfonala (Caitlin továbbra is homályos története) játszódik, és Harry Potter eredeti dimenziója csak Regulusszal együtt süllyed majd el abban a barlangban, csak az ő halála után feszítem fel a JK Rowling által meghúzott határokat, csak azután lesz a TATK Más-Világ.
Ez persze még messze van, és bízom benne, hogy nem szomorít el titeket az, hogy nem változtattam Regulus sorsán. Remélem, ti is megértitek, hogy valójában milyen gyönyörű is ez: Regulusnak szüksége van Medre, hogy elsőként fedhesse fel Voldemort titkát, és Mednek ugyanígy szüksége van Regulusra, hogy képes legyen megbirkózni a saját démonaival.
Őszintén szeretem az ő történetüket, és megígérhetem, hogy mindig is szerves része lesz a regénynek az ő szerelmük, bármi is történik a továbbiakban, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy ahhoz, hogy Meredith megtegye, amit meg kell tennie, Regulusnak mindig ott kell lennie a szívében. És ott is lesz.
Sophie
Ui.: Ne tessék megrémülni, még csak most jöttek össze, sok-sok csodaszép fejezettel szeretnélek megajándékozni benneteket, amiben ők hús-vér csapatot alkotnak: nem is akármilyet! ;) Csak úgy éreztem, ez egy fontos „kulisszatitok”, és talán örültök majd neki J
AJÁNLOM AZ OLDALT
