Kedves Pöttöm Hannah (kompromisszumot kötöttünk – én ragaszkodtam a Hannah-hoz, James meg a kicsinyítő jelzőhöz – ez lett a végeredmény)!
Tekintettel arra, hogy James és én teljesen mások vagyunk (látom ám, hogy közbe akarsz szólni! „Igenis tök egyformák vagytok! Egyformán idióták…”), tehát nem tudunk megegyezni a levél fogalmazásában, majd tépett levelet küldünk neked – mivel, hogy egymás kezéből kikapva a papirost fogunk firkálni néked, drága vérünk. – Sirius.
Legszívesebben most rögtön mennék és szétrúgnám a seggét annak a rohadék, szemétláda, borotvált fejű seggfejnek! – James
Lekváragyú – természetesen eme megnevezés joga egyedül tiéd, előzetes engedelmeddel azonban mertem kölcsön venni – barátom itt kedvenc feketemágusunkra, Voldy-Mortyra gondolt. Részemről Daniel popsiját is szívesen szétrúgnám, korántsem tartom őt melegnek – bár erre, hála korotoknak és szigorúan smárolásig menő kapcsolatotoknak, nincs élő bizonyíték. – Sirius
Menj a fenébe Sirius! Egyébként megint elfelejtettél teliholdkor bolhairtót használni…
Gondoltam, elég, ha kölcsönveszem Pipogyi dezodorát. Végül is, szagra ugyanaz. Bár ezek szerint nem hatott.
Fúj, te hozzányúltál Pipogyusz mindennapi használatra teremtett eszközéhez? És még használtad is? Blá, Tapi… Megjegyzem, egyébként meglepő, hogy egyáltalán használ dezodort…
Úgy döntöttem, nem várom meg míg szeretett Ágasunk abbahagyja az öklendezést és belekezdek a történetünkbe.
Nem is öklendeztem! Csak éppen színpadiasan hányást mímeltem. Neked tudnod kéne, mi a kettő közt a különbség! Egyébként csak és kizárólag nevelő…
… csínytevő…
… figyelemelterelő…
… és lélekkönnyítő…
célzattal bízzuk mind a négy Tekergő titkát Rád, egyetlen ennivaló hugicánk.
Lily múltkor beszélt valami szipószomatikus izékéről, amit anyukátok alkalmaz súlyos titkokat őrző lelki roncsoknál. Na, ez is olyasmi lesz. - James
És Te leszel a szipólógusunk.
Tehát.
Amikor lassan hét éve felcaplattunk drága barátommal a Roxfort Expressre (már rég ismertük egymást a ’nagy aranyvérű, kötelező évi – illetve az én esetemben havi – rendszerességgel megrendezett bálokról)
amiket sorra meg is próbáltunk tönkre tenni…
Á, valaki törölje le a nosztalgikus ’vén tata vagyok és a hintaszékemben ücsörögve gondolok vissza a régi szép időkre’ kifejezést James arcáról! Könyörgöm tizenhét évesek vagyunk!
Au, Tapmancs! Lily mindig ebbe a párnába rejti el a „könnyű” esti olvasmányait!
Upsz, bocsi.
Szóval csökkent értelmű barátom ott tartott,

