Nem is olyan rossz dolog a szünet… már ameddig! Most már kezdem megbánni, hogy elárultam Lilynek, hogy a Potter-kúriában található könyvtár… Minek van eszem, ha nem is használom?! Grrr… Most itt nyúz engem azzal, hogy:
- TANULÁS! – Kezdek megborzongani, ha meghallom a kiabálást. Pedig már hozzászokhattam volna két év után…
- De Lily… – ellenkeztem szokásomhoz híven.
- Semmi Lily! Le kell tenned idén a RAVASZ vizsgákat! Nincs semmiféle kifogás!
- De…

Tehát kezdem az elején… Én a könyvtár közepén ülök egy négyszemélyes, keres kis asztalkánál, Lily pedig a guruló létrán keres valamiféle könyvet (megjegyzem, elég jó a kilátás, főleg, mert szoknyában van…) Na de nem akadunk le egy jó kis popótól… Bezzeg egy Invitóval sokkal egyszerűbb lenne az élete! De mit is várjak a Roxfort legokosabb (és legszebb) lányától? (Költői kérdés)
- Lily – kezdtem nyugodtan. – Már két órája itt ülünk! Bemagoltam a Százfűlé-főzet, a Veritaserum, a gázmérgezés ellenszerét, sőt, még azt a b betűs bájital ellenszerét is!
- Akarod mondani, a bárányhimlő ellenit?
- Azt hát! Egyáltalán mi a frász az?! – fortyantam fel.
- Egy muglibetegség, ami… – magyarázta.
- Na látod! Mugli! És édesem, ha a feleségem leszel, akkor a varázsvilágba fogunk élni, és nem lesz szükségünk semmiféle bárányizé ellenszerére!

Lily látványosan megforgatta szemeit, és sóhajtott egyet. Én azonban nem adtam fel! Egy Potter soha nem adja fel!
- Nézd Lily… Kint hét ágra süt a nap… – mutattam ki az ablakon, ami épp a birtokra (hangsúlyozom: a kviddicspályára) nézett.
- Nem érdekel. Szépen tanulsz még egy kicsit és…
- KICSIT?! – hüledeztem. – Tegnap jöttünk haza, és már mást sem csinálunk, csak tanulunk…
- … meg szeretkezünk – felelte közönyösen hátra sem nézve, mire felhorkantottam. Ezt jól megkaptam… A BARÁTNŐM SZEXMÁNIÁSNAK TITULÁLT!
- Kész! Elegem van! – Hisztizni kezdtem, mint egy ovis, és kicsörtettem a könyvtárból.
Lily figyelemre sem méltatott, csak kutatott tovább a megfelelő könyv után… Csak tudnám, mit keres…

Duzzogva magamhoz hívtam a seprűmet (ami mellesleg a nagy pálcasuhintás végett jól orrba vágott), és kirobogtam a birtokra.
- Áh! Nem is érdekel! Megbukok a vizsgákon és kész… – mérgelődtem, majd nagy lendülettel felszálltam.

Egy kis fejszellőztetés jót fog tenni… Miért kell állandóan tanulni?! Miért nem élvezzük – most nem élnék Lily szavaival – a tavasz csodálatos adottságait?! Azért van a tavaszi szünet, hogy pihenjünk! Nem pedig azért, hogy magoljam a különböző muglibetegségek ellenszérumait. Különben is, egy varázslónak minek kell báránymicsoda elleni bájital?! Csak nem terjedhet el varázslók közt is?! Nagyszakállú Szent Dumbledore! – hopsz… ő még nem szent. Akkor Nagyszakállú Szent Cikesz! Vagyis Merlin!