hogy a vonaton lehuppantunk az egyetlen üres fülkébe, amiben egy vézna, sápadt kissrác ült – Remus Lupin. Elég szégyenlős gyerek volt, de hát ismersz minket, előbb-utóbb mindenkiből kihozzuk a rossz kisfiút.
Tudod te, kinek írsz? Hannah-ból is kihozzuk, és ő LÁNY! Szóval kihozzuk a rossz kisfiút illetve –lányt!
Jó, rendben!
Aztán bemenekült hozzánk egy duci kiskölyök is, akit Lucius Malfoy, meg a többi mardekáros barom üldözött – Peter Pettigrew.
Természetesen mi, a bátor – addigra – trió, megvédtük őt eme rossz szándékú támadásoktól.
Vagyis becsuktuk utána az ajtót.
Attól fogva négyen tengettük napjainkat a Roxfortban.
A tanárok körében a hírhedt, ’minden éjszaka belebotlok ezekbe a büdös kölykökbe’ Tekergők,
a diákok körében, pedig az ’órát szabotáló, mindig jókedvet csináló’ Tekergők lettünk.
De természetesen mindenki szeretett minket.
Hát lehet MINKET nem szeretni?
Pipogyi nem megfelelő ellenpélda Hannah – mutánsokra nem alkotunk általános szabályokat.
Legtöbbször persze csak mi ketten lógtunk éjszaka tilosban. Ennek vagy Remus még mindig élő lelkiismerete, vagy Peter gyávasága volt az oka,
de havonta egyszer előfordult, hogy Holdsáp egészen más miatt hiányzott.
Ilyenkor mindig felelősségre vontuk, mert nem csak éjjel nem láttuk, hanem nappal sem, néha napokig is.
A felelet rendszerint ilyesmi volt – meg kell látogatnom a beteg nagynénémet/nagymamámat, megdöglött apu kedvenc futóférge,
Ilyen nem is volt!
Csak a kifogások átlátszóságát akarom szemléltetni!
Jól van, na!
És hasonlók.
Nemhiába vagyunk azonban – ezt McGalagony mondta egy büntetőmunka alkalmával! – a Roxfort valaha volt legtehetségesebb diákjai!
És persze a legokosabbak!
Természetesen.
Tapmancs úgy néz rám, mintha elment volna az eszem! Pedig csak nyaralni van! Tudod, hugi, fel kell készülnie a RAVASZokra!
Vagy inkább Evansnél jár…
A húgának írunk te nagyon te!
TEHÁT rájöttünk, hogy valami nagyon nem stimmel.
Arra is fényt derítettünk, hogy mi.
Remus vérfarkas.
Most jut eszembe, hogy mit kapunk, ha kiderül, hogy elmondtuk.
Fogd be! Rontod a történet hatását.
Ezt elmondtuk Peternek is. Mármint, hogy Remusnak van egy kis szőrös problémája.
Aztán együtt kérdőre vontuk.
Teljesen lesápadt. Azt mondta, hogy igaz, és, hogy most biztos undorodunk tőle.
Pedig eszünk ágában sem volt!
Röhögtünk rajta egy sort, majd közöltük, hogy segíteni akarunk neki.
Vagyis meg akarjuk tanulni az animágiát.
Ugye tudod, mi az?
Persze, hogy tudja!
Én is tudom, hogy tudja, csak teszteltelek titeket!
Ja, persze…
Először Sirius és én tanultuk meg, utána, pedig segítettünk Féregfarknak.
Ötödikre mindhárman gond nélkül át tudtunk alakulni.
Sirius kutyává változik – így lett Tapmancs.
James szarvassá – az ő beceneve Ágas.
Peter patkány – Féregfark lett az álneve.
Remus barátunk, pedig azután Holdsáp névre hallgatott.
Ez a Tekergők nagy titka. Nagyon kérlek, NE MONDD EL LILYNEK!
Ugyanis Ágas maga szándékozik ezt megtenni.
Csak várom a megfelelő alkalmat.
Reméljük, hogy tudtunk segíteni. Fogalmunk sincs, miken mehetsz most keresztül, de hála határtalan képzelőerőnknek, valamennyire el tudjuk képzelni.
Tényleg! Járt már nálad az ifjú, kinek popóján szíves örömest otthagynánk nemes patáink – illetve mancsaink – nyomát? Ha nem:
Tudjuk, hogy félsz ettől a találkozástól. Mind abban reménykedünk, hogy őszintén elmond mindent. És akkor megint minden tökéletes lesz.
De ha mégsem így fog történni, tudd, hogy melletted állunk. Elvégre a testvéreid lennénk.
Írj jó hosszú választ – addig sem gondolsz a történtekre.

Tökéletes elmeállapotú bátyáid: Sirius és James

U.i: A titkunk teljes kifejtését tőled várjuk! Egy kis agytorna…


***

Kedves Sirius és James (nem vagyok skizofrén, úgyhogy nem volt kérdéses a megnevezésetek)!
Én speciel nem a fenekét rúgnám szét Tudjátokkinek, hanem valami mást, amit valószínűleg úgysem használ. Aztán talán megölném. Ugyan mindenkinek jobb lenne így, de kétlem, hogy a jogos dühöm elég varázserőt szabadítana fel bennem.
Megengedem, hogy alkalmazd a lekváragyú kifejezést Jamre, drága Sirius. Daniel popsija, pedig így jó, ahogy van. Nem szorul a ti beavatkozásotokra.
Egyébként honnan veszed, hogy csak smároltunk? (Igen jól látjátok az ördögi vigyort az arcomon…)
A Pipogyusz gondolom azt a zsíros hajú, mardekáros szemétládát takarja, ha jól emlékszem, Pitonnak hívják. Bár inkább nem emlékeznék rá. Részleteket lásd a Roxfortban töltött egy hét emlékeiben. Nat biztosan elmesélte. (Mielőtt rákérdeznétek, a ’Nat’ Jonathant takarja. Mindenki Jonnak szólítja – úgy döntöttem, én nem állok be a sorba. Sőt néha Nathannek és fogom szólítani.)
Azt pszichoszomatikusnak hívják. Anya, pedig pszichológus. De egyébként teljesen rendben van. (Talán nem világos, de most elég hangosan nevetek a tudatlanságotokon.)
Az animágia az, amikor egy boszorkány vagy varázsló fel tudja ölteni valamilyen állat alakját. Amit elmondtatok, az alapján illegálisan művelitek. Gratulálok. Ugye tisztában vagytok vele, hogy ez túlmegy holmi házirendszegésen? Cellát béreltetek vele az Azkabanban.
Most, hogy az elvileg Lilyre háruló fejmosó részt elmondtam; ez fantasztikus. Három ötödéves gyerek hibátlanul elsajátítja az animágiát. Fejet hajtok előttetek.
De nem is emiatt vagyok rátok büszke. Nem kellett volna megtennetek, ti mégis megtettétek – hogy a barátotokon segítsetek.
Gondolom jótékony hatással volt Remusra, hogy a holdtölték alatt ott voltatok vele. Lily harmadikos könyvében olvastam a vérfarkasokról; az állatokra nem veszélyesek. Tehát ezért pont az animágia.
Viszont már ismerlek titeket annyira, hogy tudjam, nem csak ültök a kis rejtekhelyen, amit elvileg csak Remusnak hoztak létre. Biztosra veszem, hogy kijárkáltok. Hogyha így van, remélem tisztában vagytok vele, hogy milyen veszélyes. Persze, izgalmas meg minden, de ha bármit elszúrtok, rögtön kipattan a dolog – ráadásul akárki megsérülhet. Tudom, hogy helyén van az eszetek, és mindenre ügyeltek – de emberek vagytok és könnyen hibázhattok.
Óriási szerencsétek, hogy az előbb már elküldtem Lily levelét – bár egyébként sem mondanám el neki. Ahogy Te is mondtad, Sirius, ez a jog Jameset illeti meg.
Persze, hogy segítettetek! Egyrészt betegre nevettem magam a levélírási módszereiteken és a stílusotokon, másrészt van egy közös titkunk… és addig, amíg Danielre várok, van min gondolkodnom.
Ugyanis nem, még nem járt nálam. Ha megtette volna, rögtön írtam volna nektek. És teljesen tisztában vagyok az esélyeinkkel.
Köszönöm, hogy vagytok nekem.
Várjatok csak! Hiszen ez az egész titok-dolog választ ad egy csomó kérdésre. Hogy miért hívják ugyanúgy a titokzatos falusi kutyát, mint Siriust. Hogy… Lily összes kérdése, amik a furcsa viselkedésetek nyomán vetődtek fel benne, meg lettek válaszolva!
Viszont ha tudnátok milyen közel jár a megfejtéshez… legutóbb kijelentette, hogy animágusok vagytok. Aztán visszakozott; azt mondta egyszerűen csak hülyék.
Szerintem mielőbb mondd el neki James. Hidd el, megérdemli a bizalmatokat.
Sok szerencsét!

Szeretettel: Hannah

U.i: Kösz, Tapi, de ma már eleget tornáztam…