Fellestem a könyvtár ablaka felé, és hirtelen befékeztem. Lily az ablakhoz könyökölt, az állát tenyerébe tette, s úgy nézett rám. Fejét megcsóválta, de mégis játékosan mosolygott. Ennyire átláthat rajtam? Nem hiszem el, hogy a csajom ennyire ismer…

Odasuhantam az ablakhoz, mire kinyitotta, és visszakönyökölt.
- Nem is tudtam, hogy ennyire gyorsan ki lehet hozni a béketűrésből… – gonoszkodott.
- Nem is! – morogtam, mire még derűsebb lett.
- Akkor? Egy kis tanulásba nem halsz bele… – húzta tovább az idegeimet.
- Kis?! Nem gondolod, hogy ez egy kicsit túlzás?
- Na gyere ide, te pukkancs! – mondta, és kiült az ablakba, majd megcsókolt.

Kihasználva az alkalmat, lepillantottam, hogy stabil-e a seprű, és magam elé húztam. Erre elhúzódott, amit halk sikkantással jutalmazott. Vissza akart volna menni, de egyre jobban távolodtam az ablaktól, és majd’ öt méterre voltunk a talaj felett.

- James! Tegyél le! Tériszonyom van! JAMES! – Kicsit begyorsítottam, és átrepültünk a birtokon. Már egyre erősebben kapaszkodott belém, és fejét is mellkasomhoz szorította.
- Ezt még megkeserülöd – mondta, de éreztettem vele, hogy süket fülekre talált… – James, megígérem, hogy nem fogunk tanulni, csak TEGYÉL LE! – rimánkodott, mikor már alig látszott a Potter birtok, és egy tisztás felett szárnyaltunk.

Felcsillant a szemem, és lassan leereszkedtem. Mikor már fél méterre voltunk, valahogy meginogtunk, Lily pedig ijedtében leugrott. Sajnos már későn kaptam utána, s ennek következtében a földön landolt, és kibicsaklott a bokája. Ilyenkor miért nincs egy Pomfrey néni a közelben?!
Lily hirtelen felszisszent, és bokájához kapott. Kicsit nekem is sajogni kezdett a bokámnál, de nem volt vészes.

Félredobtam a seprűt, és odasiettem hozzá.
- Jól vagy? – bólintott. – Felbírsz állni? – kérdeztem, miközben átkaroltam derekánál, és próbáltam felemelni.
- Ne! Pihenjünk egy kicsit – mondta, és elhúzta pálcáját, majd elmormolt egy varázsigét.
- Most mit csináltál? – tudakoltam.
- Csak enyhítettem a fájdalmat egy kis időre. Vagyis pár percre – válaszolta és végigfeküdt a füvön.
- De azért ugye jól vagy?
- Nem kell ennyire aggódni…
- Muszáj drágám! – közben hasra feküdtem, és föléje hajoltam.
- Nem, nem muszáj. Csak meghalni muszáj! – vetette nekem mosolyogva, én pedig feljebb kúsztam, és combjára tettem kezem.

Lassan simogatni kezdtem, Lily pedig mellkasomra tette a kezét, majd belemarkolt pólómba, és magához húzott.
- Szeretlek – suttogtam, és meg akartam volna csókolni, de feljajdult. – Gyerünk vissza. – mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. – Majd keresek valamit anya polcán. Talán lesz valamilyen kötés, vagy esetleg egy helyreállító bűbáj – viccelődtem, bár most semmi értelme nem volt, és Lily is csak egy mosollyal jutalmazott. De legalább megpróbáltam.

Azzal felkaptam, és átfonta karját nyakam körül. Seprűmet kezébe adtam, és igyekeztünk vissza a kúriába. (Kellett nekem ilyen messzire elrepülni…)
- Szólj, ha elfáradsz. Nem muszáj állandóan cipelni. Pihenhetünk is! – mondta, de megráztam a fejem.
- Nem, viszlek én!

Már a nap is kezdett nyugodni, és a gyönyörű rózsaszínes, vagy barackos ég is megjelent. Imádom a naplementét…
Már-már az ajtónál jártunk, mikor Lily (fogalmam sincs, hogy hogyan!), de kiugrott kezemből, és egyből talpra állt.
- Te elhozattad magad velem?! – hüledeztem, ő pedig kitárta az ajtót.
- Én szóltam, hogy megkeserülöd… – nevetett. – De nézd a jó oldalát! Legalább kondiba maradsz. – Puff. Nesze nekem. – Egyébként is, nem hittem volna, hogy ennyire nem figyelted Pomfrey varázsigéit! Annyiszor voltál már gyengélkedőn, és tudom, hogy nem is egyszer volt ficamod vagy kéztörésed!
- Ápolónőnek mész? Vagy esetleg nyomozónak? – duzzogtam.
- Már megint pukkadsz, édesem? – kérdezte somolyogva, majd hozzám bújt, és megcsókolta nyakam.
Ellen tudok állni. Ellen tudok állni – hajtogattam magamban. – Lilynek képtelenség ellen állni!
Így megadtam magam, ő pedig a lépcső felé húzott. Majd újra felkaptam.
- Nahát! Most már képes vagy felvinni? – viccelődött.
- Az ágyig még a legfáradtabb állapotomban is fel tudnálak vinni… – És én fel is vittem, ő pedig a nyakamat csókolgatta, sőt még a pólómat is lehámozta rólam (de hogy ezt hogy a fenébe csinálta?!)

Meztelen felsőtesttel becsaptam magam mögött az ajtót, és egy gyors bűbájjal bezártam, hogy még véletlen se zavarjon meg minket senki! Majd e gyors bűbáj kíséretében levarázsoltam róla a blúzt.
- Ezt meg honnan tanultad? – kérdezte.
- Szerinted, ha könyvtárba megyek, egész nap a bájitalok ellenszerét magolom? – viccelődtem, mire elnevette magát. – Milyen szexi ma valaki… – És óvatosan letettem az ágyra.

Mellé akartam volna feküdni, de Lily nem hagyta magát, s egyből átkarolta nyakam, ezzel is akadályozva azt, hogy a saját akaratom kövessem. De ugyebár ez nem történt meg, hanem szenvedélyesen hozzám simult, és még a szívverését is éreztem.
Én már így is alig tudom leállítani hormonjaimat, de mikor élvezetesen hajamba túrt, és másik kezét hátamon végighúzta. Végleg elszakadt a húr…
Egyre hevesebben csókoltam, és egyre jobban kívántam. Közben megfordított, és hátamra fektetett. Ez után szíjamat csatolta ki, én pedig szoknyája alatt simogattam formás kis fenekét. Forrón hozzám nyomta felsőtestét, én meg egyik kezemmel kikapcsoltam melltartóját – már nagyon jártas vagyok ebben, mivel egyből sikerült, méghozzá EGY kézzel! Ez a tehetség velem született.

Lehúztam szexi fehérneműjét, ő pedig bajlódott egy kicsit a nadrágommal, de végül is, szinte egyszerre váltunk meg az utolsó ruhadarabjainktól. Most én kerekedtem felülre, és zilálva kapkodtunk levegőért. Végül én szakítottam meg a csókot azzal, hogy nyakát kezdtem csókolni, majd végighúztam kezem lábán, egészen az érzékeny területekig. Ezt halk nyögéssel fogadta, az önbizalmam meg egyre csak nőtt.
Aztán föléje hajoltam, és szenvedélyesen beléhatoltam. Ezt is ugyanúgy értékelte. Testünk is kezdett egy ritmusban mozogni, és már egyre több sóhaj hagyta el ajkunkat, ezzel betöltve a szoba csendjét…

*

Dobogás… méghozzá ez patadobogás! Biztosan álmodom… de hisz nyitva van a szemem!
Hirtelen felültem, és ezzel Lilyt is sikerült felriasztanom. Ügyes vagyok… Bár szerintem alig aludtunk, úgyhogy nem hiszem, hogy nagyon meg fog haragudni!
- Mi történt? – kérdezte „enyhén” kócos hajjal Lily, de ő mielőtt még válaszolhattam volna, ő is felfigyelt a zajra, no meg a zajforrásra…

Rémületében átölelt, én pedig felvettem szemüvegem, majd pálcámat a fal felé irányítottam, s Lumos-t kiáltottam. A fény kivilágította a falat, Lily pedig ijedten felsikoltott, majd szorosabban átkarolt…